Gyerekeink védelmében

Ez a gondolatsor jó régóta érlelődik bennem. Legalább azóta, mikor először megláttam fb-on megosztva azt a mém-et, amin valami olyan szöveg szerepel, hogy "amikor én gyerek voltam, nem volt mobiltelefonom, meg rendet raktam a szobámban, ha anyám haragudott rám, nem pedig azt írtam fb-on, hogy anyám csicska". Jóval hosszabb volt a szöveg, de miután mindig dühösebb lettem, ahányszor csak valamelyik ismerősöm megosztotta, nem jegyeztem meg, és nem mentettem le magamnak.
Már akkor is gondoltam rá,hogy majd írok erről. Mert az tény, hogy sem az én korosztályom, akik épp a harmincas éveink közepén járunk, sem a tőlünk pár évvel idősebbek nem irkáltunk ilyeneket sehol. Már csak azért sem, mert lehetőségünk sem volt rá. Ellenben elmeséltük a barátainknak, hogy micsoda szemétség volt a szüleinktől, hogy nem engedtek el/büntetést kaptunk stb. Nyilván a szavak mindenkinek a vérmérséklete szerint valók voltak, de szerintem nincs a világon olyan kamasz, aki legalább egyszer ne gondolt volna arra, hogy bárcsak kiderülne róla, hogy elcserélt gyerek, vagy bárcsak elköltözhetne holnap valahova.
Na de vissza a mostani gyerekekhez, kamaszokhoz. Azzal nem vitázom, hogy egészen mások ők, mint mi. Szabadabbak, nagyobb szájúak, talán kicsit lázadóbbak is, mint mi. De mitől is ne lennének azok? Mi, a szüleik egymással versengve tolunk alájuk mindent onnan kezdve, hogy kiderül, úton vannak. A 4D-s ultrahangtól kezdve a rezgős pihenőszéken, és ezernyolcszázötvenféle fejlesztőjátékon, mindenféle képességfejlesztő játszóházon keresztül a különórák világáig ezer és ezerféle módot találunk rá, hogy kihozzuk belőlük a legjobbat, legtöbbet. Ami normális, mert hiszen mindenki azt szeretné, ha az ő gyereke lenne a legleg minden tekintetben. Megkapnak életük során egy-két játékboltnyi játékot, mert mindig van újabb, menőbb, jobb, és mindig van rá alkalom is, hogy megkapják. Születésnap, névnap, jó jegy, karácsony, akármi. Ráadásul nekünk nem volt. Nincs olyan, ami nincs nekik. Egy idő után úgy tűnik, már nem is annyira a gyerek vágyik rá, mint mi, szülők versengünk egymás között. Nálunk Erik olyan osztályba jár, amilyenbe, erről már sokat írtam. A 18 gyerek közül nem mi vagyunk a legtehetősebbek, de sokak anyagi helyzetéhez mérten sokkal feljebb vagyunk a ranglétrán. És mégis, egyetlen gyerek van abban az osztályban, akinek nincs telefonja. És ez Erik. Nem azért nincs, mert nem tudunk neki venni, hanem azért nincs, mert nincs még rá szüksége. És igen, volt már miatta dühös, könyörgött, sírt, csapkodott, és hallgattuk, hogy "bezzeg a Viktornak érintőképernyős van, nekem meg még egy sz...r nokiát sem vesztek".
Szóval, ezek a gyerekek olyan világban nőnek fel, ahol mindent abban mérnek, kinek mije van. Látszatvilág, mert csak az látszik, hogy nagy ház, két autó, iphone, ipad, tablet, de az nem, hogy hány hitelkártya van kimerítve miatta. Csoda, ha ezek a gyerekek ilyeneket írnak mérgükben? Szerintem nem.
És még valami ehhez... Mi, felnőttek egyáltalán nem mutatunk jó példát ilyen téren (sem). Szintén fb-os példa, de az a fórum egy nagyon jó hely arra, hogy az embernek tátva maradjon a szája, micsoda szánalmas féreg is tud lenni az ember. A minap Norbi (igen, az a Norbi) kiposztolt egy fotót a szülinapos lányáról, és elmesélte, hogy elvitte a szülinapján egy játékboltba, ahol választhatott magának akármit (egy Barbie baba volt). Vele volt a középső gyerek is, ő is kapott játékot, és a kislány barátnője is. A fotó alatt minden második komment gyűlölködő volt. Volt, aki simán a NAV-ot akarta ráküldeni, de jó sokan voltak, akik leoltották, micsoda paraszt dolog ezzel dicsekedni.
Aztán a másik. Az x-faktoros bejutók kapcsán is őrület, micsoda szavakkal oltották Malek Miklóst is, és Keresztes Ildikót is, de még Ferót is. Csak azért, mert nem azokat juttatták tovább, akik a többségnek szimpatikusak lettek volna. Maradjunk abban, hogy helyesírási hibáktól hemzsegő nem épp irodalmi stílusú hozzászólásokat olvastam.
És ezek a gyerekek tőlünk, felnőttektől veszik a példát. Mindenre. Kommunikálni is tőlünk látják a példát. És mit is látnak? Mobiltelefon a fülünkre nőve, közben trollkodunk az interneten, mert épp rossz napunk volt, és valakin ki kell tölteni? Vagy épp ugyanezen okból elmegyünk vásárolgatni, hogy megvigasztaljuk magunkat.
És akkor azt meg sem említettem, amit akkor hallanak/olvasnak, amikor politikai témákat boncolgatunk.
Néha azon csodálkozom, hogy ennek ellenére azért én magam is ismerek még egy csomó tök normális gyereket. :)

Jöttek, hoztak..

Ma reggel nyolc óra három perckor megszállt bennünket hét törpe. Mint a mesékben, ahogy kirajzottak az autókból, már csak azt láttuk, hogy ketten az oszlopon vannak, egy a ház oldalánál a létrán, ketten mérnek, és két fekete ruhás (ők lehet, hogy darth vader utódai, nem is törpék) felügyel, bólint, és intézkedik. Hoztak több méter üvegszálas kábelt, amit profi módon kötöttek oszlopról oszlopra, majd oszlopról házfalon be a lakásba. Ekkor jöttek a fekete ruhások a táskáikkal, és mire ők beértek, a törpék már itt sem voltak. Idebent a fekete ruhás emberekről kiderült, a fekete ruha semmi gonoszságot nem rejt, sőt.. meglepően kedvesek, barátságosak és hozzáértőek voltak. Hoztak magukkal egy darab modemet, egy darab forrasztó bigyót, egy darab beltéri egységet, egy darab kábelt a falhoz szögező izébigyót és még ők is elővarázsoltak egy pár méter kábelt. Mikor megláttam a felszerelésük komolyságát, gondoltam, hogy atyaég, itt még délután is szerelnek... De nem.. kedélyes csevegés mellett serényen dolgoztak, és pontosan fél óra múlva már készen is voltak. A kábelek ott és úgy "futnak", ahogy mi kértük. A beltéri egység ott és úgy van, ahogy mi kértük. A modem is.
Tíz órára újfent t-home-os netről netezhettünk. Nem is akármilyen sebességgel.. őszintén szólva igen hihetetlen, de igaz. 15M/7,5M, amire előfizettünk, most egy hónapig ennek a dupláját kapjuk. És van ipétévénk is, ami jár az okos tévéhez (amúgy egy pillanat alatt felokosították, de sebaj, így már duplán okos), aminek a képminősége is egy kisebb csoda régi kábeltévéhez képest.
Nos, mielőtt azt mondaná bárki is, hogy na, ezek is aztán jódolgukban nem tudják mit csináljanak, mikor amúgy meg mindig pénzhiányuk van.. ezért most kevesebbet fizetünk, mint eddig. De ezt csak úgy a tisztánlátás kedvéért.
Az egészben az a lenyűgöző nekem, hogy ez alatt a 13 év alatt, mióta mi együtt élünk, mennyit fejlődött a technika. Bámulatosak ezek a kütyük, bámulatos, hogy egy ceruzánál vékonyabb drót elég már egy ilyen minőségű internet szolgáltatáshoz, mikor régen még a telefont is egy kábeldobnyi dróttal és vastag fúrókkal jöttek bekötni. Sosem voltam technokrata, sőt, mindig lenyűgöztek az újdonságok, ilyen téren is igazi fogyasztó vagyok.
Mikor végeztek a fekete emberkék is, és tovább álltak, Balázs nekiállt a kábeleket összekötegelni, a régi modemet leszerelni a falról, és felrakni az újat, meg ilyenek. Precízen, pontosan, ahogy szokta. Mert "ha már egyszer csináljuk...", akkor az meg is van csinálva. Mindketten egyszerre gondoltunk Zsoltira, aki ma nagyon örült volna, és nagyon szitkozódott volna, ha még Móváron nincs Optinet. Aztán, csak hogy tudjuk jelen volt épp, Balázs órája fél kettőkor megállt egy fél órára. Azóta újra megy, csak egy kicsit állt az idő. Valahol két dimenzió között. Ott, ahol reggel törpék kezdtek, estére a technika vívmányain keresztül blogot posztolnak. :)