Biztosító

Tegnap megint telefonáltam a biztosítóhoz, akiknél a kárigényünk be van adva. Ez a kamionos ember biztosítójának a magyarországi képviselete, nekünk máshol van a kötelezőnk. De nem egy kis társaságról van szó, nap mint nap nyomulnak a reklámjaikkal, hogy bennük megbízhatunk, és nálunk már interneten is lehet ügyet intézni. Ha-ha.
Szóval, a július végi, az augusztus végi és a múlt heti telefon után tegnap megint bepötyögtem azt a kék számot, amin elérhetőek. Szépen végigpötyögtem magam az automata menün, és aztán csak kicsit kellett hallgatnom, hogy "You have an only... " vagy valami ilyesmi zeneszámot (lehet, hogy valami reklámzenéjük, nem tudom), már fel is vette az ügyintéző. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy érdeklődnék a kárigényünkről, múlt héten azt mondták, mostanra már kiderítenek valamit. Először elkérte a kárszámot. Utána mégegyszer a nevemet, majd megkérdezte, kije vagyok a károsultnak. És biztos, ami biztos még el kellett mondanom Balázs születési helyét, idejét, anyja nevét, és még bónuszként a rendszámunkat is. Miután ezeken túl voltunk, közölte, hogy igen, látja a gépben, hogy telefonáltam, és akkor most adna egy másik telefonszámot, mert ők foglalkoznak a nemzetközi kárigényekkel, őket kell megkérdezni.
Na, itt már kicsit megemelkedett a vérnyomásom azon, hogy gyakorlatilag két hónap kellett ahhoz is, hogy ezt megtudjam. Eddig mindig leráztak azzal, hogy várnak a nemzetközi visszajelzésre. De oké, felírtam, tárcsázom is a budapesti telefonszámot. Foglalt. Tizenharmadik próbálkozásra is. Ittam egy kávét, elszívtam egy cigit, és újra próbálkoztam. Kicseng végre. Felvette egy unott női hang. Újra végigjátszottuk a kárszám- én nevem- kije vagyok-ő neve, születési helye, ideje- anyja neve kérdés-válaszokat, majd elképedésemre azt mondta a hölgy, nincs ilyen kárigény. Így aztán ő is elkérte a rendszámot, hátha úgy.. Hát úgy sem. Úgy elöntötte a sz.... az agyamat, hogy majdnem ráüvöltöttem. De azt nem, hanem kimért hangon megkérdeztem, hogy ugye nem mondja komolyan, hogy engem a kollégái két hónapja hitegetnek ezzel a visszajelzéses marhasággal, közben meg még el sem indult semmi? Pedig de. Nincs ott náluk a kárigény, márpedig ha nincs ott, akkor ők nem tudnak róla. És ha nem tudnak róla, akkor nem tudják intézni. Felírta, valami felkiáltójelet is tett mellé, hogy sürgősen induljon el a dolog, elnézést kért, majd közölte, hogy akkor pár hét múlva jelentkeznek telefonon.
Nehezen, de sikerült megőriznem úrinői mivoltomat, és elköszönni emberi módon. De annyira nem voltam úrinő, hogy a következő pillanatban ne hívjam vissza azt a kék számos vonalat. Újfent végignavigáltam magam a menün,és vártam a kezelőre. Tudtam, ő nem tehet semmiről, mégsem tudtam és akartam szó nélkül hagyni, főleg úgy, hogy "a beszélgetést biztonsági okokból rögzítik". Felvette, bemutatkoztam, és elmondtam, az elmúlt fél órában két kolleganőjével is beszéltem, és én most panaszt akarok tenni. Mert várunk július közepe óta arra, hogy történjen valami. Most mindjárt október van. Háromszor hitették el velem, hogy intéződik a dolog, de a külföldi autó miatt nem egyszerű. És erre ma megtudom, hogy semmi előrelépés nem történt még. Szeretném tudni, miért nem? Szeretnék panaszt tenni, és szeretném ha valaki válaszolna azokra a kérdéseimre, hogy ha nem jön meg időben a kifizetési engedély, és az autónk nem tud majd műszaki vizsgára menni, akkor azt a pluszköltséget is a biztosítótársaság fogja viselni? Rázúdítottam szegényre minden dühömet, bár se nem kiabáltam, se nem káromkodtam, csak mondtam a magamét. Amikor szóhoz jutott, elnézést kért először. De nem annyira hatott meg vele. Még akkor sem, ha tudtam, ő csak egy százharmincnyolcadik senki ember ott, akinek megmondták, mit kell mondani. Mondtam, az elnézéssel van tele a padlás. Nem  tudok türelmes lenni már, mert eddig az voltam, és most az érzem, csúnyán visszaéltek a türelmemmel. Persze, nyugtatgatott, igazat adott (ez a dolga), és újfent bejegyezte ő is, hogy mielőbbi megoldást szeretnék. És persze megint megkért, hogy jövő héten újra telefonáljak, addigra hátha többet tudnak mondani.

Nagyon-nagyon mérges voltam. Ha lett volna időm, biztosan előkerítek valami felettes szerv elérhetőséget, de minimum a Homárra megírom. Megértem, hogy idő. Megértem, hogy emberek ők is, és nagyon sok a viharkárokból eredő papírmunka, nyilván. Baromi megértő vagyok egészen addig, amíg nem akarnak hülyére venni. De most azt éreztem, tök hülyének néznek.
Elhatároztam, addig, amíg nem lesz a kezemben a kifizetést engedélyező határozat, vagy nem tudom mi a neve minden héten hívni fogom őket. És minden héten a rögzített beszélgetésben el fog hangzani, hogy kicsit sem vagyok elégedett az ügyintézéssel. Meg azt is meg fogom kérdezni, kifizetik e a dupla műszakizást.