2015. szept. 25.

Valami/I.

Izgalomtól és egy kis félelemtől borzongva állt meg a ház előtt, és még mindig nem hitte el, hogy tényleg végigcsinálta. Igaz, senki nem hitte, amikor azon a szombat estén a felelsz vagy mersz játékban azt válaszolta, hogy merek. A szája is tátva maradt, amikor Meli kitalálta neki a feladatot. Lett volna visszaút, persze, de hogy nézett volna ki? Mikor mindig arról papol mindenkinek, hogy a problémákkal szembe kell nézni, és meg kell oldani azokat, hogy többé ne legyenek problémák.
Megcsóválta a fejét, mielőtt kiszállt az autóból, és magában azt gondolta, hogy "minek is az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?" 
Előkereste a kulcsot, ami tegnap érkezett meg hozzá, majd fellépdelt azon a pár lépcsőn, ami az ajtóig vezetett. Nagyot sóhajtott, és már nyitotta is az ajtót. Érezte, hogy ez az a pont, ahonnan már tényleg nincs visszaút. A játék komoly valósággá lett ebben a percben. 
Alig tette le a táskáját az előtérben, és kezdett kíváncsian körülnézni, már meg is csörrent a telefonja. Meli volt. Egy röpke, gonosz pillanatra megfordult a fejében, hogy hagyja csörögni, vagy simán kinyomja, de tudta, hogy hiába.. Meli nem adná fel, és addig csörgetné, amíg le nem merülne. 
-Hallo? 
-Szia, mi újság?
-Mi újság lenne? Épp nyakig vagyok a munkában, nem nagyon van időm csevegni.- felelte Betti magában elfojtva a kaján vigyort
-Miféle munkában?-háborodott fel Meli- Ugye nem mondod komolyan, hogy megfutamodtál? Már megint.. 
-Nem futamodtam meg, egyáltalán. Épp itt állok a ház előterében, és körülnéznék, ha hagynál. 
-Helyes. -fújt egyet Meli- Akkor leteszem. És nem hívlak most akkor egy darabig. De később mindent tudni akarok. MINDENT, érted?
-Persze, értem. Szia, Meli. Lehet, hogy többé szóba sem állok veled, csak hogy tudd. Hogy hozhattál ilyen helyzetbe? Mindegy, ne is válaszolj. Leteszem. 
Betti kinyomta a telefont, majd tényleg elindult befelé a házban, hogy körülnézzen. Nem sokat változott, mióta utoljára itt járt, bár modernizálták. Az órára nézett, és kicsit görcsbe rándult a gyomra, amikor meglátta, hogy már ennyi az idő. Még annyi mindent akart, mielőtt.... 



Na, mielőtt? Kiderüljön, vagy hagyjuk az egészet? :P

7 megjegyzés:

  1. Naaaaaaa....ez így nem ér....tessék csak lerántani a leplet!

    VálaszTörlés
  2. Még hogy hagyni...:-)))) De várom már a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Anikó, kérhetek egy meghívót? O.o

    VálaszTörlés
  4. ÁÁÁÁ, béna voltam, bocsi! :-(

    VálaszTörlés