Megvagyok

Nem vesztem el az őszi hidegben. Pedig kedvem lenne bebújni valami jó meleg takaró alól, és ki sem jönni onnan addig, amíg nem lesz újra ragyogó napsütés, és minimum huszonhét fok. És nem, én a kánikulát sem bánnám.
Szóval, el nem vesztem, csak épp nagyon fáradt vagyok. És hiába csak négy órában dolgozom, az idő nagyon kevés. Mert ha reggel megyek, akkor épp csak elindítok mindenkit, meg elviszem Rolit az oviba, és már csak egy kávéra van időm, mielőtt mennem kell. Amikor hazajövök, utána épp csak ebédelni tudunk, már mehetünk is a "gyerekbegyűjtő" körútra. Ha délután megyek, akkor fél tizenkettőkor indulok. Előtte házimunka, ami belefér, tizenegykor megebédelek (örök hála annak, aki feltalálta az ételfutárt), és megyek. Elvben negyed ötig dolgozom, gyakorlatban még sosem jöttem el fél öt előtt. Ma például háromnegyed ötkor. Utána még bevásárlás, pékség, és úgy esem be jóformán az ajtón.
Itthon lerohannak a gyerekeim, mindenkivel történt valami, mindenkinek kell vinni valamit, mindenki kérdez, mesél, beszél, és mindenki éhes.
Úgyhogy vacsora. Vacsora után pedig rendrakás, aztán fürdővíz, kakaó, és lehetne vége is akár a napnak. De nincs. Egyrészt én sem tudnék aludni, bármilyen fáradt vagyok is, másrészt Roli az oviban tök jól kialussza magát.
Meló jó, lassan belejövök, mint kiskutya az ugatásba. Mellette mindent igyekszem a light-osnál is lightosabban csinálni, mert minden megvár.

Szóval.. megvagyok, és jövök majd hosszabban is.