Végre itthon van

Csak most érzem, hogy mindenféle erő és napelem ellenére milyen rettenetesen elfáradtam a héten. Most, amikor Patrik is szerencsésen - és hullafáradtan- megérkezett ma délután. Nem éreztem magam idegesnek miatta, nem aggódtam minden percben érte, de mégis, most, hogy már itthon van, azért más érzés. Leeresztettem, vagy mi.:) Nem sokat mesélt még, mert tulajdonképpen csak kipakolta a bőröndjét, lezuhanyozott, evett, odaadta az ajándékokat, és már aludt is. Gondolom holnap délelőtt valamikor majd előkerül, de arra számítok, hogy még a holnapi napot valamiféle éber kómában fogja tölteni. :D
A ház színezés nem lesz kész a héten sem, mert elfogyott a felső szintre való szín. Megrendeltük csütörtökön, de addig, amíg nincs itt, nem tudják folytatni. Emiatt csalódott vagyok, de majd csak meglesz.
Aztán ma lejárt egy határidő is. Egy pályázat, amire írni szerettem volna, de végül nem tettem meg, mert csak olyat sikerült összeütnöm, ami kb. olyan volt, mint amikor dolgozatként kellett beadni valami fogalmazást. Az meg nekem olyan kötelező szagú. Azt szeretem, amikor úgy tudok írni, hogy "folynak a szavak a kezemből". :) Na, ez jó nagyképűen hangzott. Azért, hogy emiatt ne legyek csalódott, megígértem magamnak, hogy több időt fogok arra szánni, hogy ne csak tényszerűen írjak, mert simán eltűnik ez a képességem (már ha még van belőle bármi is), ha nem használom.