Meccsnap

 Hajnali öttől kettőig dolgoztunk, aztán hazajöttünk, ebédeltünk, lassan készülődtünk a meccsre. Az első Konferencia Liga csoportkörös meccsre egy szerb ellenfél ellen. 

Hajnalban még az volt a tervem, hogy kicsit lepihenek majd itthon munka után. Nem lett belőle semmi, de sebaj. Ötkor indultunk, de hamarabb kellett volna, mert a közlekedés sem volt a legjobb, a beléptető kapuknál meg kifejezetten nagy tömeg várt. Szerencsére azért időben bejutottunk..

A meccs a kicsit ijedt kezdés ellenére is jó volt, nyertünk is. 

Ma

 Nagyon zűrös nap volt ma, és nem abból a fajtából, ami még jó is tud lenni. 

Munka után a napi sétánk a könyvtárba vezetett, már régen nem voltam ott, mondjuk a nálam lévő könyveket is csak mostanra olvastam ki, de máris itt van az utánpótlás. 

Most meg nagyon fáj a fejem, úgyhogy el is megyek inkább fürdeni, aztán lefeküdni, holnap úgyis korán kell kelni.

A hét második napja

 Reggel olyan igazi őszi borús időre ébredtünk, amiből aztán délelőttre eső is lett. A rádióban hallottam, hogy azt mondták, délutánra lesz megint napsütés, és akár 29-30 fok is, de elég szkeptikus voltam. Pedig végül nekik lett igazuk. 

A munkanap gyorsan eltelt, volt mit csinálni, akadt mindenféle megoldandó feladat. Változatos is volt, mert minden probléma más jellegű volt. De ezekkel sosem volt bajom, legalább nem lustul el az agyam. 

Munka után még beugrottam a lidlbe, onnan kellett olyat is vennem, amit kocsival kellett hazavinni, de aztán volt még egy sétálós körünk is a sparba. Ma reggelre Roli jó náthás lett, és elhasználta a papírzsebkendő készletet, azt kellett pótolni. Jó három kilométeres séta ez ilyenkor oda-vissza, jól is esett ma is. 

Egyébként extra dolgok most nem történnek, mondhatnám úgy is, hogy "most nyugalom van, kevés lázadás (csak mutatóban, hogy azért lássa más)" A szülői értekezletet kihagytam, úgy döntöttem, semmi kedvem végighallgatni megint, ahogy Roli osztályfőnöke nekiáll egy -két tanulót bemószerolni az anyjánál, hogy épp cigizik, vagy elkésett, vagy bármi. Sosem értettem ezt, hogy ha van is ilyen közlendője, miért nem négyszemközt teszi meg az adott szülővel. Ráadásul nehéz ügy felnőtt viselkedést várni tőlük, ha közben meg úgy kezeljük, mint egy óvodást. (És nem, ez nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, hogy cigiznek, bár nagyjából az utolsók között vagyok, akik bárki feje fölött emiatt pálcát törhetnek) 

Új hét

 Ma megint egy új hét kezdődött. Kétségkívül az okozta a legmagasabb izgalmat, hogy vajon Patrik és Erik reggel bejut e gond és késés nélkül a munkahelyre/suliba úgy, hogy igencsak slendrián módon kidolgozott dolognak tűnt ez a vonatpótló buszos móka. Azt láttuk, hogy buszvezetőket még ma is keresnek, azt meg olvastuk a helyi csoportban, hogy volt olyan buszvezető, aki azt sem tudta hol van. Na, őt sem irigylem..

Patrik végül elment a Volánbusszal, ami ilyen távolsági járat. Erik a vonatpótló busszal ment már nem csúcsidőben. Egy óra tíz perc volt az egyébként 28 perces út. Hazafelé rosszabb volt a helyzet, mert bár teljesen különböző időpontban jöttek, mindketten arról számoltak be, hogy csak a szerencsén múlott, hogy felfértek a buszra, volt, aki ott maradt. Izgalmas időszak lesz, az egyszer biztos. 

Gondolom ők ketten sokkal jobban várják majd a hétvégét, mint én. 

Vasárnap

 Ma olyan szép napos időre ébredtünk, mintha nem is szeptember közepe lenne, hanem inkább még augusztus utolsó heteiben járnánk. Jó is lenne, vagy akár most megállítani az időt. 

Ma egy csomó energiám volt, ugye mindig mondtam, hogy napelemmel működöm...így egy csomó mindent megcsináltam, amit szeptemberre mindenképpen beterveztem. Így lett egy szép tiszta francia bulldog itthon, aki szegény olyan rohamosan öregszik, hogy egyre nyilvánvalóbb az, hogy nem lát már túl jól, és a hallása sem tökéletes már. Pedig egyébként ránézésre nem tűnik öregnek, csak hát mégiscsak az idén már 12 éves. Bulldog létére nagyon jól tartja magát.

Itt például látszik is a szemén az a folt, amivel ugyan többször is voltunk az állatorvosnál, de nincs rá garancia, hogy műtét után tökéletesen látna, az altatás meg túl nagy kockázattal jár nála, így békén hagyjuk. 

Miután Freddy, a háza, a táljai szép tiszták lettek, és a fürdőt is kitakarítottam, következtek az ablakok, amiket már nézegetek egy ideje, hogy hű, milyen csúnya, ahogy a port ráégette a nap. De most már azt nézem milyen szépen csillog, és fantasztikusan jó illata van a frissen mosott -vasalt függönyöknek. 

Közben a fiúk megnézték a forma 1-et, ezúttal megúsztuk nagyobb viták nélkül szerencsére. Mondjuk lehet, hogy attól féltek, kiugrok valamelyik ablakon, ha elkezdik, és inkább kibírták. 

Holnap kezdődik a két bejárósnak a nem könnyű időszak. A tájékoztatások alapján semmi jóra nem lehet számítani, de remélem, hogy végül pozitív csalódás lesz, és nem több órával kell korábban indulniuk, hogy időben megérkezzenek a suliba és a munkahelyre. 

Szombat

 Ma reggel végre akkor keltem, amikor nekem jól esett, és nem, amikor muszáj volt. Azért ez egy sokkal ideálisabb állapot, mint a hétköznapokon.

Szerencsére vásárolni nem kellett menni, mert vártuk a házhozszállítós autót mára. Igaz, ma is volt hiánycikk, de ez mostanában sajnos elég gyakran így van. Mondhatnám, hogy már számolok vele, de azért ez nem igaz, minden alkalommal azt remélem, hogy mindent hoznak, amit kértem. 

Délelőtt ment a mosógép, meg közben készült az ebéd. Ebéd után megnéztük a Fradi első kupameccsét, amit Nagyecseden játszott. 0-8 lett a végeredmény. 

Késő délután én esküvőre mentem, Balázs és a fiúk pedig Pestre mentek. Igazi falusi lagzi volt egyébként, háznál felállított sátorral, meg mindennel, ami csak ilyenkor szokás. Az egyik volt kolléganőm lánya ment férjhez. Szépek voltak, megható volt a templomi szertartás. 

Amikor én hazaértem a fiúk még bőven Pesten voltak, a messengeren épp akkor érkezett a fotó a Dürerből, ami azt jelentette, hogy vacsorázni már nem fognak, mert pizzát süt nekik Andris, és hogy bőven van időm felmosni is mindenhol anélkül, hogy bárki összejárkálná két percen belül. Az csak most jutott eszembe, hogy éppenséggel nyugodtan leülhettem volna megnézni egy filmet, vagy bármi, de ez fel sem merült bennem. 

Péntek

 Természetesen ez is egy olyan péntek volt, ami már hajnali négykor kezdődött. Most már olyanok ezek a hajnali kelések, mint valami borzasztó kínzás, még sötét éjszaka van olyankor. Ó, milyen jó is az, amikor ilyenkor már a nap is ébredezik velünk együtt. De lesz majd ilyen még jövőre is, és akkor majd újra örülni fogok. 

A munkanap nem volt unalmas ma sem, volt min gondolkodni is, voltak azért jó hangulatú pár perces beszélgetések is. Ilyenkor, pénteken már mindenkinek kicsit jobb kedve van az átlagosnál, és sokkal könnyebben vesszük a nehézségeket is, mint hétfőn vagy kedden akár. 

Munka után még összefutottunk a kapuban Erikkel, aki a suliból hazajött, de ment vissza dolgozni. 

Fél háromra mentem körmöshöz. Most ezt a körmömet nagyon sajnáltam leszedetni, szerettem, mert tök jó vidám és színes volt. Onnan gyalog jöttünk haza, Balázs eljött elém. 

Hazaérkezéskor Patrikkal sikerült összefutni a lépcső aljában, aki szokás szerint épp indult valahová. Akkor ugyan itthon volt, amikor hazaértünk, de hallottuk, hogy épp valami meetingje van, így nem zavartuk. 

Este volt egy nagyon szívszorító élményem. Már hét óra is elmúlt, amikor csengetett valaki. Kinéztem az ablakon, az egyik szomszéd néni volt az unokájával. Annyit kérdezett, hogy a fiúk tudnának e segíteni Annácskának letölteni a teams-t a telefonjára. Ott leragadtam, hogy a fiúkat segítsége kellene, mondtam, hogy sajnos ők nincsenek itthon. A kislány olyan lógó orral indult haza, én úgy megsajnáltam..és aztán be is ugrott, hogy hát de helló, hát ebben én is tudok neki segíteni, így fogtam magam és mentem utánuk. A helyzetet bonyolította, hogy nincs internetük, így meg kellett osztanom az én mobilnetemet neki, hogy le tudjuk tölteni amit szeretne. Hát azt a boldogságot, ami volt az arcán, amikor sikerült az iskolában kapott email címmel bejelentkezni..egy darabig nem felejtem el. Még maradtam egy kicsit beszélgetni a nagymamájával, hogy tudjon addig is beszélgetni a barátnőjével, de azért nem sok ideje volt. Csillogó szemekkel köszönte meg, hogy segítettem.. Persze többször is kérlelte közben a mamát, hogy most már köttessék be az internetet.. Szerintem amúgy a mama el fogja intézni neki..

És íme az új körmeim: