És még hétfő is volt ma reggel. Így kezdődött ez a hét. Bár bevallom, nekem a hétzáró este sem volt a legjobb. Olyan érdekes mellkasi (?) szűrő, fájdogáló érzésem volt, amitől kissé be is pánikoltam. Főleg mert fekve rosszabb volt. Természetesen a vérnyomás mizéria miatt a legrosszabb lehetőség is eszembe jutott, és már éppen ott tartottam, hogy most vagy felébresztem Balázst, hogy akkor lehet hogy nekem éppen infarktusom van, amikor eszembe jutott az a lehetőség is, hogy talán a vacsorára evett paradicsom miatt a gyomorsavam szórakozik velem ilyenformán. Ettől e lehetőségtől azért meg is nyugodtam kicsit, meg vettem be espumisant is, és így sikerült fel kettőkor megnéznem utoljára az órát.
Na egyébként többek között ezért nem vagyok nagy rajongója ennek a sötét, borongós őszi időnek. Az embernek van egy kis problémája, amit napsütésben, millió más dologgal foglalkozva észre sem nagyon vesz, ilyenkor meg már éppen csak mentőt nem hívtam. Persze, tudom, nem törvényszerű ez, de rám ilyen hatással van.
Egy ilyen borzasztó éjszaka után rám ömlött egy rakás megoldandó feladat, és szinte megállás nélkül ki is tartott ez egész nap. Valamiért ma mindenkinek kellett a tanácsom, a segítségem, az emlékezetem..
El is fáradtam ma ebben az egészben.
Nagyon nem szeretem ezeket hosszú téli, sötét estéket/délutánokat. Van egy ismerősöm, aki minden évben óraátállításkor leírja, hogy ez a normális időszámítás, és hogy gondoljunk bele, hogy milyen rossz lenne, ha reggel 8-ig, fél9-ig sötét lenne. Hát bevallom, engem kevésbé zavarna, mint az hogy délután fél 5-kor szinte már vaksötétben megyek haza, úgy igazából még 7 előtt, mikor indulok is félhomály van. Ergo nemigen látok napot hétköznapokon. Ez pedig nagyon lélekromboló szerintem.
VálaszTörlésEzzel én is pont így vagyok..
Törlés