A mai napról

Azt még tegnap délután csak sejtettem, hogy sokkal jobban teszem, ha ma itthon maradok, mintha elmegyek dolgozni. Akkor még a legfőbb motivációm az volt, hogy el tudjak menni én is Balázzsal és Patrikkal Budapestre, de az is benne volt már a levegőben, hogy nem leszek már a legjobb formámban. Aztán késő délután több tüsszögőrohamon is túlestem, akkor végképp nyugtáztam magamban, hogy naigen, nem fogom megúszni én sem. 

Ma reggel úgy ébredtem, hogy azt gondoltam, na basszus, ebből aztán ki tudja meddig nem fogok kikeveredni. Az orrom bedugult, a fejem is fájt, meg egy ponton a bal szemem mögött is. Aztán vettem coldrexet, meg orrspray-t, és dél körül láss csodát, kidugult az orrom, és mintha mi sem történt volna. Érdekes jelenség, az biztos. Azért nem vagyok száz százalékos, mert alig vártam, hogy kicsit lefeküdjek, és aludtam is egy jót délután. 

De mindez nem tud eltántorítani attól, hogy holnap ott legyek a fradi meccsen. Akármi is lesz, akármilyen hideg is, ott a helyünk. :)

Roland ma úgy érkezett haza, hogy kapott igazgatói dicséretet az angol verseny eredménye miatt. :) Meg egy szaktanári figyelmeztetést, mert az informatika órán ikonokat rakott ki az asztalra. (ez az a faja röhejes beírás, amire az embernek lenne kedve válaszolni, hogy "azt hittem, informatika órán ez a tananyag része".. vagy valami ilyesmi)  Pozitívan állunk mindenhez, így leginkább csak a dicsérettel foglalkoztunk. A másikat majd aláírjuk. :D