Mérleg

Elkövettem ma egy hibát. Lehetett volna több is, úgyhogy akár örülhetek is ennek. De nem igazán villanyozott fel ez az egy hiba. Nagyon nem. Ráálltam a mérlegre. Eddig egészen komoly magabiztossággal mindig úgy saccoltam meg a súlyomat, ahogy a ruháim álltak rajtam. Most sem tűnt vészesnek a helyzet, mert még mindig van farmerom, amit nem győzök rángatni magamon, mert lecsúszik. Na, hát az ütő állt meg bennem, ahogy a kijelzőre néztem. Mert híztam. Ha a ruharéteget leszámítom a súlyomból, akkor is két kilót minimum. És nem a minimum súlyomra jött ez fel, mert a felső határon mozgok évek (évtizedek) óta.
Nem látszik ám (nagyon), de azért ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor mégis.. mert na mit gondoltok hova jöttek ezek a kilók? Hát igen.. a hasamra és a fenekemre. Pedig lennének tippjeim hova mehetne...
Nem is a két kiló még, ami gáz. Meg nem is az, hogy most már akkor a nagyon ideális testsúlyomhoz képest van rajtam több, mint tíz kiló.. hanem az, hogy ha most nem kapom össze magam egy kicsit, akkor tíz-tizenöt év múlva úgy fogok kinézni, mint anyám. Aki mindig sopánkodik, hogy "jajj milyen kövér vagyok" de soha életében nem tett érte semmit, hogy ne legyen az.
Nem is kell messzire mennem működőképes életmódreceptért. Elég csak körülnéznem a háztartásunk táján. És ez mind szép és jó is. Lenne... ha nem máris azért nyöszörögnék magamban, hogy akkor mi lesz a nutellás croissant-nal, meg a csokitortával, meg.... Hülyeség, tudom. Mert éppenséggel ehhez is csak én kellenék.

De hátha lemegy ez magától is...

Most ijedtem meg...

De úgy istenigazából attól, hogy mi várhat még rám. És itt és most előrebocsátom, hogy igen kicsi vagy épp már túl nagy gyerekes szülőknek gyomorfacsaró történet következik. Sőt, egyáltalán mindenkinek. Szívszorító, gyomorfacsaró, és sajnos igaz is.
A történet a mindennapjaink része. Adott a legnagyobb gyerekem szuperintelligens osztálya, azon belül is egy  valaki. Egy lány. A történet szempontjából majdnem mindegy, hogy lány vagy fiú. Ennél közelebbit nem írhatok róla, mert ez egy nyilvános blog.
Szóval, a lányt ismerem ovis koruk óta. Bűbájos, tüneményes, mint egy kis angyal. Az egész családjuk az egyébként, anyukája mindig mosolygós, rendezett körülmények. A lány pedig népszerű az osztályban, minden baráti társulásnak része. Igaz, minden balhéban is benne volt, de ugye mindenki tudja azt, hogy ahol sok lány van egymás között (és a három már sok), ott bizony jó sok vita van.
Ez a lány valahol, valamikor ebben a tanévben olyan változáson ment keresztül, amit senki nem vett észre. A legjobb barátnőinek persze elmesélte. Akikkel szigorú titoktartást fogadtatott. Akik tartották a titkot, amíg csak merték. Csak volt egy pont, amikor ez a lány túlment minden határon, és ezek a legjobb barátok egymást féltették már ettől a lánytól, és megbeszélték, hogy segítséget kérnek. Ki mástól, mint az osztályfőnöküktől. (Már tudom, hogy amikor én a kabátért mentem csütörtök délután, épp erről folyt a megbeszélés) Aki először nem akarta hallani, de ez a két lány kötötte az ebet a karóhoz, és mondták, hogy muszáj meghallgatnia őket, mert nagyon-nagyon fontos.
És elmondták, hogy ez a lány vagdossa magát.. És minden vágya, hogy az egyik barátnőjét halva lássa, csak még nem tudja, hogyan ölje meg.
Hitte az osztályfőnök, meg nem is. A lány kezén a csalhatatlan bizonyíték... a hegek. És innentől muszáj volt hinni. ...

Itt most mély döbbenet van, ugye? Kalapáló szív, összeszorult gyomor, és tiltakozás legbelül, hogy ez nem lehet igaz. Tizenhárom évesek még csak.

A döbbeneten túl pedig értetlenség. A szülő hazavitte a gyerekét, majd átíratta a másik iskolába. A gyerekek tudják, mi történt, de még az én fiamból sem volt lelkierőm kiszedni, hogy mi is erről a véleménye.

Én sírok ezért a lányért. És az összes többiért, aki ennek az őrült világnak lett és lesz az áldozata. Szörnyű.

Amiért pedig megírtam, az nem az, hogy szenzációt csináljak a dologból. Még csak sajnáltatni sem akarom őt. Leginkább elmondtam, hogy ilyen is van. Még akkor is, ha ez másokkal történik. Mert tavaly hallottam én már egy ilyen történetet... egy hasonló korú lányról. :( :(