2016. márc. 13.

Behisztiztem

És nem vagyok rá büszke, főleg, mert ez annyira nem volt eddig jellemző rám, hogy még majdnem magamat is megleptem vele. Mindegy már, mert megtörtént, és most, hogy majd jól el is mesélem, levonom a tanulságot belőle, és búcsút is veszek ettől a hisztis-énemtől.
Eleve frusztráló ez az egész mindenség, ami történik hónapok óta, a banki ügyintéző hercehurca, a földhivatal, a hatósági osztály.. úgy együtt az egész. Mellé még ez a "pakold össze az életed" játék sem valami felemelő jelen pillanatban, mert baromi fárasztó, mégis lelkesnek kell lenni, és biztatni mindenkit, hogy milyen jó lesz ez nekünk. Miközben már eljátszottam a gondolattal, hogy én bizony holnaptól hibernáltatom magam, és majd olvasszanak fel, amikor már ott tartunk, hogy ki kell választani a burkolatot. Tudom, hogy nem lesz könnyű.. mit könnyű, tudom, hogy nagyon nehéz lesz, és sok türelmet és hatalmas kitartást fog igényelni tőlünk. Azt is tudom, hogy keményen próbára teszi majd az életünket, a kapcsolatunkat, és az állóképességünket is mindez.
Na.. ezek fényében ma délután Balázs derült égből közölte velem, hogy ő bizony holnap délutános lesz. Én meg kiakadtam rajta, mint az a bizonyos díványrugó, mert csak azért mentem bele, hogy holnap én is reggeles legyek, mert akkor még úgy volt, hogy ő is. Szépen ki is gondoltam, hogy milyen jó lesz majd együtt menni, meg együtt jönni, meg egy csomó mindent meg lehet majd még csinálni délután.. és erre kész.. beleköptek a levesembe. Szokott ilyen lenni, és harcedzettnek kéne már lennem e téren, de most kiborított nagyon. Nem tudom, volt e már ilyen valaha is, hogy ennyire kikértem volna magamnak, hogy valami nem úgy történt, ahogy én terveztem.. aztán egyik gondolat követte a másikat, egyik mondat után jött a másik.. és végül még két órával később is ezen háborogtam.
Közben azért visszahúztam az összes ágyneműt, meg tettem-vettem, de nem nagyon szűnt a mérgem.
Legvégül azért a hajmosás, és Balázs morci képe lehiggasztott.
Most, átgondolva másképp csinálnám. Főleg, mert még csak jól sem esett.. úgyhogy részemről ennyi a hisztisségnek.. nem áll jól nekem. (és így is, úgy is délutános lesz holnap)

2 megjegyzés:

  1. Erre az egészre, amit az első soraidba leírtál írtam tegnap, hogy minden elismerésem és tartom most is, mert bizony egy ilyen ügylet cefetül nehéz! Az meg, hogy kijött a hiszti nem baj, valahol távozni kell a gőznek, még mindig jobb, ha kijön, mintha bent marad :) ... Szerintem legközelebb sem baj, ha kijön :) ... Drukkolok Neked, Nektek, hogy legalább ezen a költözés részen minél előbb túl legyetek!

    VálaszTörlés
  2. Ebben a helyzetben ez teljesen normális, hogy behisztizik az ember. Túl nagy a nyomás. Csatlakozva az előttem szólóhoz jobb kiengedni a gőzt. :) Ha hiszti formájában,hát hiszti formájában. :) (Ölelés)

    VálaszTörlés