Európa liga döntő

 Nagy nap van ma Budapesten. Egész Európa minden focikedvelő embere ide figyel most, a Puskás Ferenc stadionban rendezik ugyanis az idén annak a hosszú sorozatnak a mindent eldöntő meccsét, ami még valamikor tavaly nyáron kezdődött. Egy spanyol és egy olasz csapat mérkőzik meg egymással a trófeáért, a Sevilla és az AS Roma csapata. 

Ha jól tudom, még ilyen rangos futball eseményt nem rendeztek nálunk, ez most vizsgamunka. Egy ilyen rendezvényt lebonyolítani elképesztő munka lehet, rengeteg előírás van, rengeteget biztonsági szabály, és persze azért végsősoron azt kell szem előtt tartani, hogy a szurkolók és a játékosok is érezzék jól magukat, érezzék magukat biztonságban, és akár jöjjenek majd el újra hozzánk. 

Semleges nézője vagyok a meccsnek, nem drukkolok senkinek, csak annak, hogy jó meccs legyen. 

Uhhh

 Én vagyok a halogatás nagymestere és a kifogások remek kiötlője is, ha magamról van szó. Egyébként, ha bármi más helyzet/feladat van, amiben nem csak én vagyok egyedül érintett, rendkívül céltudatos és gyors reagálású tudok lenni. Most ennek az okait kár boncolgatni, hogy mitől lettem ilyen, tisztában vagyok vele, hogy mi vezetett oda, hogy gyakorlatilag önbizalom nélkül nőttem fel, mert mindig mire azt gondoltam volna valamiről, hogy na, ebben most jó vagyok, igen gyorsan közölte velem valaki, hogy miért nem. 

Amikor Balázs belépett az életembe, mindössze 14 éves voltam. Az alatt az egy év alatt, amíg a barátságból szerelem lett közöttünk, milliószor varázsolt el azokkal a nagy barna szemével, amikkel olyan érdeklődéssel figyelt mindig rám, mint még soha senki. Amikor először átölelt, és megcsókolt, elvesztem. Olyan gyengéd volt, olyan kedvesen ölelt..még most is beleborzongok az emlékbe is. Pedig azóta szinte minden nap részem lehet ebben. 

Na de elkanyarodtam az eredeti témától..szóval sosem voltam abban jó, hogy betartsak egy diétát, vagy ilyesmi. Mindig van egy jó okom, hogy nekem ez miért nem megy (pl hogy képtelen vagyok hosszabb időre jóllakottnak érezni magam, ha salátát eszem). Meg hát én magamnak külön nem főzök (bárki másnak kérés nélkül). 

Egyébként eddig e téren mázlim is volt, mindig könnyedén tartottam a súlyomat onnantól kezdve, hogy 14 éves koromban kivettêk a mandulámat, majd két évvel később az epeköveimet is. Ha volt is időnként átmeneti gond, simán kihagytam egy-egy étkezést, és rövid idő alatt rendben is volt minden. 

Ma megérkezett az épp aktuális Shein csomagom, amiben volt egy szoknya. Nagyon vágytam rá, elképzeltem magam benne, hogy milyen jó lesz. Minden nadrágom és pólóm s-es egyébként, és ugyan érzékeltem (meg a mérleg is mutatja), hogy felszedtem pár kilót, de az most nagyon rosszul esett, hogy ez a szoknya nem jó rám. Nem nagyon nem, ami miatt mondjuk rögtön el akarnám adni valakinek, de felvenni nem tudom. És most kéne, hogy akkor holnaptól kőkemény diéta és torna, mert lehet, hogy képes lennék egy hónap alatt annyit alakulni, hogy fel tudjam venni, de már a diéta gondolatára is megkivántam egy kis ropit. 

Majd azért valamit kitalálok...nem létezik, hogy azt a szoknyát ne tudjam felvenni. 

A hegymászóról

 Mint mindenki más, én is megrendülten hallottam az első híreket, amikor arról értesültünk, hogy nincs kapcsolat vele. Aztán amikor jött a hír, hogy látták, és elindulnak a sherpák kimenteni, akkor én is nagyon drukkoltam, hogy a reménytelen helyzet ellenére is sikerüljön. 

Azóta már mind tudjuk, hogy nem sikerült, és fél is adták a mentési kísérletet. Borzasztó tragédia ez. Nekünk, akiknek fogalmunk sincs arról, hogy ez a mászás ez nem olyan, mint hogy kimegyünk egyet sétálni, vagy túrázunk egyet a hegyekben. Egyébként mindannyian minden pillanatban ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy már nem lesz következő pillanat. Úgy is, hogy éppen most született gyerekünk, unokánk, most írtunk alá egy hitelszerződést, munkaszerződést, stb stb. 

Emberek milliói osztogatnak a Facebookon, az Instagramon, meg minden létező platformon, hogy kezdj el élni, tegyél meg mindent a céljaidért és az álmaidért. Ő pontosan ezt tette. Mindent feltett ezért az álomért. Láttam az utolsó videóját, amiben elmondja, hogy tudja, mennyire nehéz lesz. Tisztában volt a kockázatokkal, ahogy a felesége is tudta, hogy ez is megtörténhet. Biztos vagyok benne, hogy a búcsú pillanatában mindketten számoltak ezzel a végkifejlettel is, még ha minden energiájukat arra fordították is egyébként, hogy inkább a sikerben bízzanak. 

Nyilván mi, akiknek fogalmunk sincs erről a szenvedélyről nem tudjuk ezt elfogadni, hogy valaki képes így nekivágni, hogy tudja, előfordulhat, hogy a gyermeke apa nélkül nő fel.  De mindezt olyan jó lenne szép csendben végiggondolni, és nem valakinek a gyászán csámcsogni napokat.

Meccsnap

 Amikor kiderült, hogy pont ezen a hétvégén, jobban mondva vasárnap játszik a Fradi Mezőkövesden, ami alig húsz percre can Egertől, akkor csak nagyon rövid tanakodás után úgy gondoltuk, elmegyünk oda a meccsre. Úgysem jártunk még ott (pont a távolság miatt) 

Erik és Roli ma délelőtt vonattal jöttek Egerbe. Mi addigra már kicsekkoltunk a szállásról. Sétáltunk egyet velük is a Dobó téren, ebédeltünk egy pizzériában, és utána célba vettük Mezőkövesdet. 

A meccs ma sem érte meg a ráfordított időt, kikaptunk. Már megint. 

Volt ugyan regisztrációnk a bajnokavató/éremátado ünnepségre az MVM Dome-ba, de végül azt kihagytuk, nem érezte úgy senki, hogy kéne ünnepelni ez után a tavasz után. 

Ma is jó sok kilométer van bennünk, el is fáradtunk rendesen. Olyan jó, hogy holnap nem kell menni dolgozni. 

Szombati kirándulós

 Harmincezer lépés képekben. 

Csodákat láttunk, csodaszép helyeken jártunk megint. Voltunk a Fátyol vízesésnél, voltunk az egri várban, ettünk nagyon finom vacsorát. 

Az elmúlt két napban kiderült, hogy még kettesben is tök jók vagyunk együtt, bár mindkettőnknek furcsa volt ez a felállás. 

Egerből

 Délután kettőtöl lehetett elfoglalni a szállást, kicsivel tíz előtt indultunk otthonról, mert nem egyenesen az autópályán jöttünk, csak Gyöngyösig. Elmentünk a Kékestetőre előbb, ahol én emlékeim szerint még sosem jártam, Balázs is csak gyerekként. 

Az út odáig is lenyűgözően szép volt, az ottani kilátás és az egészen más levegő pedig leírhatatlan. 

Innen Recsk felé indultunk tovább, ahová már régóta készültünk, de valamiért mindig elmaradt. Nem is tudom elmondani milyen hatással volt rám, a kiállítás képeit nézve csak gyűlt a gombóc a torkombam, és aztán nem is bírtam tovább, elsírtam magam.  A barakkból pár perc után ki kellett jönnöm, azt éreztem, hogy olyan nagyon nyomaszt ez az egész, hogy nem tudok tovább itt lenni. Felfoghatatlan, ami ott megtörténhetett, felfoghatatlan, hogy ott hogy nem szűnt meg a világ is, hogyhogy még nő a fű egyáltalán. 

A megrázó élmény után külön jó volt, hogy Egerig is nagyon szép utakon jöttünk. Meglepően jó minőségű is az út, tényleg élmény volt végigjönni. 

A szállásunk különleges helyen van, egy középkori minihotel, Harry Potter, Gyűrűk ura és mindenféle egyéb ihletettségű a hely. Még sosem voltunk ilyen helyen, de egyszer mindent el kell kezdeni. 

Eger szép város, nagyon tetszik, hogy minden szép tiszta, szépen fel van újítva, de megőrizték a műemlék jellegét mindenhol. Jó nagyot sétáltunk, húszezer lépést tettünk meg ma. 😊

Kezdődik a hétvége

 Ma végre az utolsó munkanap volt a héten. Már vártam. 😊 

Az pedig külön jó most, hogy még majd egy plusz szabadnap is lesz, és a jövő hét is csak négy napos lesz. Ezt meg tudnám szokni. 

Holnap Egerbe megyünk, csak mi ketten. Ilyen nem fordult elő az elmúlt 24 évben. Nem csak az, hogy Egerbe megyünk, hanem az sem, hogy csak mi ketten, úgyhogy holnap este már majd onnan jelentkezem. 

Ez meg elém került, pont most, amikor igazából szembesítettem magam azzal, hogy nem szabad túl őszintének és nyitottnak lenni, mert utána kihasználják a gyenge pontjaimat.