Majdnem elfelejtettem

A szívbaj jött rám ma reggel. Rögtön az agybajom után. Pedig egészen normálisnak indult a nap, felkeltünk időben, mindenki készült a suliba, elcsomagoltam a tízóraikat, megittam a kávémat. És aztán beütött a krach... merthogy be kellett mennem a lakás legkisebb helyiségébe. Tök gyanútlanul mentem, hogy aztán alig egy perccel később magamra hozzam a frászt, mert éreztem, hogy "kezdődik". Mindig azt hiszem, hogy nem emlékszem jól az érzésre, de minden olyan alkalommal, amikor újra előkerül, már tudom, hogy dehogynem, sosem felejtem el. Most is, ahogy megéreztem a fájdalmat, ami valahonnan a gyomrom és a hasam környékéről indul, már tudtam. Pár pillanattal később kezdődött a "jól ismert" zsibbadós fej érzés, amikor olyan, mintha ez nem is az én fejem lenne. Zsibbad, és szorít, miközben már olyan jó lenne szabadulni, és aludni egyet. Keményen küzdöttem, mondogattam magamnak, hogy nem lehetek rosszul, mert a telefonom nincs a zsebemben, a három gyerekem viszont odakint van a konyhában, ha bármi történik velem, az hangos lesz és ijesztő. Zakatolt az agyamban, hogy nem lehet, nem lehet, miközben úgy levert a víz, hogy utána át kellett öltöznöm. Pillanatok választottak el csak attól, hogy jöjjön a sötétség, ami egyébként a megkönnyebbülést hozta volna. Magamban fohászkodtam, hogy csak jönne már le anyám (délutános volt, tudtam, hogy jönni fog nemsokára), akkor nem aggódnék azon, hogy ki talál rám. Jött is, és már a hangomból tudta... (úgy látszik, ő sem felejti el az ilyesmit sosem). Mondtam, hogy talán már nem lesz gáz, de nehogy elmenjen. Nem lettem rosszul a szó szoros értelmében, de igen ijesztő voltam utána. A hullaszín lenne a leginkább jó jellemző, mert még a fehér sem lenne igaz.... Amikor egy pár perc múlva már rázott a hideg, tudtam, hogy nem lesz nagyobb bajom, elmúlt. De megijedtem, bevallom. Mert már megint majdnem elfelejtettem, hogy milyen is ez, és hanyag is voltam, meg felelőtlen is, de most megint összekapom magam.
Ezek után még olyan másfél órát vacogtam itt a széken ücsörögve, aztán mostam két adagot, meg kitakarítottam a hűtőt, délután meg az iskolában voltam farsangon.
Nem mondhatom, hogy a legjobb minden most, mert a legkisebb mozdulat is fáj (izomlázam van), és folyton begörcsöl a talpam, de majd elmúlik.
Azt meg most jól bevésem magamnak, hogy nem szabad elfelejtenem.....