2011. dec. 26.

Máris vége

A karácsonynak. Pedig még csak épphogy megéreztem az ízét ennek az egésznek, és máris a második ünnep estéjén vagyunk. Azt hiszem, ma este rá is jöttem valami komoly dolog nyitjára. Nem lesz kivitelezhető, ebben majdnem biztos vagyok, de azért megosztom veletek a nagy korszakalkotó felfedezésemet. Az advent, és a karácsony ugye a várakozás és az örvendezés, valamint a szeretet ünnepe. Elvileg van egy csomó időnk ráhangolódni, gyakorlatilag pedig az egész december valami őrült rohanással telik. Minden munkahelyen agyon stresszelik az embert, akik a kereskedelemben dolgoznak, azokat azért, hogy kiszolgálják a vásárlók minden igényét, a logisztikai dolgozóknak biztosítani kell mindehhez a hátteret, a könyvelők őrült tempóban évet zárnak, áfát vallanak be, ahol pedig a két ünnep között leállás van, ott pedig épp ezért előre dolgoznak. Meg még gondolom ezen kívül egy rakás mindenféle, ami eszembe sem jutott. Aztán itthon ahelyett, hogy bárki is szusszanna két munkaidő között egy keveset, és elmélkedne azon, mit is jelent igazából a karácsony, mint valami idegbeteg lapozgatjuk a katalógusokat, nézelődünk az interneten, írjuk a bevásárlólistát. Ahogy fogy az idő, úgy lesz az egész mindig húzósabb, és idegesítőbb. Mert a listán szereplő dolgok nem fogynak, csak sokasodnak, amikor már a sokadik iskolai akármire KELL ajándékot küldeni az ember lánya csak rezignáltan sóhajt, és vesz valami ihlettelen és értéktelen marhaságot, csak mert holnapra kell és ötszázért lehet. Az utolsó hét visz mindent. Cetlik mindenhol, listák több példányban íródnak, és már a munkahelyen is fejben sütünk, otthon pedig fejben dolgozunk. Végül nem vagyunk igazán sehol, és persze, semmi nem jön össze úgy, ahogy azt szeretnénk, ami egy újabb komoly kudarcélmény. Mert nem volt idő megtalálni a tökéletes ajándékot, megírni azt, amit szerettem volna, vagy megsütni azt a sütit, amit pedig megígértem. Nem, egyiktől sem dől össze a világ, de ahhoz elég, hogy olyan szinten sértse meg az ember lelkét, hogy végül két egész napnyi csak otthonléttől kezdjen el magához térni. Épp akkor, amikor másnap már munkanap van, és menni kell.... hogy aztán újrakezdődjön az egész a szilveszteri-újévi virsli-lencse-malac mizériával. Ja, és pogácsát is sütni kéne.
Szóval, ennek az egésznek az a tanulsága, hogy mindenkinek adnék plusz két hét szabadságot karácsony előtt. Azért, hogy az ünnep igazi ünnep lehessen. Elcsendesedve, békésen, nyugodtan készülődve.

6 megjegyzés:

  1. Azután Valentin nap, húsvét, ballagás, mindig van mire készülni, én spec. Szilvesztert évek óta nem tartok. Olyan nap nekem mint a többi, és idén pont jól jön ki, mert nem növeli a szünidőt, illetve időben lesz fizetésem.
    Ez volt a jelentés a gyakorlatias és unalmas háztartásból :))

    Annak viszont örülök, hogy jól telt az ünnepetek :)
    Pussz

    VálaszTörlés
  2. Mi sem jegyezzük a Szilvesztert. Van, amikor az éjfélt sem várom meg... Számomra is egy nap a sok közül. (...Valentin sem játszik nálunk...) Erika

    VálaszTörlés
  3. Az utóbbi években nekem decemberben már nem volt gondom az ajándékokra, pont emiatt a pörgés miatt. Mégis azt kell mondanom, akármilyen pörgés van, lehet a lélekben ünnepet teremteni. Nekem nem egyszer sikerült már. Pedig dolgoztam én is eladóként, nyitva voltunk még 24-én délig is, minden nap, még vasárnap is 9-18-ig, és mégis. Szerintem valami más adalék is kell ahhoz a két hét szabadsághoz. :)

    VálaszTörlés
  4. Úgy egyébiránt nincs nagy fakszni a szilveszterből, fennmaradunk éjfélt köszönteni (én mondjuk amúgy is nap mint nap köszöntöm), az újévi lencseleves, és a malac sült az egyetlen ehhez kapcsolódó szokásunk.. Valentin napot nem tartunk.
    Kikocs, igen, lehet, csak minél nagyobb a hajsza és a pörgés annál nehezebb odabent elcsendesedni. Bár lehet, hogy ez csak nekem okoz nehézséget. Igaz, csak az idén volt ez így. Valószínűleg hiányzik belőlem valami. :)

    VálaszTörlés
  5. Ámen :)
    Én idén elfogadtam, hogy nem tudok mindent megcsinálni, amit akarok, így hát boldogan teltek az ünnepek, anyukám még karácsony után is díszítgette kicsit a fát... Persze könnyen vagyok, itthon vagyok az 5 hónapos kicsi boldogságcsomaggal, de azért elfogadni nem volt könnyű, hogy nem lesz minden kitakarítva meg feldíszítve karácsonyra, de ami nem megy azon nem görcsölök. Szilveszter minden nap van, éjfél előtt nem nagyon alszik el a manócska, így sok év után először valószínűleg nem alszom át a Szilvesztert :))))
    Mindenkinek boldog ünnepeket, és időt kívánok a csendhez, valamint a szánt szándék megtapasztalását. :)

    VálaszTörlés
  6. Erika, na, azért én láttam ám csodás fotókat arról, hogy mi mindenre jutott időd. :P Annyira szépek... Ha jövőre nagyon jó leszek, esetleg írhatok az angyaloknak legalább egy hasonló csudaságért?
    A szánt szándék megtapasztalását meg majd kifejtetem veled valamikor telefonos úton. :-*

    VálaszTörlés