Amerre nézek, csak meló

Jó, nem nyavalygok, majd hozzá fogok szokni a megnövekedett terheléshez, és majd nemsokára jobb is lesz a helyzet, mert tovább lesz világos, meg sütni fog a nap, és kevesebbet, aztán meg majd egyáltalán nem fogok fázni. De azért az elképesztő, hogy eltelt úgy egy vasárnap, amikor nem jutott tíz perc pihenésre. Csak munka, és munka, és még egy kis munka.
A fiúk is kivették a részüket ma is becsülettel, minden nap meglep, hogy micsoda férfiak lettek, micsoda állóképességgel és erőnléttel megáldva. A hozzáállásuk is nagyon jó, Erik ma az osztálytársaival megbeszélt focizást is lemondta azért, mert segített. Nem kértem pedig, hogy ezt tegye, simán hagytam volna, hadd menjen.

Balázs is.. lenyomott odabent egy laza vasárnapi műszakot (a laza természetesen nem szó szerint értendő), hogy aztán itthon átöltözzön munkásruhába, és még egy másik laza műszakot is lenyomjon kőkemény fizikai munkával.

A látszat ellenére azért ez nem volt fenékig tejfel.. 

Roliról sajnos nem készült fotó, pedig egyszál maga szedte le a plafonról az összes hungarocell táblát, és a megemelt galériáról (amúgy ott fekszenek a fiúk, és a plafonra teszik fel a gipszkarton táblát) az összes tapétát. Ő is pont olyan kitartó volt, mint a bátyjai a sitthordással és a vakolat-leszedéssel.
Én meg közben pakoltam, dobozoltam, és pakoltam, és dobozoltam... és sikerült úgy felidegesítenie is valakinek, hogy majdnem rosszul is lettem. Rég volt már ilyen, és nagyon bánom, hogy hagytam magam, mert nem csak magamat ijesztettem meg az egésszel, hanem Patrikot is. Azt hiszem, az volt a "mázlim", hogy elsírtam magam...mire idáig jutottam, már remegett mindenem. Ilyen többet nem lesz.. az hétszentség.
Holnap új hét, aminek a végén már húsvét lesz.. hogy rohan az idő. :)