Képek

 Ma végre megvettem az elemeket, na jó, majdnem mindet, mert bébi elem még kelleni fog, de az nincs a lidlben, és ma csak ott voltam. Az egyébként ahhoz az izzósorhoz kell, amit a teraszajtóra szoktam tenni. Itt jegyezném meg, hogy minden évben ilyenkor elhatározom, hogy veszek erre az ajtóra rendes fényfüzért, aztán mindig elfelejtem, és csak ilyenkor jut újra eszembe. Mindegy, ez már az idén is így marad, és legkésőbb hétvégén ott is lesz fény. 

De végre minden egyéb kis mütyür a helyén van, majdnem olyan, mint amilyennek megálmodtam. Persze mindig nagyobbat álmodok, mint amit meg tudok valósítani. 😊 

És akkor pár kép. 

Hétfő

 Az nem lesz újdonság, hogy azt írom, ma reggel is nagyon nehezen keltem fel. Pedig fegyelmezett voltam, és nem olvastam sokáig, 11-kor már mentem lefeküdni. Vagy akörül, de az biztos, hogy még nem volt fél tizenkettő. 

Egész nap nyomott voltam, nem volt kedvem beszélgetni, részt venni összeesküvés elméletekben, végighallgatni sokadszor is ugyanazokat. Mostanra elfáradtam az idei mindenfélében. Azt gondoltam kora tavasszal, amikor arra vártunk, hogy mikor kerülünk sorra az oltás kapcsán, hogy ilyenkorra már egy rossz emlék lesz az egész, valami, amit majd érdekességként mesélek el az unokáimnak. Ehhez képest kicsit úgy érzem, rosszabb a helyzet, mint valaha, csak már mindenki belefásult. Én jelen pillanatban nem látom azt, hogy hogyan lesz itt jó bármi is nyárig, amikor majd megint kevésbé lesz êletképes ez a vírus. 

Emiatt aztán nem nagyon vágyom vásárolgatni, pedig a Mikulás miatt szükség lesz rá, a húgom gyerekei még várják. Az egyémek is egyébként, akármekkora laklik is már, de nekik azért már nem kell nagy dolgokkal készülni. Simán boldoggá lehet őket tenni egy komolyabb mennyiségű édességgel (ez gyerekkorukban nem így volt). 

Remélhetőleg a kedd azért vidámabb lesz. 😊

Advent első vasárnapján

 A hit vasárnapja ez, rögtön az első, amikor az első gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. Az autentikus adventi koszorúkon három lila és egy rózsaszín gyertya van, a rózsaszínt a harmadik vasárnapon gyújtjuk. 

A hit mindenféle értelemben jelen volt, és még bűnbocsánatot is gyakoroltam magamban, amikor szembesültem azzal, hogy minden hitem és igyekezetem ellenére sem lesz ma még olyan itt semmi, amilyennek gondoltam. Erik felajánlotta a segítségét, de elfelejtettem elemet venni, és így pl jó pár világító ledsort nem tudunk feltenni a helyére. Nem is értem hogy felejtettem el, de nagyon mérges voltam magamra. Most épp egy jó kis kupleráj lett az eredménye a dobozok kipakolásának. De sebaj, szép lassan majd minden a helyére kerül, és most úgy lesz, hogy minden nap örülünk majd valami új szépségnek. 

Mondjuk lehet, hogy még pár apróság a helyére került volna, ha nem ülök le Fradi meccset nézni hatkor, de hát leültem, és megnéztem, ahogy Mezőkövesden szakadó esőben győzünk három góllal. Még jó, hogy nem is terveztünk menni, és élőben szurkolni, nem esett volna jól bőrig ázni. 

A világon semmi kedvem nincs holnap dolgozni menni, most valahogy elég volt ott mindenből és mindenkiből. De hát nincs sok választás, menni kell, úgyhogy majd valahogy legyőzöm ezt az érzést. 

Ti szoktatok valahonnan fehérneműt rendelni? Kellene vennem, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy személyesen nézelődjek bárhol is, viszont ilyesmit még sosem rendeltem. Szoktam egyébként ruhát a bonprixtől, a fiúk az about you-ról, de ez kimaradt. Igaz, mostanában,amikor alapozót kerestem magamnak (és még nem is vettem), rájöttem, hogy igazából nekem aztán fogalmam sincs ezekről a női dolgokról. Sem anyukám, sem a nagymamám sohasem használt semmi sminkcuccot, nem jártam kozmetikushoz, nagyjából úgy nőttem fel, hogy azt tudtam ezekről, hogy "úri huncutság". Ha esetleg én nagyritkán ki is festettem a szemem, vagy a számat, biztos, hogy kaptam is rá valami nem túl kedves megjegyzést. Így aztán túl sok kedvem nem is volt megtanulni soha. Most viszont már azért szükség lenne rá, lenne mit elfedni, vagy legalább kicsit másfelé terelni a figyelmet. Nézegettem már sminkes videókat a témában, vannak a youtube-on bőven, de ezekből azért még nem lett ehhez önbizalmam sem, meg még nem is tudtam meg, mi is állna jól nekem. Lehet, hogy jövőre kérek ebben segítséget valakitől, gondolom azért nem leszünk örökre a maszk mögé rejtve. 

Szombat

Tegnap este, az egész napos pihenés után úgy jártam, hogy kiolvastam egy könyvet a fürdőkádban. Nyilván egy könnyed kis regény volt, nem igényelt komoly koncentrációt, csak hagytam magam sodródni az eseményekkel, és azon kaptam magam, hogy hoppá, kihűlt a víz, ami ennél az akril kádnál azért nem megy olyan gyorsan, és hoppá, a könyvnek is vége lett. Fogalmam sem volt róla, vajon hány óra van, de magamban mosolyogva a történteken, gyorsan megmosakodtam, törölköztem, stb, és kíváncsian siettem kifelé, hogy megtudjam hány óra van. Hát bizony már ma volt, fél egyet mutatott az óra. (Két és fél órán keresztül fürödtem, aztaaa)

Ennek megfelelően ma reggel is kilencig aludtam. Ilyenkor amúgy mindig sajnálom Balázst, aki minden nap hajnalban kel, mert pont olyan rossz alvó, mint közületek Tami és Teide, és a legtöbb esetben nem túl boldogan találom ilyenkor a kanapén. Mondjuk persze, logikus lenne, hogy mondjuk felébreszt, de attól sem lenne boldog, mert akkor meg én lennék morcos. Patthelyzet. 😊 

A dobozok lekerültek a padlásról, de még várják, hogy kibontsam őket, ma nem jutott rá idő a maratoni mosás-szárítás-ruhahajtogatás közben. Amennyi idő itt maradt, azt zsemle sütésre, és fátyol kalács sütésre használtam. 

Most pedig még nézem a Kezdő című filmet, amin nagyon jól szórakozom, és már el is képzeltem, milyen menő is lenne, ha egyszer kapnék egy ilyen szuperjófej 70 éves gyakornokot, mint aki a filmben van. Fiatalokhoz már volt párszor szerencsém, kíváncsi lennék a fordítottjára is. Akár még sor is kerülhet erre, amilyen érdekesen alakul mostanában a munkaerő kérdés. 

Lógós péntek

 Pont úgy lett, ahogy gondoltam. Aludtam kilencig, és a főzésen kívül csak annyi volt a "dolgom", hogy elmentem a körmöshöz. 

Jól is esett ez a mai napi semmittevés, a kevés gondolkodás. Kellenek az ilyen napok, és örülök neki, hogy ezt már belátom, és nem akarom mindenáron kisajtolni magamból azt, hogy akkor is csináljak meg dolgokat, amikor a hátam közepére sem kívánom. Régen mérhetetlen mennyiségű energiám volt mindenre, legalábbis most, amikor visszagondolok arra, mi mindenre voltam képes huszonévesen. Most nem megy, és lehet, hogy többet már nem is fog, de jól van ez így is. 

A padlásról nem kerültek még le a dobozaim, de még van egy kis idő rá, mielőtt balhézni fogok miatta. De már el is döntöttem, hogy ha balhézni kell, jövőre bosszút állok mindenkin, aki itt Grincset akár játszani. 

És akkor ne maradjon el a szokásos körmösnél jártam kép sem..

Csütörtök

 Ma reggel is olyan nehezemre esett felkelni, hogy mire beértünk dolgozni, már el is döntöttem, hogy ha sikerül mindent megcsinálnom, amit kell még a leltár előtt, akkor én bizony holnap nem megyek. Jó volt ez motivációnak is, mert gőzerővel csináltam mindent. 11-re már végképp eljutottam odáig, hogy mindenáron vágytam a holnapi szabadnapra. Szerencsére össze is jött, így most hosszú hétvégém lesz. 

Azt mondjuk nem gondoltam, hogy még kicsit aggódnom is kell amiatt, milyen is lesz ez a holnap, mert miután megettem egy tányér rakott krumplit, igen furcsán érzem magam. Hol hányingerem van, hol görcsöl a hasam, semmiképpen sem jó, de remélem csak átmeneti probléma. Attól, hogy nincsenek nagy terveim egyik napra sem még nem örülnék annak, ha valami gyomorizé miatt ágyba kényszerülnék. 

A mai masszázs időpontomat átrakattam jövő szerdára, most nem voltam erre ráhangolódva. Még nehezen viselem a hideget, ami már itt van. Jól viselni sosem fogom, de jobb lesz valamivel a helyzet, ha megszokom. 

Szerda

 Vasárnap lesz az éves leltár, erre készülünk már egy ideje. Természetesen ezzel kapcsolatban is vannak kiemelt fontosságú feladataim, amiket a napi mindenféle mellé kell beillesztenem. Amikor először hangzott el a főnökömtől az idén, hogy akkor a leltárak nyomonkövetése és ellenőrzése az én feladatom, azt gondoltam, nem gondolja ennyire véresen komolyan. De aztán mostanra kiderült, hogy nagyon is, mert folyamatosan elvárja a beszámolókat, időnként magához rendel, és várja, hogy akkor újra és újra végig vegyük, mit sikerült megoldani, mit nem, stb stb. Kicsit szivatásnak gondoltam eleinte, aztán rájöttem, hogy azért bízta rám, mert tudja, vagyok olyan lelkiismeretes, hogy mindennek utána fogok járni. Ma mondjuk még Balázs is segített egy nyomozásban, és miután ketten együtt megtaláltuk amit kellett, és egy nagy gonddal kevesebb lett, rögtön kellemes emlékké avanzsálta az addig nyomasztó terhet. Az biztos, hogy sokat tanultam menet közben a vizsgálódások kapcsán, már sokkal nagyobb rutinnal csinálom, és a leltár után már majd napi/heti rendszerességgel fogom csinálni, így sokkal könnyebb lesz. 😊 

Itthon nagy a csend, csak Roland zsizseg időnként. Múltkor megkapta Patriktól a laptopot (neki lett céges, kettőre nincs szüksége), azóta mindig akadnak újabb ötletei. Először kellett egy szék az íróasztalához, mert a réginek eltört a lába. Aztán akart másik íróasztalt is, mert ez nem jó, nem fér el rendesen a könyvespolc meg a szék, meg még a kormány is, ha forma 1-ezik. Aztán a hét elején azt tervezte, hogyan rendezzük át a szobáját, és monitort keresett. Elképesztő vehemenciával tudja ezeket előadni, győzköd, egyezkedik. Nem könnyű neki nemet mondani, vagy meggyőzni valamiről, amivel nem ért egyet. Ez egyébként az esetek többségében roppant szórakoztató, de van, amikor borzasztóan fárasztó is. 

Erik osztálytársának még mindig pozitív a tesztje, nincs is túl jól, valószínűleg még a jövő héten is itthon lesznek.