Munkahelyről..

Tegnapelőtt volt napra pontosan egy hónapja, hogy munkába álltam. Egy hónap alatt áthajtogattam megszámlálhatatlan mennyiségű pólót, pulcsit, nadrágot, és rugdalózót. Eladtam egy csomó cumit, cumisüveget, ünneplő ruhát, kardigánt, és egy kiságyat is. Meg még zoknikat, ágyneműt, mikor mit.
Jól érzem magam még mindig. Nem szakadok meg a munkában, és csak ritkán unatkozom. Unatkozás helyett hajtogatok. :D Szóval minden oké. Ott.
Úgy egyébként viszont halálosan fáradtnak érzem magam. Képtelen vagyok rá, hogy normálisan kipihenjem magam (és ez nem csak az alvásra értendő), folyton pörög az agyam, ha itthon vagyok, akkor a benti dolgokon (jajj, elraktam én azokat a gatyákat próba után? jajj, nem felejtettem el a bankkártyás fizetés után elrakni a szelvényt?). Ha meg bent vagyok, akkor meg az itthonin. Hogy mondtam e, hogy haza kell hozni a logopédiai füzetet? Hogy odaadtam e mindent, amit be kell vinni a suliba? Aláírtam? Beküldtem? Jajj, mikor is lesz? Vagy már volt? Meg egyáltalán.. milyen nap is van? Lesz ma gyógytorna?
Lassan ott tartok, hogy kisebb-nagyobb cetlik és post-it-ok tartják össze a lakást is, meg engem is. Mert amit nem írok fel, az huss, elszáll... Ha felírom, akkor sem biztos, hogy emlékszem rá, de ha jól látható helyre teszem, akkor azért sanszos a dolog.
Kicsit érdekes érzés, hogy úgy kell időzítenem a mosást például, hogy még legyen időm kiteregetni is. Ehhez számolgatom, hogy mikor jár le, és akkor hány adag fér bele.
Ha délutánra megyek (negyed egytől negyed ötig), azt kollektívan utálja a család, mert mindenki előbb itthon van, mint én. Gondolom sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha várom őket. De én sem vagyok oda érte, mert olyankor 11-kor ebédelnem kell, és ilyenkor nem szabad reggeliznem, különben nem tudok enni indulás előtt. De ha nem eszek meleg kaját, csak akkor, mikor hazaérek, akkor fél délután izomfájdalmaim vannak.
Csütörtökönként egész napra megyek. Na, az azért hosszú. Délután ötre teljesen le vagyok amortizálva. Mondjuk cserében a péntek szabad, úgyhogy az jó, de olyankor nem is igen vagyok képes a semmittevésen kívül semmire.
Na, és ami a legrosszabb.. szinte minden nap fáj a fejem. Nem tudok vele mit csinálni. Tök becsületesen tartom a plusz szénhidrátbeviteles dolgot, szedem a gyógyszeremet is, ahogy a doki mondta, mégis.. Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy lépten-nyomon lesoványoznak, pedig szerintem sok minden vagyok, de sovány nem. Kövér sem, nyilván. De mondjuk nem lehetnék pont jó? Ebben a hónapban elfogyott egy doboz advil ultra, egy doboz cataflam, négy darab algopyrin injekció, és egy levél algopyrin. Ez ugye rengeteg, a napi két-három trileptal mellé. Mégsem tudok mit csinálni. Ha nem veszem be, megőrülök. Ha beveszem, nem használ egymagában már semmi.
Summa summárum örülök azért ám a munkahelynek, és tényleg jól érzem magam. Csak de jó lenne, ha nem lenne más dolgom mondjuk két hétig.
Ha meg végre megszabadulhatnék teljesen ettől a náthától, meg köhögéstől, meg gyomorhuruttól, akkor sokkal jobban is érezném magam.