Valami ájult alvásban volt részem éjjel, mert reggel úgy ébredtem, hogy a mozdulatlanság miatt fáj a nyakam. Jó rég volt már ilyen egyébként, kicsit aggódtam is, hogy na, most akkor ettől még a fejem is megfájdul majd, de szerencsére azt megúsztam. Ahogy a főzést is, mert egyéb ötlet híján pizzát rendeltünk..
És ha már főzni nem kellett ma, akkor gondoltam, hogy végre nekiállok a konyha takarításának, mert gyalázatos állapotban van már. Igazából már akkor meg is bántam, amikor a szekrény tetejével végeztem nagy nehezen, mert a lábam nagyon nem szerette ezt a székre fel, székről le mozgást. Egyébként is az elmúlt két napban sokkal jobban fáj, mint eddig, és megint sántítok is. Kicsit olyan érzés, mintha készülne ott valami elszakadni, vagy nem is tudom mi történik már. Hétfőn szerintem kérek megint időpontot ahhoz az ortopéd orvoshoz, akinél voltam már, meg talán újra szükség lesz a lökéshullám kezelésre is. Az biztos, hogy az előző állapotból lett ez, de már nem ugyanúgy. Valahogy feljebb költözött a fájdalom is, és állandósult egy érdekes merevség is.
Na de mindegy is, a konyhaszekrény felső részét sikerült megcsinálni. Ez a látványosabb része amúgy is, de mire az készen lett, annyira elfáradtam, és úgy fájt a lábam, hogy mást már nem tudtam csinálni.
Most még nézzük a válogatott meccset. Megrendítő volt látni a kispadon történteket, remélhetőleg Szalai Ádám rendbe jön, és nincs nagy baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése