Erre a hétre valamiért jó nagy feladatot talált nekem a sors. És még egy fricskát is tett bele, mert amellett, hogy már magammal sem vagyok jóban, még egy csomó mindenki mással sem tudok úgy lenni. Valahogy más szemmel látok mindent, kicsit a hallásom is mintha kifinomultabb lenne, és emiatt olyan dolgokat is látok-hallok, amiket nem akarnék. Nem akarnék,mert sokkal könnyebb és egyszerűbb volt minden ezek nélkül. Könnyebb volt elfogadni, könnyebb volt vele együtt élni. Most nem könnyű így. Főleg, mert az új látással-hallással olyan dolgok kerültek elő, amik nem épp a legjobbak. Nagy teher ez most nekem. Helyrerakni az egészet magamban, és jól kezelni. Úgy, hogy közben ne látszódjon ki, hogy látom, amit látok, és hallom, amit hallok.
Persze a saját magammal kapcsolatos nyűgjeim sem lettek ettől egyszerűbbek, de leginkább még bonyolódtak egy kicsit. Tudom amúgy, hogy meg fogom oldani, és le fognak tisztulni bennem az ezekkel kapcsolatos fura érzések. Mindennek meglesz a helye, csak még egy kicsit kell tologatnom, amíg belátom, hogy nincs ezzel baj. Változik a világ is, a benne élő emberek is, és nyilván én is.
Ráadásul nem is lehet mindenkit megmenteni sem. Meg szeretni sem kell mindenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése