Tudnék egy csomó közhelyes szállóigét, vagy mondást idebiggyeszteni, de nem teszem. Felesleges. A lényeg az, hogy egy csomó dolgot tanulok folyton. Az, hogy közben időről időre csalódnom is kell, valószínű, hogy a tanulási folyamat szerves része. De rendben van ez így azt hiszem. Hiszen folyamatosan alakulok, formálódom, és lassan, de biztosan el fogok jutni oda is, ahova már rég kellett volna ahhoz, hogy könnyebb és könnyedebb életünk lehessen.
De már megint győz az álmosság felettem. Így ez is rejtélyes és félbehagyott lett. Leragad a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése