Csütörtök

 Letelt a magamnak méricskélésre adott egy hét, úgyhogy ma délután, munka után elmentem a háziorvoshoz. Vittem magammal a telefonomra letöltött vérnyomás applikációban az adatokat. És háát, igen, ezt kezelni kell azért, de biztos, hogy ez pontosan amiatt van, amit én is gondolok, azok a fránya hormonok..Írt fel gyógyszert, amiből napi egyet kell bevenni, reggel, amikor még jó magától is. Merthogy nem a magasat kell levinni, hanem a normálist kell ott tartani. Hát jó. Legyen így. Gyógyszert kiváltottam, holnaptól már majd reggelente beveszem..

Szerda

 Olyan furcsa továbbra is minden, ma többször is rácsodálkoztam, hogy még csak szerda van, valahogy olyan érzésem volt, mintha már a csütörtöknél kéne tartanunk. Nem vagyok jól, de igazából nem mondhatom azt sem, hogy rosszul érzem magam, vagy beteg vagyok. Egyszerűen csak nagyon furcsán érzem magam a bőrömben. A vérnyomásom néha már előfordul, hogy a normális tartományban van, de ez a ritkább. A fejem kótyagos a nap nagy részében, de egészen ma estig még nem fájt egyszer sem. Most épp bepótolja ezt. 

Tök jó lenne csupa vidám dologról beszámolni, de ez most megint nem az az időszak, amikor a pozitív dolgokra tudok koncentrálni. Szerintem egész életemben még nem voltam ennyire furcsa és ellentmondásos érzelmekkel sem magam felé, sem a világ felé. Van bennem egy csomó minden összezavarodva, ugyanakkor olyan éles kontrasztokat látok, olyan más megvilágításba helyeződtek emberek, helyzetek, érzelmek. 

Azért őszintén remélem, hogy végül normális maradok, és nem a teljes elhülyülés kezdeti tüneteit tapasztalom. 

Kedd

 Ma egészen érdekes nap volt. Elég gyakran szállóige nálunk bent a híres Üvegtigrisből származó párbeszéd ("Itt mindenki hülye? Itt? Mindenki") Ma reggel nyolc órára már túl is voltunk ezen, és megállapítottuk, hogy itt bizony mindenki...

Nem tudom mi lehetett a levegőben, de szinte mindenki feszültebb volt a szokásosnál, mindenkinek volt valami furcsa dolga ma. 

Én is elkövettem kisebb -nagyobb figyelmetlenségeket, néha egészen úgy éreztem magam, mintha nem is ezen a bolygón lennék. 

És aztán délután még megadta magát a mindenféle social media is. Nyilván semmi összefüggésben nincs a dolgok között, de azért érdekes egy nap volt így mindennel együtt. 

Hétkezdés

 Meglepő módon nem volt ma olyan tipikus hétfő érzésem, mint szokott lenni. Ebben biztos, hogy nagy szerepe van annak, hogy már egészen tavaszias a levegő. Én is láttam, hogy még a héten várható némi lehűlés, de már remélhetőleg csak erősen átmeneti lesz az. Na de majd ez kiderül. 

A munkaidő sem telt unalmasan, volt benne némi újdonság, amin kellett gondolkodni, de az sosem baj, ha így kell tenni. Az más kérdés, hogy világok omlanak össze bennem, amikor látom, hogy milyen sokan nem tudnak logikusan gondolkodni. 

Még napközben megkaptam az sms-t, hogy elkészült a személyi igazolványom, úgyhogy munka után elmentünk érte. 

A vérnyomásom ma sem remekelt, bár reggel ébredés után nem volt vele gond. Azt az állapotot kéne egész nap fenntartani. 

Meccsnap

 Ma már nem esett az eső, sőt, ma is tök jó tavaszias idő volt, de beértem egy boltba sétálással. Nem egy Balaton part, de ha figyelembe veszem a parkban lévő nádas melletti belvíz mennyiségét, akkor akár oda is képzelhetem magam. Minden csak egy kis fantázia kérdése. 

Patrik megérkezett ma ebédre, úgyhogy azért nem telt úgy a hétvége, hogy ne lett volna egy családi ebéd. Túl sok időt nem töltött itt, mert meccsre mentünk, de ott is együtt voltunk. 

Nyertünk is 2:0-ra, jó idő is volt, úgyhogy ez egy jó délután volt. 

Naná, hogy hétvégén

 Romlik el az idő, és esik egész nap. Pedig arról álmodoztam hét közben, amikor a csodás tavaszias, napsütéses időben dolgoztunk, hogy majd hétvégén jól elmegyünk valahová egy nagy sétára. Ez az álom most nem valósult meg. 

Így a mai nap csak itthon telt. Az ebédfőzésre ma nem volt gondunk, apósom hozott nekünk gulyást. De készült tiramisu Eriknek, fánk airfryerben Balázsnak és Rolinak..

Patrik ma nem jött, mert vendégeik voltak, majd holnap jön haza. 

A vérnyomásom ma sem remekelt, egészen pocsék számokat mutatott akárhányszor mértem. Még kap egy hetet, addig írom, aztán elmegyek a háziorvoshoz. 

Könyves péntek

 Majdnem két hét ment el ezzel a könyvvel, és majdnem le is tettem félúton. Ritkán van ilyen egyébként, de előfordult már, hogy valamit elkezdtem, de végül mégsem fejeztem be. Az írónőtől egyébként sok könyvet olvastam már, és azt is tudtam, hogy kicsit nehéz felvenni a fonalat, mert minden könyvében elképesztően sok szereplőt foglalkoztat nagyon aktívan. Elég komolyan kell figyelni, hogy tudjam követni ki kicsoda. Ez a könyv ráadásul egy régebbi könyvének a folytatása, így az, hogy azt nem mostanában olvastam, nem könnyítette meg. 

A sztori egyébként nem egy mélyen szántó valami. Rachel valaha alkoholista volt, de sikeresen leszokott, és mostanra ő maga is egy ilyen intézményben dolgozott segítőként. Körülbelül a háromszázadik oldalig semmi extra nem is volt ebben, amíg meg nem jelent a holt férj, és ki nem derült, hogy Rachelnek volt egy halva született kislánya, akinek a születése után gyógyszer függő lett. Egészen addig, amíg ezzel a volt férj nem szembesítette, azt gondolta, hogy egy másik nő miatt ért véget a házassága. Végül persze felismerte, hogy emiatt hagyta el a férje, és ezzel együtt egy csomó más felismerést is tett. 

A könyv végére újra együtt volt a volt férjével, és így egy kedves kis lezárás lett ezzel. 

Végül nem bántam meg, hogy nem hagytam abba a kezdeti unalmasság után, mert azok a mindenféle gondolatok és érzések, amik felszínre kerültek a szembesülések során nekem is jót tettek sok szempontból.