Lusta nap

 Ez ma egy olyan szombat volt, amikor már reggel, ébredés után is éreztem, hogy ugyan tök jót aludtam, elég sokat is, mégis nagyon fáradt vagyok. A vásárlás, főzés gondolatára a sírás kerülgetett, így aztán nem sokat haboztam, és be is vallottam, hogy én bizony ma rendelni szeretnék valahonnan ebédet. Nekem mindegy, hogy mit, csak a telefonáláson kívül ne kelljen többet tennem ezügyben. 

Így is volt, és ebben a lustaságban telt a nap további része is. Azért egy adag színes ruhát kimostam, de épp csak kiszedtem a szárítóból a kosárba, és már nem is foglalkoztam vele tovább. 

Igaz, a délutánba kicsit belerondított a főnököm, aki sürgős problémát kért megoldani. Nem tett boldoggà, de természetesen bekapcsoltam a laptopot, és megnéztem, mit lehet tenni. Még egy embert be kellett vonnom nekem is, de ő is jó fej, és rögtön segített. 

Az fura volt, hogy itt játszott ma a helyi focicsapattal a Fradi, és mi mégis tévében nézzük, de ez most egy ilyen időszak. A helyi csapat focistáinak nagy dolog volt ez így is, a vereség ellenére is. 

A rengeteg láblógatás, fekvés, ücsörgés, semmittevés ellenére továbbra is rettenetesen fáradtnak érzem magam, pedig holnap már illene valamit csinálni is. 

Péntek

Nagyon vártam már ezt a mai napot. Főleg, mert a péntek mindig rövidebb nap a többinél, kevesebbet kell a munkahelyen tölteni. Igaz, ilyenkor télen, meg ebben a borzasztóan lehangoló szürkeségben nem ugyanolyan jó, mint tavasszal és nyáron. 

Hét elején még volt szó arról is, hogy apósom, ha elég jól lesz, akkor ma hazajöhet, mert mégis jobb lenne már neki itthon. 

Tegnap volt röntgenen, ahol a vizsgálat után rosszul lett, nem kapott rendesen levegőt. Akkor már sejtettem, hogy ebből hazajövetel nem lesz, de tegnap délután nem tudtam beszélni orvossal. Ma kora délután sikerült csak, nem jó híreket mondott. A röntgen semmi javulást nem mutat, és valóban rosszabbul is van, megint jobban kell neki az oxigén támogatás. Azt mondta, sajnos van ilyen, az immunrendszeren múlik minden, azt meg ugye nem tudjuk milyen. Türelmesen kell várni. 

Így ma is csak csomagot vittünk neki, amit leadtunk a portán. 

A hétvégén nem dolgozunk, és nincs is semmi különös tervünk. Én most úgy állok hozzà, hogy majd bármi lehet, amihez kedvünk van. 

A nap, amikor

 ..főnöki utasításra színeztem munkaidőben. Ez így leírva nagyon idilli, és irigylésre méltó lehet, mert hát ki csinál ilyet munkaidőben? Egyébként nem volt rossz, kicsit kizökkentett a mindennapi őrületből, még akkor is, ha már reggel kicsit összeszólalkoztunk emiatt a színezős dolog miatt. Nem bánom ezt a részt sem, mert nem baj, hogy tudtára adtam, hogy kicsit kevesebb teher is elég lesz most már, mert belőlem is csak egy van, nem tudom (és nem is akarom) több ember munkáját elvégezni. 

A fiúk gond nélkül álltak át az online oktatásra, Rolinak volt órája is, ő is, Erik is írtak dolgozatot a redmentában. Patrik is volt online konzultáción. Ezekről egyébként mindenki úgy számolt be, mintha valóban elmentek volna itthonról, pedig csak egy-egy séta erejéig volt erről szó. 

Nálunk egyébként minden közterületen kötelező a maszk, így tényleg csak a saját otthonunkban vagyunk maszk nélkül. De kibírjuk..

Szerda

 Kicsit biztatóbb volt ez a nap fáradtság terén, mint a tegnapi, bár reggel borzasztó nehéz volt erőt venni magamon, és felkelni. 

De aztán, dacára a hidegnek, ködszitálásnak, borús égnek egész nap, sikerült erőt venni magamon, és egy csomó mindent sikerült megcsinálni. 

Este még fodrásznál is voltam, nem csak levágta, hanem be is festette a hajam. Ennek most nagyon örülök, mert így hétvégén nem kell ezzel itthon vesződnöm. 

Mostanra viszont leragadnak a szemeim..

Kedd

 Le sem kéne írnom, mert aztán majd verem a fejem a falba, ha esetleg így lesz valami miatt, de nagyon könnyedén bevállalnék most egy-két hét pihenést. Rég voltam ennyire kimerült, mint most, egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy kipihenjem magam. Ma is fájt a fejem egész nap, gondolom a hideg, ködös idő nagyban besegített neki.

Bent tele vagyok munkával, olyan feladataim vannak, amit kb tízévente egyszer kell csinálni. Én most csinálom először, úgy, hogy egyszer megmutatták még nyár elején, kaptam róla egy screenshotot, és az alapján kell boldogulni. Mindezt a mindennapi feladatok közé kell beszorítani. Nem könnyű, gyakorlatilag folyamatosan versenyt futok az idővel. 

Itthon is egy csomó minden el van maradva. Kellene Rolinak egy kabátot venni, meg pár pólót is, magamnak is jó lenne egy nadrág, de ilyen helyekre most nincs idő elmenni. Jó lenne végre átállni a heti vásárlásra is, de jelenleg erre nem vagyok alkalmas, képtelen vagyok egy hétre előre tervezni. 

Kicsit furcsa, hogy ma este már nem kellett senkinek szendvicset csomagolni, mert holnaptól itthon lesznek a fiúk, de ezt a részt tavasszal is szerettem. 

Megint új időszámítás

 Kezdődik szerdán nulla órától. Teljesen jogos és szerintem szükséges is az összes döntés, bár még mindig hiányolom ezek közül a vásárlási idősávot. Nyilván "hazabeszélek", amikor azt mondom, hogy ugyan mindenki a focimeccsek miatt volt kiakadva, mindenki a szurkolókra köpködött és mutogatott hetek óta, de az üzletekben és a tömegközlekedési eszközökön sokkal nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, mint bárhol máshol. Ez a távolságtartás ez valami olyan misztikus fogalom sokaknál, mint a versben a "távolságot, mint üveggolyót". Szerintem száz emberből egy figyel oda erre (legalábbis amerre én járok), és ha esetleg csúnyán nézek arra, aki beleliheg sorban állás közben a nyakamba, még neki áll feljebb. Nekem ez döbbenet, hogy gyakorlatilag fél éve ez folyik a csapból is, hogy nem lehet még ez bevésődve mindenkinél? Nyáron sem álltunk egymás nyakába, mi legalábbis. Na mindegy...majd egyszer véget ér ez is, és remélhetőleg csak egy rossz emlék marad belőle. 

Nálunk az oktatás kapcsán mindenki érintett, de még az iskola nem tudja hogyan is legyen. Nem akarja teljesen magukra hagyni a gyerekeket, bár nem tudom, ha berendelik őket egy-egy napra, az nem tilos e jelen helyzetben. Gondolom ők is a közlönyre várnak. 

Mi természetesen megyünk dolgozni, nálunk nincs (nem is volt, nem is lesz) megállás. Múlt héten megkaptuk az igazolásokat a munkába járáshoz, minden is rendelkezésre áll. 

Ezt a képet pedig nemrég csináltam. Valamit Erikkel fordíttattak, a két angol zseni meg közrefogta, hogy ellenőrizzék. Először szétrebbentek rögtön, ahogy meglátták a kezemben a telefont, de aztán csak visszament mindkettő. 

Örülj apróságoknak is

Meccsnap volt ma. Már a korlátozott létszámú, távolságtartós, kötelező maszkos, és az, amikor szigorúan tilos volt már enni-inni a lelátón. Természetesen nagyon szigorúan be is tartatták ezeket. Nincs ezzel semmi baj,betartjuk. 

A mai meccsnap egyik nagy öröme volt, hogy összetalálkoztam a lelátón a maszk nélküli önmagammal. Ha meg már találkoztunk, akkor gyorsan szelfiztünk is egyet, mert ilyen ritkán adatik meg az embernek. 

A másik nagy öröm természetesen az, hogy nyertünk 3:0-ra, és tovább növeltük az előnyünket a bajnokság élén.