Hát el sem hiszem még én sem, de képzeljétek el, hogy micsoda csodára ébredtem ma. Nem fájt a lábam. Mondta tegnap Eszter, aki csinálta a kezelést, hogy ez most már nagyon komoly javulást fog hozni, de az elmúlt két hónap kálváriája után szkeptikus voltam. Egyébként is azzal viccelődtünk már a kollégákkal, hogy lassan meg kéne rendelni a falábat, mert azt is idő kifaragni, hátha csak az lesz a megoldás. Nem vettem zokon senkitől, mert egyébként tök jó fejek voltak velem. Érdekes, hogy azok, akikről nem is gondolná senki, hogy bármi érzelmet, együttérzést tanúsítanak bárki felé. Akikről meg azt gondoltam volna, hogy na majd teljes mellszélességgel támogatnak, pont hogy nem ezt tették. De lehet, hogy pont ez volt ennek az egésznek az értelme, hogy ezt a leckét is megtanuljam.
Na de..nem csak úgy ébredtem, hogy nem fájt, de két hónap után ma először úgy jártam, mint egy normális ember. Nem is tudom elmondani micsoda élmény volt ez, de komolyan mondom, hogy minden egyes lépés egy különleges élmény volt. Teljesen fel is dobódtam ettől, a hangulatom is teljesen más volt ma.
Megvolt ma könyvvizsgáló látogatás is, nagyon jó fej lány jött ezúttal, öröm volt vele együtt dolgozni.
És aztán délután még a körmeim is megszépültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése