Mindig megmosolygom azt, amikor nem a telefonomról blogolok, hanem leülök a laptop elé, és a blogger belépő oldalán az fogad, hogy "hozz létre egy lenyűgöző blogot". Ilyenkor mindig olyan jólesően kihúzom magam, hogy nekem már nem kell létrehoznom, mert itt van. Azt mondjuk nem gondolom, hogy lenyűgöző lenne, mert mitől is lehetne az? De azt mindenképpen, még magamnak is el tudom ismerni, hogy az, hogy bármi történjen is, minden nap írok, az azért valami. :)
Igaz, hogy az esetek többségében banális kis semmiségekről szól az egész, mert már nem osztom meg a véleményemet mindenről. Semmiképpen nem politizálok, egyik oldal mellett sem foglalok állást sohasem.
Van egy csomó minden, amiről már csak felületesen írok, mert általában mire este lesz, már szita az agyam, és nincs energiám kifejteni a véleményemet. Vagy olyan témák foglalkoztatnak, amik nem igazán publikusak.
És persze az is igaz, hogy igencsak egysíkú lett az életünk, mióta nem építkezünk. :D Néha hiányzik is az a nyüzsgés, amivel járt, már csak azért is, mert visszagondolva, bámulatos energiákat tudtunk mozgósítani akkor. Az akkor önmagunkhoz képest most nagyon kis semmik vagyunk, mert már abban is szörnyen elfáradunk, hogy dolgozni járunk. Amikor ez eszembe jut, akkor azért értem, hogy miért is mondják azok, akik rendszeresen sportolni járnak, hogy akkor, amikor ott vannak, már nem is fáradtak. Olyasmi lehet ez is, mint hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni.. az energia is az energiától termelődik. (mondjuk ezt tudtam azért eddig is, csak másképp)
Ettől függetlenül azért jó érzés minden nap írni valamit. :) És ki tudja, lehet, hogy pár év múlva ez a sok kis valami mégis lenyűgöző lesz valakinek..
Alig várom ezt a fajta egysíkúságot.... :) :)
VálaszTörlésMost még.. :) Aztán majd neked is hiányozni fog valami nyüzsgés. :D
TörlésDe megértem, emlékszem még azokra az érzésekre, amikor alig vártam, hogy többet ne kelljen egy szakemberrel sem foglalkozni. :)