Delírium

Van ez a Gombóc Artúr féle betegségem. Miszerint szeretem a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a lyukas csokoládét, a töltött csokoládét, a mogyorós csokoládét.... (és a lista folytatható a végtelenségig). A múltkor, mikor a mérlegre állva sokkot kaptam, úgy gondoltam, hogy na én aztán soha többet. Semmit. Se csokit, se péksütit. Ahha... nem tartott ez sokáig. Talán egy fél óráig.
Azóta kerülöm a mérleget nagy ívben, nem vagyok hajlandó ráállni. Amíg jók rám a ruháim nem aggódom ezen.
Főleg úgy, hogy tegnap, miközben a traumatológiára mentünk (ja, és semmi gáz.. fastum gél, borogatás, fáslizás.. megmarad) útba esett az eurós bolt. Meg még idő is volt bőven a rendelés kezdetéig, úgyhogy bementünk. Vettünk szemeteszsákot, kicsit körülnéztünk még...
És akkor az egyik polc sarkából rám vigyorgott egy csoki. Először elfordítottam a fejem, nem voltam túl ismerkedős hangulatomban, de aztán csak visszasandítottam, mert még sosem láttam ilyet. A harmadik pillanatban a kosaramban volt. Kifizettem, mentünk a rendelőbe. A váróban ülve a csoki azonnal kikukkantott a táskámból, és ha már így tett, minden erejével szuggerált, hogy "kóstolj már meg". Én meg nem sokáig kérettem magam. Csak azért nem rohantam vissza a boltba felvásárolni a készletet, mert önuralom is van a világon (hahaha, egész eddig látszott ez). Meg mert akkor már ment a rendelés, és fogalmam sem volt róla, hogy mennyien vannak még előttünk.
De nem ment ki a fejemből sem tegnap délután, sem ma egész nap. Így aztán a mai könyvtárlátogatás után muszáj volt megint az eurós bolt felé menni, hiába nem esik útba. És vettem még. Nagyon finom. De vigyázat..... egészen biztos, hogy valamit tesz veled, mert ha egyet eszel, még mindenképp akarsz legalább még egyet.
Ő az:

És a belseje:

Ha látsz ilyet valahol, és még nem vásároltam fel előled, kóstold meg mindenképpen. :)