2018. szept. 13.

Várom

A holnap délutánt. Már csak azért is, mert bármilyen jó érzés is, hogy mindent meg tudtam úgy szervezni, hogy pont ugyanúgy teljesítünk, mintha csak a kolléganőm is itt lenne, azért irgalmatlanul el is fáradtam ebben az egészben agyilag.
Fizikailag meg a kevés alvás az, ami ilyenkorra már kicsinál rendesen, és most éppen felnyögtem a gondolatra, hogy a jövő héten is ez lesz. Délután már tök jó ez, amikor itthon vagyok három körül, de ez a hajnali négy órás ébresztő egy rémálom.
Egyébként minden rendben van mindenkivel, bár látom, hogy nem csak én vagyok már kókadt és használhatatlan, mindenki más is alig várja, hogy elkezdődjön a hétvége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése