2010. szept. 29.

Munkahelyről..

Tegnapelőtt volt napra pontosan egy hónapja, hogy munkába álltam. Egy hónap alatt áthajtogattam megszámlálhatatlan mennyiségű pólót, pulcsit, nadrágot, és rugdalózót. Eladtam egy csomó cumit, cumisüveget, ünneplő ruhát, kardigánt, és egy kiságyat is. Meg még zoknikat, ágyneműt, mikor mit.
Jól érzem magam még mindig. Nem szakadok meg a munkában, és csak ritkán unatkozom. Unatkozás helyett hajtogatok. :D Szóval minden oké. Ott.
Úgy egyébként viszont halálosan fáradtnak érzem magam. Képtelen vagyok rá, hogy normálisan kipihenjem magam (és ez nem csak az alvásra értendő), folyton pörög az agyam, ha itthon vagyok, akkor a benti dolgokon (jajj, elraktam én azokat a gatyákat próba után? jajj, nem felejtettem el a bankkártyás fizetés után elrakni a szelvényt?). Ha meg bent vagyok, akkor meg az itthonin. Hogy mondtam e, hogy haza kell hozni a logopédiai füzetet? Hogy odaadtam e mindent, amit be kell vinni a suliba? Aláírtam? Beküldtem? Jajj, mikor is lesz? Vagy már volt? Meg egyáltalán.. milyen nap is van? Lesz ma gyógytorna?
Lassan ott tartok, hogy kisebb-nagyobb cetlik és post-it-ok tartják össze a lakást is, meg engem is. Mert amit nem írok fel, az huss, elszáll... Ha felírom, akkor sem biztos, hogy emlékszem rá, de ha jól látható helyre teszem, akkor azért sanszos a dolog.
Kicsit érdekes érzés, hogy úgy kell időzítenem a mosást például, hogy még legyen időm kiteregetni is. Ehhez számolgatom, hogy mikor jár le, és akkor hány adag fér bele.
Ha délutánra megyek (negyed egytől negyed ötig), azt kollektívan utálja a család, mert mindenki előbb itthon van, mint én. Gondolom sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha várom őket. De én sem vagyok oda érte, mert olyankor 11-kor ebédelnem kell, és ilyenkor nem szabad reggeliznem, különben nem tudok enni indulás előtt. De ha nem eszek meleg kaját, csak akkor, mikor hazaérek, akkor fél délután izomfájdalmaim vannak.
Csütörtökönként egész napra megyek. Na, az azért hosszú. Délután ötre teljesen le vagyok amortizálva. Mondjuk cserében a péntek szabad, úgyhogy az jó, de olyankor nem is igen vagyok képes a semmittevésen kívül semmire.
Na, és ami a legrosszabb.. szinte minden nap fáj a fejem. Nem tudok vele mit csinálni. Tök becsületesen tartom a plusz szénhidrátbeviteles dolgot, szedem a gyógyszeremet is, ahogy a doki mondta, mégis.. Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy lépten-nyomon lesoványoznak, pedig szerintem sok minden vagyok, de sovány nem. Kövér sem, nyilván. De mondjuk nem lehetnék pont jó? Ebben a hónapban elfogyott egy doboz advil ultra, egy doboz cataflam, négy darab algopyrin injekció, és egy levél algopyrin. Ez ugye rengeteg, a napi két-három trileptal mellé. Mégsem tudok mit csinálni. Ha nem veszem be, megőrülök. Ha beveszem, nem használ egymagában már semmi.
Summa summárum örülök azért ám a munkahelynek, és tényleg jól érzem magam. Csak de jó lenne, ha nem lenne más dolgom mondjuk két hétig.
Ha meg végre megszabadulhatnék teljesen ettől a náthától, meg köhögéstől, meg gyomorhuruttól, akkor sokkal jobban is érezném magam.

3 megjegyzés:

  1. Jobbulást kívánok!! Gyógyulj meg gyorsan!! Mondjuk ez a gyógyszer rengeteg, még így felsorolva is,gondolom próbáltál már más alternatív módszereket is (pl. homeópátia)és nem jött be....pedig valami megoldásnak kell lennie,mert ez így nem túl jó....az a sok gyógyszer kikészíti a gyomrodat....
    El is hiszem,hogy jobban szereti a család,ha otthon várod őket,te vagy a családi tűzhely melege,az összetartó erő,a biztos pont....
    Látom a lelki szememim előtt a post it-okat lebegni,én kettőt terelgetek,de néha ebbe is beletörik a bicska.......

    VálaszTörlés
  2. Még eddig valóban nem sikerült megtalálnom azt az alternatív megoldást, ami bejönne. De nem adom fel..

    VálaszTörlés
  3. Ez a fejfájás összeköthető az alapbetegségeddel, amit egyszer megírtál?
    Mert ha nem, akkor esetleg a talpmasszázs csodákat tehet. Most, a fogam miatt én is Cataflam-szedő lettem. És azon "szórakozok", hogy próbálom kitolni, hogy minél később vegyem be, hogy ne kelljen túl sűrűn. Rossz a fájdalom, az biztos.
    Dius!
    Rám nemsokára egy tíznapos intenzív munkafázis vár (reggel fél nyolctól este 8-ig nem lát majd a család, hétvégével együtt...). Így aztán készülök: napokra lebontott táblázat a nagyiknak, akik addig amjd hadba állnak. Továbbá, nemrégiben zoktam rá arra, hogy belepötyögöm a telefononba, hogy figyelmeztessen a megfelelő időpontban a teendőimre. Így pl. nem felejtettem el odaadni Zitának az úszáspénzt, vagy elmenni a Kicsik szülőire, no meg az őszi szünetes üdülésünk előlegét átutalni.
    Rendszerez és megnyugtat egyszerre! próbáld ki!

    Puszi,
    Szilvi

    VálaszTörlés