Gyerekkoromban, de mèg talán fiatal felnőttként sem tudtam azt nagyon elkèpzelni sem, hogy lètezhet olyan karácsonyi ajándék, amit igazából csak február végén fogok megkapni, ès tart egèszen nyár elejèig. A decembertől idáig tartó időszak egy második advent volt, ha úgy tetszik, mert ez a fajta várakozás is olyan nálunk, mint a karácsonyvárás. Csak közben nem gyertyákat gyújtottunk, hanem figyeltük az átigazolási híreket, nyomon követtük a felkèszülèsi meccseket (de úgy ám, hogy a Fradi minden meccsről èlőben tudósított a messengeren keresztül).
Ma pedig vègre karácsony lett. De mèg milyen... Volt itt hideg, meg hóesés, ahogy ez egy rendes karácsonyhoz illik. Ès volt ünnepi hangulat, remek formában lèvő csapattal, kivèdett tizenegyessel, ès 5-2-es győzelemmel.
A vègère már senkit nem èrdekelt a hideg, nem számított, hogy mozdulni is alig tudunk a rengeteg ruhától, ami rajtunk van. Egyáltalán fel sem tűnt, hogy talán mínusz fokok is vannak.
Imádtam ennek a meccsnek (is) minden pillanatát.
Ès imádom a gondolatot, hogy ez a karácsony nálunk mèg hónapokig fog tartani, ès... (el ne kiabáljam), de a vègèn az ünnep egy másik ünbepbe fog majd átmenni...mert a szezon vègèn remènyeink szerint a harmincadik bajnoki cím lesz a Fradiè, ès felkerülhet a mezre a harmadik csillag is. Ott leszünk, ès velük fogunk ünnepelni. Addig pedig eshet eső, fújhat szèl, elindul ki zöld-fehèr...kiszurkoljuk a győzelmeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése