Erikről

Van itt nálunk ez az Erik fiú, akit mostanában szoktam ilyen mindentudó kis mosollyal figyelni titokban. Mert most úgy néz ki, hogy azért igazam lesz vele kapcsolatban. Mostanság elkezdett kicsit megkomolyodni, mindezt úgy, hogy nem veszített semmit abból a fergeteges humorú gyerekből, aki mindig is volt. Újabban ötös dolgozatot is ír fizikából (vagy kémia?), meg megbeszéli a hittan tanárral, hogy a tegnap látott focista épp miért úgy imádkozott, ahogy. Újabban eljár a barátaival ide-oda, folyton rezeg a telefonja, mert valaki épp ír neki, vagy hívja.
Legújabban pedig elkezdett focizni a helyi focicsapatban. Mindez annyira volt fontos neki, hogy még azt is bevállalta, hogy egyedül, tök önállóan intézett mindent eddig ezzel kapcsolatban. Épp arra készül, hogy le fogják igazolni, mert úgy vélik, hogy ez a gyerek jó. Múlt héten még bőszen tiltakoztam, hogy nehogymár.. elég volt itt egy gyerekkel a fociedzésekből, meg hétvégi meccsekből, meg az összes  mindenségből, amivel járt. De mostanra kicsit enyhül ez a véleményem. Mert előfordulhat, hogy épp ez hozza meg azt a nagy áttörést, amire kicsi gyerekkora óta szüksége van. Van valami, amiben jónak gondolják, és meg is mondják neki. Végre van valami, amit a saját sikerének köszönhet. Úgyhogy szerintem hagyni kell, aztán majd meglátjuk. Van pár dolog, amit az elején leszögeztünk, és amit remélem majd elég komolyan is vesz.
És a héten már azt is megtudjuk majd, hogy hol is van azon az ideiglenes listán.