Szombat

 Balázs ma is dolgozott sajnos. Pedig egyébként az volt a tervünk a fiúkkal, hogy kihasználjuk a várhatóan egy darabig utolsó napsütéses szombatot, és elmegyünk a Balatonra. Hát ez nem így lett, de nincs semmi gond, majd máskor is lesz még erre lehetőség. 

Így aztán izgalmas dolgok nem történtek egészen estig, amikor elkezdődött a Magyarország-Szerbia meccs. Sajnos élőben nem vagyunk ott, csak Patrik ment, aki a barátain keresztül tudott jegyet szerezni. Most meg a nyolcvanhetedik percben 2:1-re vezetünk, délelőtt ezt az eredményt tippeltem. Nagyon nehéz most már tartani az eredményt, csak remélem, hogy a hosszabbítást is kibírják a focistáink. Sokat jelentene ez az újabb három pont. 

Azt egyébként itthonról is öröm nézni, hogy meccsről meccsre mindig teltház előtt játszik a válogatott, látszik, hogy a magyar ember a sikereket szereti, és ennek a Rossi féle fiatal válogatottnak vannak sikerei. 

És vége.... A mérkőzés győztese a magyar válogatott. ❤️🤍💚

Péntek

 Ez ma nem volt éppen egy laza hétzáró nap, sőt. Eléggé meg is viselt, amit ma láttam és tapasztaltam, nem jó érzés szembesíteni valakit a hibájával. Túl vagyunk rajta, legalábbis az első felvonásán ennek a nem éppen kellemes sztorinak. Hétfőn még lesz folytatása, de addigra helyre teszem magamban ezt az egészet, és megpróbálom szigorúan csak a munkám részeként tekinteni rá, nem gondolok emberi sorsokra, nem próbálok rájönni az okokra sem. 

Micsoda szerencse, hogy pont ma délutánra volt időpontom masszázsra, soha jobbkor nem is jöhetett volna ez..

Nagyon nem maradt energiám már semmihez sem délután, hajnali négykor keltünk, úgyhogy most már alig várom, hogy a könyvemmel bevonuljak a fürdőbe, aztán pedig aludjak egy jót. 

Lassan

 Kezdődnek a hosszú esték, amikor jönnek a bambulós időszakok is itthon. Ilyenkor vannak nálam a mindenféle tervszövögetős, mindenen gondolkodós órák. Ahhoz már egy ledolgozott munkanap után fáradt vagyok, hogy igazán aktív legyek, de annyira sosem, hogy ne járjon valami a fejemben. Mindig van rengeteg akármi a fejemben, a hülyeségektől kezdve a teljesen komoly dolgokig. Ezekről ritkán beszélek, még ritkábban írok, mert ismerem magam annyira, hogy simán van olyan, hogy ami egyik nap még szimpatikus, és akármit megtennék érte, az egy pár nap múlva már egyáltalán nem érdekel. Nyilván ez a két véglet, és a kettő között még millió variáció létezik. Ráadásul sem a türelmem, sem a kitartásom nem a régi már. Régen bármennyi ideig képes voltam kutatni az után, ami éppen érdekelt, legyen az valami, amit még akartam szeretni, vagy valami, amiről többet akartam tudni. De ugyanígy sokkal kevesebb türelmem van a beszélgetésekhez is. Azokkal, akikről bizonyos idő után kiderül, hogy bármi miatt nem azok az emberek, akiknek érdekel a véleménye, vagy a sorsa, már teljesen minimálisra csökkentem a kommunikációt. Akik naponta találkoznak velem, nyilván furcsán méregetnek a változás miatt, és látszik, hogy magukban elkönyveltek valaminek, ami nem igazán pozitív jelzős szerkezetű lehet, de nem baj. A játszmák unalmasak, az pedig fárasztó és felesleges, hogy úgy tegyek, mintha nem látnám, hogy kihasználnak. Vannak, akik régóta nem láttak, nem beszéltek velem, amikor igen, akkor is én kezdeményeztem. Már nem várom, hogy majd másképp lesz, és elfogadtam, hogy más irányba haladt az életünk, így alakult. 

Szeretem egyébként itthon a csendet, szeretem, amikor rend van (nagyjából heti egy ilyen nap van), és nagyon szeretem a kanapés kuckómat, ide vonulok el esténként. Még keresem ide a nekem leginkább megfelelő párnákat, de pl ehhez sincs elég türelmem. 

Fejfájós szerda

 Már úgy ébredtem, hogy borzasztóan fájt a fejem. Ismerem már annyira a saját fejfájásaimat, hogy tudtam rögtön, ez ilyen egész napos program lesz. Természetesen úgy indultam dolgozni is, hogy a reggeli kávé mellé vettem be fájdalomcsillapítót is, és reménykedtem, hogy azért sikerül az elviselhető kategóriában tartani. Fel kilencre megbántam, hogy bementem, addigra sokkal rosszabb volt, és megfordult a fejemben az is, hogy hazamegyek. De még próbálkoztam nem kevés mennyiségű szénhidrátbevitellel, ez szokott segíteni, Kicsit tényleg jobb is lett, így maradtam, de egész nap hol jobban, hol kevésbé fájt. 

Ha szerencsém van, holnap, mire felébredek, már elmúlik. Legalábbis a tapasztalataim alapján így kell lennie. Délutáni még azt mondtam, ha esetleg holnap reggel is így fog fájni, akkor nem megyek dolgozni, hanem elmegyek orvoshoz, de ezt nem biztos, hogy be fogom tartani. 

Kedd

 Balázs ma itthon volt, így "egyedül" mentem dolgozni. Ami nem igaz teljesen, mert elvitt reggel. Neki kellett ez a nap egyedül itthon, biztos hogy élvezte azt a kis időt, amit úgy töltött itthon, hogy csend volt, nem kellett mennie sehová. Múlt héten nekem is volt benne részem, és nekem is jól esett az a pár óra, ami így telt. 

Egyébként nem történik semmi nálunk, mindenki dolgozik és iskolába jár. Amikor hazaérünk, mindenki örül, hogy már itthon lehet. 

És mostanában megint az jár a fejemben, hogy nem nagyon van már miről írnom, így lehet, hogy mégsem tart majd ki bármeddig ez a blog, mert ezeknek a semmitmondó posztoknak semmi értelme sincs.

Hétfő

 Kicsit fejbekólintott ez a hidegfront, pedig hát éppenséggel volt idő felkészülni rá. Az egy dolog, hogy a megzúzott bordám is fáj tőle, de még mellé minden egyéb bajom is van. Jó, nem lehet mindent a frontra fogni, mert például a vesém fájdalmasságának nem sok köze lehet a mai időjárásnak. Na mindegy is, nem olyan vészes a helyzet, szerintem egy-két jó meleg fürdő csodát fog tenni. 

Ma már dolgoztam, volt mit bepótolni a múlt hétről. Nem is értem a végére mindennek, de az fura is lett volna egyetlen nap alatt. Furcsa volt egyébként ott lenni, sokkal jobb volt itthon, de ez mindig így van pár nap után is. 

Meccsnap

 Ma úgy keltem fel, hogy azt gondoltam, nincs az az isten, hogy ma is én főzzek, az még végképp kizárt, hogy bármilyen rántott dolog is lesz ebédre. Tettem egy gyenge próbálkozást arra vonatkozóan, hogy mondjuk valaki csinálhatna helyettem valami ebédet, de gyorsan kiderült, hogy ez most nem fog összejönni, enyém marad a feladat. 

Nem sokkal később már úgy találtam magam, hogy paníroztam a gombát, a májat és csirkemellet is. Úgyhogy lett bőven rántott mindenféle is, és még fűszeres csirkemell is készült. A máj egyik részét az air fryerben sütöttem, egyáltalán nem rontott az ízvilágon és a minőségen, és még azon sem kellett aggódni, hogy majd pattog az olaj, úgyhogy fogom máskor is ott sütni. 

Ebéd után összepakoltam, a szárítógépet kiszedtem, átraktam a törölközőket. Háromkor indultunk a meccsre. Kicsit kellemetlen volt a hőmérséklet is, és a szél is már, úgyhogy kérdés sem volt, hogy kell a kabát is már. A meccs végére a sálat is körbetekertem a nyakamon, addigra már jól esett, ahogy melegített. Ma is 2:2 lett az eredmény, de ma ez nem volt olyan örömteli egy pont, mint csütörtökön. Sebaj, még most lehet tanulni a hibákból.