Idei utolsó

Azt gondoltam, hogy én ma egészen biztosan nem fogom megvárni az éjfélt, mert nagyon régen volt már az a hajnali négy óra pár perc, amikor keltem. Ráadásul nagyon nem volt egyszerű napom, de azzal a jóleső érzéssel jöttem el, hogy kész van, megcsináltam mindent. És ezért a jóleső érzésért megérte az az enyhe pánikroham is fél tizenegy tájban, amikor azt gondoltam, hogy "úristen, nem fog menni.."
Az idei évünkre tökéletesen jellemző módon Balázs és én jöttünk el ma utoljára a munkahelyünkről. Tökéletes csend volt mindenhol, rend.. meg mi ketten bandukoltunk kifelé. :) Nem mondom, hogy jövőre ez másképp lesz, mert mindketten elég kötelességtudóak vagyunk ahhoz, hogy bármikor, amikor így adódik, akkor ugyanígy lesz. :)
Azon túl még, amit itt egész évben elmondtam és leírtam már nem nagyon maradt semmi, ami még elmondható erről az évről. Ugyan vannak dolgok, amik nélkül nagyon is jól meglettem volna, de igazából sose rosszabbat ennél. Ha jobb adódik, annak persze örülnék. :)
De erről úgyis mindig értesültök majd.
Jövőre ugyanígy folytatódik minden. :)

Visszatekintős móka II. felvonás

Elmesélhetném ma, hogy mennyiféle szomorúság és idegeskedés tud jutni egy napra, de inkább nem teszem. Nem oldana meg semmit, ha másokat is lehúznék vele. Elég volt ez nekünk, és majd úgyis megoldjuk. A megoldás után pedig majd elmondom. :)
Ehelyett folytatom inkább az "évértékelő"-t, ezúttal hat kérdéssel. A móka ugyanaz, a játékosok száma jó lenne, ha emelkedne. De ha nem, azt is megértem.. és meg is érdemlem. :)

Mire vagy a legbüszkébb?
Hogy úgy csináltam végig ezt az évet, hogy nem volt szükség arra, hogy s.o.s orvoshoz rohanjunk. És most már úgy érzem, "ide nekem az oroszlánt is", úgyis megbírkózom vele. (sőt, én vagyok az erősebb)

Ki az a három ember, aki a legnagyobb hatással volt rád?
A férjem. A fiaim. (de ez már négy) és a kollegáim.

Ki az a három ember, akire a legnagyobb hatással voltál?
Azt remélem, úgy hívják őket, hogy Patrik, Erik és Roland.

Mi az a dolog, amit nem sikerült befejezned?
A takarítás, a szekrényeink rendberakása, és a papírjaink között uralkodó káosz megszüntetése. (és hólabda sem készült)

Mi a legjobb dolog, amit fölfedeztél magadban?
Kitartó vagyok, és önmagam számára meglepő állóképességgel rendelkezem. (ezt nem hittem volna)

Mi az, amiért leginkább hálás vagy?
Azért, hogy ennyire szeret engem a férjem, és azért, hogy három fiam is születhetett. És a nyaralásért.

És még egy kis bónusz is..
A legszebb pillantok

A nyaralás pillanatai. Mind itt van velem minden nap. Érzem a talpam alatt a padló hűvösét, hallom a csigalépcső nyikorgását, a vonatok hangját. Látom a Balatont a lemenő nap fényénél, és látom ebben a fényben, ahogy a gyerekek labdáznak a vízben, és közben fogom Balázs kezét. Érzem az ebédek ízét a számban, a faszén illatát. Itt viselem a könyökömön a szerencsétlen lépésem következményét, és szinte látom ahogy virágzik a levendula az ajtóval szemben. Csoda-pillanatok mind egytől-egyik, két hét gondtalanság, és önfeledt pihenés csodái. Nem mindenről készült fotó, mégis minden itt van örökre belém égve, és bármikor előkerül, újra érzem azt, amit csak ott. Ezekkel a pillanatokkal élem túl a telet, és lassan elkezdek visszafelé számolni, mert azt remélem, már csak kb. annyi van hátra a viszontlátásból, mint amennyin már túl vagyunk azóta, hogy istenhozzádot mondtunk. :)

Ti jöttök...

Visszatekintős móka

Ami akkor lenne az igazi, ha jó sokan részt vennénk benne... Mindegy hogyan, itt írod le Te is, vagy magadnak csak, esetleg közzéteszed a saját blogodon, vagy kiposztolod a facebook-ra. Sőt, az sem baj, ha én nem is fogok tudni róla. :) Azt azért előrebocsátom, a kérdések nem a saját fejemből pattantak ki, hanem a Láthatatlan Egyetem Önkéntesei munkájának eredménye.
Első körben akkor következzen 6 mondat az előző évről (vagyis erről, ami még éppen tart)

A legbölcsebb döntés, amit meghoztam az volt, amikor február végén igent mondtam egy olyan ajánlatra, ami nem teljesen az volt, amire vágytam.

A legnagyobb lecke, amit megtanultam az volt, hogy semmi sem fontosabb annál, hogy az ember egészséges és vidám tudjon lenni. És még az, hogy minden megvár...

A legnagyobb kockázat, amelyet vállaltam az volt, amikor február végén igent mondtam egy olyan ajánlatra, ami nem teljesen az volt, amire vágytam. Fogalmam sem volt, meddig bírom fizikailag, testileg, egészségileg.. és benne volt a kockázat, hogy el fogok bukni.

A legnagyobb meglepetés az előző évemben az volt, hogy a férjem és a fiaim mennyire frankón helyt tudnak állni minden helyzetben.

A legnagyobb szolgálat, amelyet végeztem ebben az évben is ugyanaz, mint eddig mindig. :) Mondanám, hogy Isten szolgálata, de nem a szó szoros értelmében, hanem egy kicsit másképp. Mondanám, hogy az Univerzum szolgálata, de ez sem igaz.. De valami ilyesmi. :)

A legnagyobb dolog, amelyet befejeztem ebben az évben is a blogom. Mert az idén is kitartottam minden nap jóban-rosszban, fáradtan, idegesen, félve, sírva, örülve... :)

Akinek van kedve, csatlakozzon. :) Akinek nincs, az is.. és majd menet közben kedve is lesz. :)  Még van ám kérdés holnapra, sőt, holnaputánra is. :)

Na és azért elmesélem, hogy kicsit zűrzavaros lelkem ma komoly megnyugvást nyert. Lehúztam az ágyneműt, tisztát húztam, mindent kimostam, kiástam a gyerekek szobáját a háthogyismondjam miből... trutyi?gané? valami ilyesmiből. Ugyan nagyon elfáradtam, de nagyon jólesett végre megcsinálni. :)

Lujzi fel akar mondani.

Lujzi nagyon régóta velünk van.Elismerem, hogy nem a legjobb sorsú háztartási alkalmazott, mert nem elég, hogy neki jut a konyhai munka kevésbé gusztusos oldala, még ehhez hozzáadódik,  hogy tízből nyolcszor éjszakai műszakra van beosztva, mert olyankor nem zavar senkit már, mi békésen alszunk. Sosem panaszkodott, sosem emelt ez ellen kifogást,  úgy tűnt elfogadta a feltételeket, és jól érzi magát nálunk. Azért igyekeztünk időről-időre a kedvére tenni, hol valami különleges betevő feladattal, hol mással. Egyáltalán nem tekintettem rá alkalmazottként, sőt minden nap újra és újra elmondtam, mekkora segítség ő nekem, és milyen hálás vagyok érte, hogy itt van.

Fogalmam sincs róla, hogy mikor és mivel bántottam meg, vagy hogy mennyi ideje őrlődött már magában, de ma elege lett, és sztrájkba lépett. Pedig nappalos szakban lett volna.De hiába vártak rá a koszos edények, megmakacsolta magát, és egy pittyenő hang kivételével mást nem volt hajlandó sem tenni, sem mondani. Pedig azonnal megkezdtem az engesztelő hadműveletet. De Lujzi rettentően mérges lehet, mert semmi nem hatott rà.Még az sem, hogy megcsináltam helyette a munkáját, Ő pedig olyan szép tisztára varázsolódott, mint már rég nem. De csak hallgat továbbra is makacsul.

Ebben a helyzetben nem volt más választásom, felhívtam Lujzi orvosát, segítsen a továbbiakban, mert mi nem tudunk nélküle élni, de ő meg nem akar velünk.

Hétfőre várjuk a mosogatógép szerelőt.Ő folytatja a további tárgyalásokat, mi meg majd mindent elfogadunk a cél érdekében.



És közben lett egy két éves bulldogunk, aki továbbra is imádnivaló cukipofa.

.
Ééésssss.....tadamm.... ma végre leesett, hogy van még egy böngésző, amit nem töltöttem le a telefonomra, pedig lehet hogy azzal működne a blogger.És igen.Működik. Úgyhogy ez az első poszt a telefonomról.Fél év alatt igazán ideje volt.


 Csak Lujzi gondolja meg magát....

Olyan fura

valami. Nem tudom elmagyarázni szerintem, mert még magamnak sem tudom megmagyarázni. Kicsit olyan érzés, mintha valami bajom lenne. Kicsit fáj a fejem, kicsit a nyakam, nem jó a gyomrom sem, de igazából nem tudnám erre fogni. Mégis olyan rossz valami. Vagy legalábbis nem komfortos, egyáltalán. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán már megint valami történni fog? De remélem nem... és különben is megérzések terén Balázs sokkal inkább otthon van már, mint én. (csak ő sosem mondja el)
Mióta megbeszéltem magammal, hogy oda kéne figyelnem, nem kéne híznom sem, meg teljesen elpunnyadnom sem, azóta lebegnek a szemem előtt a
hólabdák

fotó innen

meg gondolkodom rajta, hogy a nem is olyan nagyon régen beszerzett kókuszos pudingporral mit is lehetne kezdeni. Most ott tartok, hogy háztartási kekszre kerülne egy adag csokipudingos krém, megint egy sor keksz, erre a kókuszos pudingos krém, és a tetejére még csoki. Na nem most. Vagy nem tudom.
Ugyanakkor ennék almakompótot is, meg még ki tudja minden jutott eszembe a napokban.
Lehet, hogy csak ezért vagyok ilyen fura.. komoly inzulinemelkedést okoztam magamnak gondolati síkon is. :)

Karácsony végén

El is múlt, mintha itt sem lett volna. Nincs ezzel semmi baj. Jó volt, szép volt, pihentető volt, de még akkor is, ha amúgy holnap már egészen mást fogok gondolni, most egy kicsit örülök, hogy holnap mással fogok foglalkozni, nem pedig itthon ülök. És nem, nem vagyok munkamániás, és de, jó volt itthon, és igen, rám fért a pihenés, meg a láblógatás, azért ez az elképesztő hangzavar amit ez a három jómadár tud rendezni itthon, na, az kiborító ám időnként.
Ráadásul igen tömény adagban kapjuk Rolandtól a bűvészmutatványokat, lévén kapott egy bűvészdobozt. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy egész délután trükköket mutatott be. És semmi más baj nincs ezzel, csak az, hogy mindig el is magyarázza hogyan csinálja. Hiába mondom, hogy én nem akarom tudni, mert én csodálkozni akarok, csak legyint egyet, és elmagyarázza. Néha kínosan unom már. :D
Holnap majd túlesünk hamar a "kipihented magad?" kérdéseken, meg a "És mit kaptál karácsonyra?" kérdéseken is. Biztos mindenki elmeséli, mit és mennyit sütött-főzött, és hogy hányszor ette magát degeszre a két nap alatt. Én majd nagyokat hallgatok. :) Mert olyan úri sorom volt, hogy szentestén kívül semmit nem kellett főznöm. És akkor sem vittem éppenséggel túlzásba azzal a pár szelet hallal meg a sült krumplival. Apósom főzött nekünk tegnap, kissé elméretezte az adagot, így még ma is azt ettük. :) Jól laktunk, de nem ettük magunkat degeszre, épp csak annyit, mint egyébként is. :) A bejgliből még van, mondjuk elfogyott vagy hat kiló mandarin két nap alatt, de ezt leginkább Erik és Roland pusztítja. Patrik még véletlenül sem eszik egyet sem, a szagát sem bírja.
A degeszre evés meg amúgy sem pálya, mert nézek én azért tükörbe is, és hát.. hmm.. most lenne itt az ideje annak, hogy valamit tegyek magamért, mielőtt végzetesen szaporodásnak indulnak rajtam a zsírpárnák és a narancsbőrök. Még nem tudom mit és hogyan, mert egyetlen sport sem áll túl közel hozzám.. ámbár felmerült bennem, hogy lehet, hogy nem véletlenül kaptam már a második pár futócipőt? Talán futnom kéne benne? Nekem.. aki a fedettpályás távolbanézés olimpiájára készülök? Hát nem tudom. Majd még gyűjtök ehhez némi kedvet, meg valami inspirációt.
Szóval holnap hattól négyig after party (vagy páré, azt hiszem, így a menő most) lesz a munkahelyemen, hogy aztán megint itthon legyek két napig. (és elnézve az úszógumimat, még a végén tényleg nem sütök szombat délután semmit) Talán lábat lógatok majd, talán nem. Ki tudja ezt így előre?

A tanulságok

Tényleg fura egy karácsony nálunk ez az idei. Olyan, mintha minden nap itt állt volna a fa (amúgy tényleg, csak nem idebent, hanem odakint), és mintha nem is lett volna az a megelőző idegeskedés, feszültség, és semmi. Csak úgy hirtelen Szenteste lett, és már el is múlt.
Ezt kéne elraktároznom, hogy emlékezzek rá, bár egyelőre sziklaszilárd az az elhatározásom, hogy jövőre nem töltjük itthon a karácsonyt. Aztán majd meglátjuk, persze. Nincs soha semmi kőbe vésve.
Egyébként meg az a legfurább, hogy azt vártam, hogy majd tényleg "összedől a világ", amiért nincs millió ajándék a fa alatt, és csak egyféle sütemény sült, de nem. Még csak meg sem rengett a világ, nemhogy összedőlt volna. Utólag naná, hogy nem értem, mit voltam annyira oda, de tuti, hogy majd a következő ilyen alkalomnál is ugyanez lesz, hiába mondja majd mindenki, hogy nem fontos, ne törődj vele.
Bár a jövő évi feladataim egyike lesz, hogy megtanítsam magam lazábbnak lenni, mert így, ahogy most csinálom elég hamar kicsinálom magam, és idő előtt valami életunt, frusztrált zombi leszek. 2014 a lazulás és az öröm éve lesz. :) Nem akarok egyetlen percet sem idegeskedni feleslegesen, semmin.. mindig annyi minden van, amin órákat, napokat, heteket rágódok. Pedig minek? Ha becsúszik egy rosszabb jegy a suliban valakinek, vagy épp itthon marad valami, akkor sem történik semmi. Kijavítja majd, pótolja, elviszi másnap, és kész. :)
A legfontosabb az, és az volt most is, hogy itt voltunk együtt, öten. Mindenki egészséges, mindenki jól érzi magát. Ez a lényeg. Minden más a sallang és a körítés. Meg a megfelelni akarás mindenáron mindenkinek.

Csak tanuljam már meg úgy igazán végre ezt a leckét. Még majd a ráncaim is kisimulnak a végén. :)