Nem is tudom, végül ezt miért felejtettem el leírni, pedig azóta sem sikerült napirendre térnem felette.
December közepén volt az oviban egy szülői szervezetes értekezlet. Ami hülye időpont volt, kaptam is érte hideget-meleget, hogy miért pont mostanra találtam ki, nem győztem mentegetőzni, hogy attól még, hogy az én nevemben küldték ki a meghívókat, nem én voltam az elkövető. Mondjuk ezt a részét volt már szerencsém párszor megélni, így mindenféle lelki törés nélkül átvészeltem a dolgot.
Kevesen voltunk, mert ugye mindenkinek akadt valami fontos és halaszthatatlan dolga épp aznap délután épp abban az egy órában, de ez is olyan megszokott dolog. Azért majdnem mind a nyolc csoportból legalább egy képviselő szülő megjelent, így hiba nem volt abban, hogy elfogadhassuk az épp csak picit módosult házirendet, meg az óvónők értékelési programját, meg ilyen mindenféle hivatalos, muszájból lepapírozandó dolgot.
Mégis.. az egyik új kiscsoportból az egyik szülői szervezetes tag egy apuka. Az egy dolog, hogy késve érkezett (úgy kb. 20 percet késett), és még csak elnézést sem kért, csak bejött, és leült. De az már egy másik dolog volt, hogy az érkezése utáni második perctől már róla szólt minden. Azzal kezdte, hogy miért nem főznek az ovi konyháján? Örök téma, mindig, minden évben külön el kell mondani mindenkinek, hogy csak melegítőkonyha van, mert az önkormányzatnak 10 éves szerződése van az étkeztető céggel, akik minden intézménynek közösen főznek az iskola konyháján. Általában ez a válasz ki szokott elégíteni mindenkit, őt természetesen nem. Mert az ő gyerekét megmérgezte a ..... a tejjel (nem írom ki melyik céget rágalmazta, meg még a végén én kerülök miatta szar helyzetbe), és a városnak kellene teheneket venni, és az a sok szociális és ilyen-olyan segélyen tengődő lakos megfejhetné, és akkor lenne a gyerekeknek bio tej. Meg földeket is vehetne az önkormányzat, ahol szintén a fent említett lakosok vetnének, kapálnának, betakarítanának, majd ebből az ovi (melegítő)konyháján főznék a gyerekeknek az ebédet. És akkor minden tuti lenne, meg bio, meg egyáltalán. Mindezt sikerült neki olyan bicskanyitogató stílusban előadni, hogy minden jelenlévőt azonnal felidegesített. Nagy nehezen túlléptünk ezen a témán, mondván, ez azért nem ilyen egyszerű, mert itt mindenféle előírások, és szabványok vannak, aminek meg kell felelni, meg költségnorma, meg a többi, és különben is, ezzel talán jó lenne, ha vagy a polgármesterünket fárasztaná, vagy talán egyenesen a Parlament elé kellene terjesztenie.
Ezek után következett a házirendben az a pont, amikor a szolgáltatások egy alkalomra elkérhető összegéről beszéltünk (ami jelenleg 800 Ft-ban van meghatározva), újfent el kellett fogadnunk, hogy ez bőségesen elég, lévén most mindegyik foglalkozás (kosárovi, sajtkukac torna, zeneovi) 300Ft/alkalom. Itt következett a következő problémája. Miért nincs táncoktatás. Ha nem jött volna késve, akkor tudta volna, hogy azért, mert aki a néptáncot tartotta régen, már nincs az állásában, aki pedig utána megpróbálkozott vele, nem tudott figyelni ezekre a kicsi gyerekekre, akik az ő felügyelete alatt szabadon kószáltak az épületben, így inkább mindenki jobbnak látta, ha nem lesz ilyen foglalkozás. De ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy de kell tánc, ha nem néptánc, akkor társastánc, és majd ő hoz oktatót. Innen rögtön következett nála, hogy miért nincs lovaglás, aztán hogy miért nincs elég árnyék az udvaron (mert még nem nőttek elég nagyra a facsemeték).
Kiakasztó volt, én nem is bírtam belőle csak egy órát. Akkor felálltam, és eljöttem, mondván, mennem kell, mert a férjem megy dolgozni.
Még este hívott az óvodavezető szintén teljesen kikészülve, mert ő még az én távozásom után kapott a Jóembertől hideget-meleget. Kötözködött, mi miért van úgy, és miért nem másképp, számonkérte többek között, hogy mivel fejlesztik a gyerekeket az óvónők (basszus, minden óvodai foglalkozásnak fejlesztő célja van). Szóval, szörnyű volt, álmomban ne jöjjön elő még egyszer.
Azóta is gondolkodom rajta, hogy vajon hogy lehetne leállítani, mert magától nem fog. Első gondolatom az volt, hogy közlöm az óvónőkkel, akiknek a csoportjába jár a gyereke, hogy soha többé nem adhatnak neki meghívót, mert nem akarom többet ott látni. De ez olyan megfutamodós megoldás.
Így aztán arra gondoltam, hogy január végén, február elején én fogok összehívni egy szülői szervezetes értekezletet, amit arra fogok szánni, hogy egyrészt, minden új arc mutatkozzon be, mert elég nehéz valakivel úgy kommunikálni, hogy azt sem tudjuk, hogy hívják. Másrészt szeretném hallani mindenkitől, miért lett tagja a szülői szervezetnek. Végül pedig csak a tényekre szorítkozva el fogom mondani, hogy mi az amiért van egyáltalán szülői szervezet az oviban, mi a feladata, szerepe. Mi az, amivel kell(ene) foglalkoznunk, és mi az, amihez a világon semmi közünk sincs. Lehet, hogy nem fogok elérni vele semmit, mert akár eleve génhibás a fickó, és feltűnési viszketegsége is van, és mindenképp fog találni újra valami mantráznivalót, de kap egy esélyt, hogy eltűnhessen balfenéken a tények ismeretében.
Vagy kapok én egy esélyt, hogy jól behúzzak neki, és közöljem vele, hogy köszönjük szépen, jól el fogunk boldogulni nélküle. Majd meglátjuk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése