Normális esetben azért ezt nem mesélném el, de egész héten most először, épp ennek a jelenetnek kapcsán kacagtam úgy, hogy a könnyeim is potyogtak, így ezt nem normális esetnek minősítem, és elmesélem.. hátha másnak is lesz pár vidám perce ettől. :)
Azt mondja este Balázs:
-Képzeld, valahol elhagytam a tapaszt a lábamról.
Még mielőtt igazán végiggondoltam volna, mit is mondok, vagy teszek, felcsillanó szemmel közöltem vele, kb. úgy, mint a penny-s reklámban, hogy:
-Én tudom. -és céltudatosan elindultam a gyerekszoba irányába, ahol is a küszöbről felszedtem azt a bizonyos tapaszt.
Balázs nem nagyon tért magához, hogy ha láttam, hogy ott van, akkor miért is nem vettem még fel, és dobtam ki, amikor megszólalt Erik az emeletes ágy tetejéről:
-Ja, azt én tettem oda tegnap, mert a fürdőben ráragadt a lábamra.
Na, itt kész voltam, és legyen bármilyen égő is a sztori mások előtt, hát potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Főleg, ahogy még előadta, hogy azért ott van, mert úgy szedte le a lábáról, hogy "ráléptem a küszöbre, és odacsuktam ezt az izét az ajtóhoz, hogy lejöjjön".
Amúgy alapvetően rendszeretők vagyunk. Csak néha vannak kivételek. Ez egy ilyen eset volt. De legalább vidám perceket szerzett.
És az is kiderült, hogy Erik kire ütött:D Nagyon jó:)
VálaszTörlés:D :D
TörlésSzerintem nem égő ez a sztori :) Erik jól nyomja :-DDDD
VálaszTörlésAttól egyébként én odavagyok, amikor nálunk is arrébb löki valamelyik a szemetet/cuccot/levetett zoknit akármit, mert útban van, de nem dobja ki a szemetesbe/szennyesbe.
És ahogy nőnek, egyre kevésbé fogják ezeket észrevenni.. egy idő után már arrébb sem löki. :D (de mint a mellékelt ábra mutatja, simán hozzájuk idomultam én is :D)
Törlés:D Akkor ne csodálkozzak, hogy mindig minden a földre kerül nálunk, és az ott senkit nem zavar?
VálaszTörlés