Kedd

 Az elmúlt pár napban megint rosszul alszom..Nehezen is megy az elalvás is, és jó sokszor fel is ébredek. Tegnap éjjel egykor felébredtem arra, hogy nagyon melegem van. Amíg kimentem mosdóba, addig kijjebb nyitottam a tetőablakot. Pár perc elég is volt, mert kintről azért jó hűvös levegő jött már be. Aztán még megébredtem háromkor is, és még egyszer fel őt körül. A fél ötös megébredésnél voltam olyan álmos, hogy ránéztem az órára, és nagyon örültem, hogy még aludhatok tovább. 

Reggel persze pont fordítva volt minden, akkor a felkelés esett nehezemre, és akkor meg fáztam, és jól esett a takaró alatt feküdni. 

Nem gondolom, hogy ez valaha is változni fog, pedig sok minden egyszerűbb lenne, ha ez történne. 

Egyébként ebben a fiúk is inkább rám hasonlítanak.

Hát én nem tudom

 Tudom, tudom, nem népszerű most ilyet írni, de az a helyzet, hogy nekem tetszik ez az új Tóth Gabi szám. Igaz, csak annyiban foglaltam állást a témában, hogy azt gondoltam, hogy hát bizony, aki k..nak öltözik, ne csodálkozzon, ha meg..ák. Az meg ugye egyébként is nagy truvàj (ahogy a gyerekeim mondanák), hogy mindenki nyilvánosan nem csak állást foglaljon az ilyesmiben, de minimum az életvezetési tanácsok mellett még el is átkozzák nagyjából az ükunokáját is. 

Igaz, legjobb lenne ilyenkor csendben hagyni elülni az indulatokat, és hagyni, hogy majd az internet népe elfoglalja magát Győzikével, aki újabban a Fradi meccseken parádézik, és utána napokig -hetekig szájkaratézik Curtisszel, de ugye vannak, akik szeretik, ha foglalkoznak velük. Vagy nem tudom, hogy ezt szeretik e, vagy csak valóban azt gondolják, hogy na, megtaláltam azt, amivel egyszer s mindenkorra pontot tesznek a dolog végére. És így születik pl.egy ilyen dal. Ami egyébként értő hallgatással nagyon mély érzelmű, és nagyon szép dal. 

Egyébként meg tudjuk, hogy örök igazság, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek. Mindenki tudja a szerepét is ebben..

Vasárnap

 Nem voltam ma valami csúcsformában. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy ma sem. Azért ma már ennek ellenére aktívabb voltam, mint tegnap. Ebéd után sütöttem egy almás kalácsot, kakaós csigát, és nutellás muffint. A muffin borzasztó rossz lett, én nem is értem. Gyakorlatilag azért lehet mondani, hogy egy muffint nem lehet elrontani, de ez valahogy mégis olyan lett, amit legszívesebben rögtön a kukába dobtam volna. Még nem tettem meg, de csak azért, mert sajnálom a nutellát, amit elhasználtam bele. Meg még kap egy esélyt, a hátha holnapra jobb lesz. 

Délután volt meccs, itthon néztük végig, ahogy kikaptunk Kecskeméten (már megint). Nem volt jó nézni, még akkor sem, ha ez benne van, nem lehet minden meccset megnyerni. 

A sarki fényről lemaradtam, csak a neten láttam képeket, nagyon szépek azok is.

Szombati semmittevés

 Ma igazi szabadnapot tartottuk. Nem ment a mosógép, nem csináltunk semmi házimunkát, azon kívül, hogy kétszer fél órát töltöttünk az ebéd és a vacsora készítésével, meg utána bepakoltam a mosogatógépbe.

Délután átmentünk Felcsitra a Pancho Arénába meccset nézni, a Puskás Akadémia a Diósgyőr ellen játszott. Hát... igazából az volt a legpozitívabb, hogy ugyan fáztunk egy kicsit, de legalább igazi jó, tiszta, falusi levegőn voltunk. A meccs egyébként egy gól nélküli döntetlen lett. 

A fejem ma is fájt, de ma teljesen kezelhető tartományban maradt, egy szem fájdalomcsillapító el is mulasztotta. Ez az elmúlt hetek tapasztalatai után igazi wow élmény volt. 

Péntek

Már nincs abban semmi meglepő, hogy ma hajnalban is arra ébredtem, hogy nem csak úgy szimplán fáj a fejem, hanem rohadtul fáj. Arra jó ez az egész, hogy lassan sikerül oda fejlesztenem az ilyen irányú fájdalomtűrő képességemet, hogy csak akkor derül ki rólam, hogy van valami ilyesmi, ha elárulom. Állítólag az azért lebuktat, ha beszélek, de egyébként meg ilyenkor nem éppen a beszédes oldalam jön elő. Na mindegy is, a délelőtt ma is így telt, de azért nem állt meg az élet, dolgoztam, mintha minden rendben lenne..

Azt azért próbálom megfejteni, hogy mi lehet a fő irány fejfájás ügyben, mert úgyis akkor jutok csak előrébb, ha magamnak kitalálom, hogy mi okozhatja. Utána esetleg már van esélyem segítséget kérni..

Délután itthon szerencsére sokkal jobb volt a helyzet, egy fél órát még szundítottam is a kanapén..

Az egyébként tök érdekes jelenség, és csak mostanában figyeltem meg magamon, hogy vannak olyan tulajdonságok, amiket az egyik emberben kifejezetten kedvelek, míg a másik ember meg taszít emiatt. Például vannak a tiktokon sokan, akik ilyen -olyan vlogokat készítenek. Általában kisgyerekes anyukákat szoktam látni. Na, náluk figyeltem ezt meg először. 

Milyen nap van?

 Aki eddig a héten képben volt, hogy milyen nap is van, ma az is összezavarodott teljesen. Mert olyan volt, mintha hétfő lenne, de közben csütörtök volt. Ez mondjuk sokkal jobb így, mintha forditva lenne, de az biztos, hogy rendesen össze tudja keverni az ember fejében a dolgokat. 

Az már napközben eszembe jutott, hogy mindenképpen meg kell örökítenem írasban is, hogy ma már már november másodika van, de a téli kabátom még a szekrényben van. Bár.. igazából szerintem ez lenne a normális, a november még őszi hónap. Ősszel meg ne kelljen téli kabát. Mondjuk én akkor sem szomorkodnék, ha többet nem is kéne felvenni, de nyilván ilyen nem lesz. 

Öt órát sem aludtam éjjel, úgyhogy mostanra olyan vagyok, mint akin kétszer átment az úthenger. 

Meccsnap

 Ma is meccsre mentünk, este nyolckor kezdődött a Magyar Kupa éppen aktuális fordulójában a mi meccsünk. A nagy mumus Puskás Akadémia csapatát fogadtuk. Azt azért nem gondoltuk, hogy összesen 132 perc kell hozzá, hogy sikerüljön továbbjutni, de így lett. A hosszabbítás hosszabbításában Abu Fani egy kezezés után nagy nehezen megadott tizenegyesből szerezte meg a negyedik gólunkat, amivel végül kiharcoltuk a továbbjutást. 

Negyed tizenkettő van, nagyjából húsz perc múlva leszünk otthon, és még egy óra minimum, mire majd ágyba kerülök. Nem lesz vidám holnap reggel sem az ébredés. 

Patrik is ott volt, csak később érkezett, mert kupameccs maratont tartottak ma délután, a Vasas meccsről érkeztek, szinte a kezdésre.