Szombat

 Hát ma eldőlt azért hogy hiába gondoltam én azt, hogy simán jobban leszek pár nap alatt, és nem kell itthon maradnom. Hiba volt, mert nem hogy jobban nem vagyok egy hét után sem, de sokkal rosszabb a helyzet, mint amit még tolerálni tudok. Igaz, nálam ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy elnémulok, főleg az ilyen típusú fájdalmak kapcsán, ami most is van. Örülök, ha nem kell nyelnem, mert akkor a komplett bal fele fáj a fejemnek, így csak akkor beszélek, ha kérdeznek. Ezt egyébként valószínűleg élvezik itthon, de nyilván nem mondják, csak időnként aggódva megkérdezi Balázs, hogy jobb egy kicsit? És olyankor mutatom, hogy hát so-so..

Na mindegy is, már belenyugodtam, hogy hétfőn nem megyek. Van (lenne) egy csomó dolgom, de mimdegy, mert most fontosabb meggyógyulni rendesen. 

A fentiek miatt természetesen nem is nagyon történt semmi, megnéztük itthon az MTK -Fradi örökrangadót. Jó kis meccs volt, 1-6-ra nyert a mi csapatunk. 

Szeptember végén

 A magam részéről hitetlenkedve néztem a naptárt az asztalomon ma hajnalban, mert tudtam persze, hogy hanyadika van, de igazán csak ma szembesültem azzal, hogy vasárnap elkezdődik az október. Egy rossz szavam sincs a szeptemberre, sokkal több jót és örömet okozott, mint nem, az időjárás is igazán kedvemre való volt. Ha most nem lenne ez a nyavalya, ami csak nem hagy békén, akkor tökéletesen elégedett is lennék mindennel. 

Ma egyébként már a köhögéssel küzdöttem legtöbbet, majd miután vettem a gyógyszertárban erre való szirupot, és két korty után határozottan sokkal jobb is lett a helyzet, elkezdett a bal fülem szórakozni velem. Még nem fáj, de már érzékeny, illetve ugyanazon az oldalon a fülem alatti nyirokcsomó is jól bedurrant. Ettől egy kicsit fáj a fogam, úgyhogy nyaktól felfelé nem vagyok túl jó formában. 

Elfáradtam a héten, sok mindennel kellett foglalkozni, volt, amire nagyon sok időt kellett áldozni. És van olyan is, aminek még nem sikerült a végére járni. De lesz a jövő héten is lehetőség ezekre. 

Erik talán kicsit jobban van, de azért vannak kétségeim afelől, hogy hétfőre teljesen jól lesz, és nem úgy jár majd, hogy nem teljesen meggyógyulva a vonatpótló buszon nyomorogva majd összeszed még valamit. Na majd meglátjuk.

Addig még van egy egész hétvége M 

Már majdnem

 Ma már sokkal közelebb volt a hétvége, mint a héten eddig bármikor. Nem is baj, mert igazából megbántam már, hogy nem hallgattam senkire, és a látszólag semmi kis náthámmal nem maradtam itthon. Nem azért, mert olyan rosszul lennék, de jól sem. Ma megint katasztrófa, hogy mennyire el van dugulva az orrom. Amúgy azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy most már én is allergiás vagyok valamire..

Erik kapott ma antibiotikumot, ahogy sejtettem, a köhögésre inhalációs port. Mondta neki a doki, hogy kérje el tőlem hozzá az inhalálót, abból felesleges lenne még egyet itthon tartani, mert egyébként nem olcsó. Mindig rácsodálkozom erre, hogy micsoda memóriája van, nem csak azt rakja össze, hogy ki kihez tartozik, de még azt is tudja, hogy hónapokkal ezelőtt mit írt fel nekem.

Elég fáradt voltam ma a tegnap esti meccs után, de nem volt olyan rossz a helyzet, mint múlt héten. Azért most már várom, hogy majd nemsokára már mehetek aludni. 

Hétközi forduló

 Ami nem pontos megfogalmazás, mert csak pótlónap volt az MLSZ naptárában, nekünk meg van elhalasztott meccsünk az elfuserált BL selejtezők miatt. Nem a legbarátibb időpontban került sor erre a mérkőzésre, a szerda este nyolc órás kezdés azért olyan, amit bizony be kell vállalni. 

Na de mi nem riadunk vissza késői kezdéstől, úgyhogy természetesen ott voltunk. Erik nem jött, mert ő nincs jól, eddig csak náthás volt és köhögött, ma már a füle is fájt. Kedden beszélt az orvossal, még akkor az orvos is azt mondta, nem kell ide semmi különös, csütörtök délután azért menjen be, aztán meglátják. Hát holnap megy ugye, de szerintem nem ússza meg antibiotikum nélkül, túl makacs ez a valami. 

Patrik munkából jött, így ő később ért oda, lemaradt a szokásos meccsnapi fotóról is, de sebaj. 

Egyébként 1:0-ra nyertünk, úgyhogy nem kellett megbánni, hogy ott voltunk 

Kedd

 Ma délután végre fodrásznál voltam. Már múlt héten is nagyon szerettem volna, de nem sikerült találni egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek jó, így meg kellett alkudnom a mai nappal. Festeni is kellett, ritkítani is, vágni is. Lehet mondani, hogy némi tatarozásra volt szükségem

Úgy tűnik, hogy most a náthám már múlóban van, de most már köhögök. Ez sem jobb egy fokkal sem. 

Hétfő

 Hát nem volt semmi ez a nap. Reggel még fáztam, aztán délután meg nem győztem vetkőzni, mert úgy kisütött a nap, hogy öröm volt látni. Sétáltam is egy jót a jó melegben. Jól is esett kiszellőztetni a fejem, egyrészt mert bent a raktárban egész nap be volt dugulva az orrom, másrészt egy It-s szoftvereltávolítás miatt két órányi sziszifuszi munkám ment a levesbe. Ilyen még sosem volt, eddig mindig jött egy értesítés, hogy mentsem el a munkáimat, mert valamit telepíteni vagy frissíteni kell. Hát most felvillanr hogy eltávolítják azt a programot, és már csinálták is. Mindegy, mert már megtörtént, de akkor nagyon rosszul esett. 

Este a nagybátyámhoz kellett mentőt hívni, mert borzasztóan fulladt. Kaptam egy kisebb sokkot, amikor megláttam (anyukám jött, hogy menjek segíteni, mert baj van), a feje gyakorlatilag feldagadt és kék volt, a szemei kidülledtek az erőlködéstől. Borzasztóan látvány volt, de láttam, hogy mindenki pánikol, így én próbáltam megőrizni a nyugalmamat és a józan eszemet. Az élettársával hivattam a mentőt, anyukámmal hozattam egy vizes zsebkendőt, közben a nagybátyámhoz beszéltem folyamatosan, hogy nyugodjon meg, jön a segítség. Ült a lépcsőn az udvaron, időnként mindenáron el akart indulni, jobb híján a vizes zsebkendővel törölgettem a nyakát meg a fejét, gondoltam, ha másra nem, arra jó lesz, hogy kicsit a pánikot enyhíti. Nem tudom milyen ösztön volt, ami miatt folyamatosan menni akart, de ezt ugye nem engedhettem. Végig nyugodt maradtam, csak a lábam remegett egy kicsit, amikor az elején láttam a borzalmas küszködést. Gyorsan ideért a mentő, de sok időnek tűnt. Nagyon kedves fiatal mentőorvos volt, megvizsgálták, kapott oxigént, és elvitték a sürgősségire. 

A náthám most épp a fülemre készül rátelepedni...

Vasárnap

 Ma is esőre ébredtünk. Olyan lelombozó nekem ez a szürkeség, ami ilyenkor van, hogy máris úgy érzem, mintha már hetek óta tartana ez az állapot, nem két napja. De szerencsére lesz még azért jobb is, ahogy néztem az előrejelzéseket. 

Továbbra is olyan érdekes állapotban vagyok, amire nem mondanám semmiképpen sem azt, hogy beteg vagyok,de olyan hangom van, mint aki ki sem látszik a náthából. Na majd meglátjuk, hogy végül a nátha lesz az erősebb, vagy az immunrendszerem. 

Ma nem kellett főznöm, azzal leptek meg a család férfi tagjai, hogy összedobták egy kaja rendelés árát. Nagyon jól esett, nem mondom. 

Délután meccsre mentünk. Kicsit furcsa volt pulcsit venni, de úgy van a dalban is, hogy "eshet eső, fújhat szél, elindul ki zöld-fehér". Ha nem így lenne sem nagyon tartana vissza az időjárás, úgyhogy ez a rész mindig csak abból a szempontból releváns, hogy mit kell felvenni. 

Láttunk már izgalmasabb meccset is, de miután nyertünk, így nincs is miről beszélni. Ezért is három pontot adtak. 

Hazafelé volt egy kis izgalom, apósom kocsijában elszakadt az ékszíj. Úgy fordultunk vissza, hogy az autópálya egyik leállósávjából hazavontassuk. Nem voltam nyugodt, amíg vissza nem értünk, Roli vele volt az ő kocsijában, nem egy életbiztosítás az ilyen helyeken egy lerobbant autóban ülni. Szerencsére semmi baj nem történt, gond nélkül haza is húztuk.