2018. máj. 9.

És még csak szerda

Nem volt túl pihentető éjszakám, mert épphogy elaludtam, Erik jött 0:40-kor, hogy be kéne kenni a hátát, mert megint tele van kiütésekkel. Első pillanatban nem is tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok e, vagy lány, vagy mi is van most, de aztán hamar összekaptam magam, és mentem bekenni. Kicsit nehéz volt visszaaludni az ijedtség után, de azért sikerült egy pár órát aludnom az ébresztőig. Patrikhoz kellett kelni negyed hatkor, hatkor már indult a töri érettségire. Látszott, hogy nem aludtam ki magam, mert nem sikerült elsőre ráhúznom a gipszére a nadrágot. :D
Mire ő elindult, már nem is feküdtem inkább vissza, mert úgy voltam vele, hogy ha most még elalszom, nagyon rossz lesz újra az ébredés.
Rolit keltettem fél hétkor, aki úgy kelt, hogy nagyon fáj a füle. Nem sok idő kellett hozzá, hogy eldöntsem, hogy akkor, ha már így alakult, akkor maradjon itthon, Erikkel úgyis menni kell ma a fül-orr-gégészetre góckutatásra, akkor jön Roli is, biztos, ami biztos.
Úgyhogy két gyerekkel indultam az orvoshoz. Először Erikkel elintéztük a háziorvos-váltást, átjelentkeztettük őt is a mi háziorvosunkhoz (nagy mázli, hogy még az utcánk is hozzá tartozik, különben nem vállalta volna el). Ő is helyeselte a góckutatást, ahova a bőrgyógyász küldte, elküldte még vérvételre is, megnézeti, átesett e egy mirigylázon, meg ha már egyszer szúrják, akkor egy vérképet is kért, meglátjuk, mi változott. Megnézte a nyakát, még körülbelül nyolc nyirokcsomót számolt, ami sokkal duzzadtabb annál, amilyennek lennie kéne. A kiütések miatt írt fel neki calcimuscot, majd azzal váltunk el, hogy jelentkezünk a leletekkel.
A fülészeten Eriknél nem találtak semmi problémát, a mandulája tökéletes állapotban van, még úgy is, hogy egyébként egy-két napja fáj a torka.
Rolinak középfülgyulladása van, szerencsére még elcsíptük az elején, még nem gennyes. Kapott gyógyszert, meg igazolást, és már jöhettünk is haza.
Én délre mentem dolgozni (gyilkos egy hét ez), így Patrikkal épp csak két mondatnyi üzenetet tudtunk váltani, annyit írt háromnegyed tizenkettőkor (az emelt töri négy órás), hogy "Most végeztem, nem volt vészes."
Szerencsére legalább az audit lezajlott addigra, mire beértünk délben, úgyhogy nem kellett izgulnunk, hogy mi lesz akkor, ha az auditor épp majd minket akart kifaggatni valamiről. Volt enélkül is épp elég dolgunk, meg mindenféle egyéb dolog, amin lehetett agyalni, izgulni.
Mostanra eléggé zombi vagyok, és csak remélni merem, hogy ma éjjel nem kell Erik hátát kenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése