2016. márc. 16.

Sóhajtás

Hát nem tudom... innen ugyan már nincs visszaút, meg nem is hiszem, hogy az a meghátrálós fajta lennék, csak még most annyira kusza minden, hogy azt érzem, bár el sem kezdtük volna..
Na lesz ez még jobb is, csak most még az van, hogy mindenhol összevisszaság van, és azt sem tudom mi hol van, semmi sem biztos, sőt.. még ugye a családunk is kétfelé szakadt átmenetileg.
De holnap háromra jelenésünk van a bankban szerződés-ügyileg, és januárban még erről is azt gondoltam, hogy sose jön el ez a nap. És lám... tehát ebből következően az előttünk álló összes nehézséget is le fogjuk győzni, mindent meg fogunk oldani. Majd aztán egy csomó mindenben megerősödve fogjuk az új lakásban eltölteni az életünk hátralévő részét. :) Az unokáinknak meg majd elmeséljük, meg megmutatjuk a fotókat, és minden egyéb emléket erről az időszakról. :)
A holnapi bankos jelenés miatt pedig hajnalban vissza kell mennünk dolgozni, úgyhogy alig pár óránk maradt csak alvásra. (a tegnap éjjel is felért egy rémálommal.. az én fájós nyakamnak nagyon nem mindegy, hogy a matrac és a párna hogy viszonyulnak egymáshoz)

8 megjegyzés:

  1. Igen, igen... egyszer vége lesz ennek, és beköltöztök a tágasabb házba. Jó lesz ez... Kitartás!

    VálaszTörlés
  2. NAgyon jó most nektek, csak még nem érzed:) De higgy benne! Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy jó megközelítés, majd mantrázgatom. :)

      Törlés
  3. Én is csatlakozom Dius az előttem szólókhoz :) , kitartás, ez az egyik legnehezebb része, de megéri és nagyon jó lesz Nektek :) !!!

    VálaszTörlés
  4. Drukkolok nektek nagyon, hogy minden rendben menjen!

    VálaszTörlés