Hétfő

 Ha nem ismerném a naptárat, akkor azt gondolnám, hogy december elején jàrunk, legalábbis olyan hideg volt hajnalban, mint akkor. Most már annyira vágyom a melegre, hogy sokkal jobban fázom, mint eddig. De ahogy láttam az időjárás előrejelzést, ez lesz egész héten, úgyhogy lesz időm megszokni. 

Délután sajnos elvitte a nagymamámat a mentő. Biztos sokan emlékeztek arra, amikor gyakorlatilag egyik napról a másikra ágyhoz kötött beteg lett, és már nem nagyon volt tiszta a tudata. Ennek már négy éve, azóta is ebben az állapotban van. Sosincs a jelenben, mindig valahonnan a régmúltból előtörő emlékeiből él, de jó erős szervezete van, ami nem adja fel. Borzasztó, hogy mivé lett, és bevallom, már jobb, ha nem látom. Ma azonban furcsábban viselkedett az átlagnál, félreállt a szája. A háziorvosuk nem jött ki megvizsgálni, így mentőt hívtak. Nagyon magas vérnyomást mértek neki, megcsinálták a covid tesztet, megnézték a cukrát, és végül elvitték a sürgősségire. Szegény, gondolom még jobban össze van zavarodva, azt sem tudja hol van, és még a nagyapám sincs mellette, aki egyébként a biztos pont mindig a zűrzavaros elméjében is. Még nem tudunk semmit, fel 11 körül kell telefonálni, azt mondták anyukámnak. 

Vasárnapi meccsnap

 Balázs dolgozott ma, így délelőtt egyedül intéztem a bevásárlást, főzést. Mire hazajött, addigra lett készen az ebéd, mondjuk ez pontosan így is volt tervezve. Ebéd után elpakoltam, aztán meg egy kis ejtőzés után készülődtünk a meccsre. Kicsit aggódva mentünk, mert újabban sosem lehetünk nyugodtak, de azért reméltük, hogy ma este nem az orrunkat lógatva kell hazakullogni. 

A stadionban már nőnapot ünnepeltek, rögtön belépés (táskavizit, motozás) után egy kedves fiatalember kívánt boldog nőnapot egy fradis vajkaramellával. Még a meccs előtt virágot is kaptam az Irigy hónaljmirigy egyik tagjától (ők újabban minden meccsen ott vannak, az Arénában lesz a 30. szülinapi koncertjüket, ami 2020 óta várat magára), akinek sajnos nem tudom a nevét, nem nagyon vagyok otthon a zenekar tagjait illetően, de aranyos volt. Egy szál fehér tulipánt kaptam. Készült fotó is a Fradi fotósa àltal, ha ráakadok, majd megmutatom. 

A meccsen meglepően sokan voltunk, az elmúlt hetek gyászos teljesítménye és a hideg ellenére is. Bár szerintem sokan azt gondolták, hogy egész jó idő lesz, de nagyjából a meccs kezdetekor feltámadt valami jó kis jeges szél, úgyhogy fáztunk. 

Az első félidő után nagyon neki volt keseredve mindenki, de szerencsére a második félidő már meghozta azt, amire vártunk, és végül sikerült begyűjteni a három pontot. Sokkal jobb így hazajönni, az biztos. 

A meccs előtt egyébként köszöntöttük az olimpikonjainkat, hatalmas vastaps és Fradi induló köszöntötte őket. 

De mégsem ez volt a meccs legmeghatóbb pillanata...hanem amikor az ukrán nemzetiségű játékosunk, aki az ukrán zászlóval a hátán vonult végig megköszönni a szurkolást. És ott, amikor már minden dal elhangzott, minden tapsot eltapsolt mindenki, egyszercsak felzugott, hogy Zubkov, Zubkov, ő pedig előrelépett, kitárta a karját, kifeszítve ezzel a hátán a zászlót, hát...megható és felejthetetlen pillanat volt. Teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, vagy hogy melyik oldal szimpatikusabb, de az mindenképpen elismerésre méltó, hogy ebben a helyzetben, amikor valószínűleg minden pillanatban aggódik a hazájáért, a családjáért (bár remélem őket már kimenekítette onnan), vállalta a játékot, és ott a pályán értünk harcolt. 

És természetesen elkészült ma is a szokásos családi szelfi is. 

Szombat

 Pont úgy lett, ahogy tegnap este írtam. A fürdőkádban jól àtmelegítettem magam, és aztán már mentem is aludni. Nagyon jót aludtam, egészen fél kilencig. Aludni éppen még akkor is tudtam volna, de nagyon szomjas voltam, így fel kellett kelnem. 

A mai nap a házimunka oltárán áldoztam fel. Délelőtt főztem, közben ment a mosógép és a szárító is. Délután felmostam, elpakoltam a ruhákat, sütöttem fornettit. És ha már az úgyis elfogyott a fagyasztóból, rendeltem is a family frosttól, hogy legyen itthon megint. Leadtam a spar online shopos rendelést is jövő hét szerdára. 

Szóval ilyen kis unalmas és eseménytelen szombat volt ez. 

Péntek

 Egy igazán laza péntekre készültem. Kimondom, ahogy van, pontosan úgy terveztem, hogy nem csinálok semmit sem. Na persze ez nem így lett, csak a munkaidő utolsó fél órájában volt arra lehetőség, hogy semmit ne csináljak. Na ez nem panasz, mert így legalább egy szempillantás alatt telt el a mai nap is. 

Az egy cseppet sem dobott fel, hogy napközben esett a hó. Jó, hát ez is volt az előrejelzésben, de nem hittem el egészen addig, amíg nem láttam a saját szememmel.

Munka után még voltam a könyvtárban is. Nagyon sok jó új könyv van, szinte pillanatok alatt összeválogattam a következő havi olvasnivalót. Kicsit nagyobb volt most a nyüzsgés ott, mint szokott, jó páran gondolták úgy, hogy a péntek délután a legjobb alkalom arra, hogy könyvet kölcsönözzenek. Nincs ezzel.semmi baj, csak én ott jobban szeretem a csendes nyugalmat. 

Bevásároltam a vacsorához és a holnapi ebédhez is, el is készült vacsorára a hamburger hús, amit még délelőtt ígértem a családi messenger csoportban. 

Elhoztuk Erik cipőjét is a cipésztől, és hat órakor végre eljött az az idő is, amikor már nem kellett semmit sem csinálni. 

Kicsit elfáradtam a héten, és kicsit megviselt a hideg idő is, de szerintem simán ki fogom aludni ma éjjel a fáradtságot, a fürdőkádban meg az fogok melegedni nemsokára. 

Csütörtök

 Elképesztő mennyiségű feladat szakadt a nyakamba ma. Ennek mindig van egy olyan pozitív hatása is, hogy ha sikerül megoldani mindent, az nagyon fel tud spannolni, illetve az a rész is jó hatással van rám, amíg átgondolom, hogy mit hogyan és milyen sorrendben fogok csinálni. A negatív oldala pedig az, hogy amint egy kis nyugalomhoz jutok itthon, már le is eresztek, mint a lufi. Na de már közeledik a hétvége, és lassan kezdhetek átállni a hétvége üzemmódra. 

Addig még van egy munkanap, de még most vár rám egy jó olvasás a kádban. 

Szerda

 Ez a mai nap a munka mellett a segítésröl is szólt. 

Voltam ma vért adni, és összepakoltam két nagy szatyor ruhát is annak a két kárpátaljai családnak, akik itt vannak a szomszéd faluban. Méret szerint kértek nekik ruhákat, nálunk meg akadt ezekből olyan, amit tudunk nélkülözni.. Át is mostam őket, úgy csomagoltam el. 

Próbálom a gondolataimat kordában tartani, és ebben ma nagy segítség volt, hogy szinte ki sem látszottam a munkából, de persze folyamatos beszédtéma az ukrán-orosz helyzet. Beszéltem már olyanokkal is, akik tudatosan készülnek egy esetleges háborúra, és számba veszik, mi az, amire mindenképpen szükségük van. És beszéltem már olyanokkal is, akik szerint nem kell tervezgetni, mert egy pillanat alatt vége lesz mindennek. Meglátjuk. Én valahol a kettő között vagyok. ..

Ja, és ma végre hozzánk is házhoz jött a Spar. Végre tudok rendelni, úgyhogy innentől majd mindig ide tudom hozatni a nehezebb dolgokat. 

Itthoni meccsnap

 Nálunk úgy kezdődött a március a munkahelyen, hogy eltörölték a kötelező maszkviselést. Múlt héten volt anonim oltottsági felmérés, gondolom elég jó eredményt hozott, ha meghozták ezt a döntést. Nem bánja senki már, jó régóta hordjuk megint..

A munkanap gyorsan eltelt, volt mit csinálni, de ez pont jó így. 

A mai Honvéd-Fradi meccsre volt jegyünk, de a hétvégi csalódás, meg a hideg nem hozta meg a kedvünket ahhoz, hogy este nyolckor ott legyünk Kispesten. Helyette a tévében néztük, és ez most pont jó is volt így. Sikerült egy góllal nyerni, és továbbjutni a Magyar Kupában, és bejutni a legjobb négy közé.