Ez is egy első

 Ma reggel még öten ébredtünk itthon, estére négyen maradtunk. Patrik ma elköltözött. Természetesen nem úgy történt meg, hogy reggel felébredt, és úgy döntött, elege van  belőlünk. 

Nem volt egyébként téma, csak egyszer, két évvel ezelőtt, de karácsony környékén felhívta egy barátja, és elmesélte, hogy a testvére kiköltözött Kanadába munka miatt, kiadja a lakását, nem érdekli? Olyan árat mondott, és olyan a lakás, hogy egy másik barátjával együtt lecsaptak a lehetőségre. A telefonbeszélgetés után az elsők voltunk, akiknek elmondta, és megmutatta a képeket is, mi is azt mondtuk, hát ennyiért ez bizony ajándék. 

Ez a gyakorlati része. Meg az, hogy vettem neki ágyneműt, segítettünk összecsomagolni, és ma el is vittük délután háztól házig. 

Az idén 25 éves lesz, így mondhatjuk, hogy volt időnk felkészülni erre, hogy majd egyszer egy másik helyen lesz otthon, ahol mi már nem leszünk ott. Tudom, hogy talpraesett, életrevaló, és bármit képes megoldani. Mondjuk tudom róla azt is, hogy nem a takarítás és a rendrakás a kedvenc elfoglaltsága. De ő is tudja, hogy ha bármi gondja, baja, kérdése van, itt vagyunk. 

Azért furcsa érzés. Sokszor volt eddig is, hogy esténként nem volt itthon, a baráti társasága is ugyanúgy Budapesten van, mint a munkahelye. De most valahogy másképp van sötét a szobájában, más érzés. 

Nem is tudom jól elmondani, hogy milyen. Hozzá fogunk szokni biztosan, és ebből az új helyzetből is majd teremtünk jó dolgokat is. Az már most biztos, hogy a közös nyaralás(ok), meccsnapok még értékesebbek.lesznek ezentúl. 

Vízkereszt

 Ma mi is búcsút vettünk a karácsonytól. Mondhatnám, hogy karácsonytalanítottuk a lakást. Most aztán kicsit még kopárnak tűnik, meg persze hiányoznak a fények, de pár nap múlva már ez lesz e megszokott megint. 

Volt olyan gondolatom is, hogy még nem pakoljuk el, de nemigen volt jobb dolgom, miután már készen lett az almás kalács és a kakaós csiga is, de még nem járt le az összes program a mosógépben és a szárítóban. 

Délelőtt elmentünk gyalog vásárolni, mert nem hozott meg mindent a házhozszállítós kocsi. Volt közötte olyan, amire szükség volt az ebédhez. Úgy tűnt, hogy sikerül abban az egy órában megjárni, amikor nem esik, de persze nem volt ilyen szerencsénk. Ráadásul sikerült magammal vinni az egyik olyan esernyőt, ami szétesett már. A hazaútra már vettem egy másikat a dm-ben, így csak odafelé voltunk egy esernyővel..

Egyébként tegnap reggel meglepetésszerűen október óta először megint megjött. Pedig már pont ott tartottam, hogy na, hát ezzel a remifemin plus-szal teljesen jó lesz nekem így minden. Erre ez történik. Jó, sok helyen olvastam, hogy ez ilyen lutri lesz egy darabig, de azért volt bennem egy kis remény, hogy talán végre valamiben kivétel leszek, és akkor nekem ennyi volt. Nem jött be..

Könyves péntek

 Megpróbálom nem elfelejteni, és péntekenként az épp aktuálisan olvasott, vagy épp aktuálisan befejezett könyvekről írni. Eleget téve Teide kívánságának is, aki nemrég kérte tőlem, hogy írjak ezekről többet, hátha visszatér az olvasási kedve, és magamnak is megörökíteni ezeket. 

Az idei év első befejezett könyve Fábián Janka A szabadság szerelmesei című könyv. Ez a folytatása az Anna bál szerelmesei könyvének, amit előtte nem sokkal olvastam. Janka könyveit nagyon szeretem, nagyon szépen ír, minden könyvénél ott láttam magam előtt minden történést. Kicsit hasonlít a stílusa Kertész Erzsébetére, akitől fiatal lány koromban mindent elolvastam (később meg mindent újra olvastam). 

Ez a két regény különösen közel állt a szívemhez mert Balatonfüreden játszódik. A Balaton meg ugye a szívem közepén van, bármi, aminek köze van hozzá, érdekel. Az azt hiszem minden Fábián Janka könyvre igaz (de ennek nem néztem utána, csak az olvasmányok emlékére hagyatkozom), hogy mindig valamilyen formában kötődik a történelemhez is. Az első kötet az első Anna bál története köré íródott, a második kötet pedig a 1848-49-es szabadságharc köré. Nagyon érdekes élmény úgy járni a múltban, hogy közben olyan, mintha most történne minden, és nem is a könyv lapjain keresztül zajlik a cselekmény, hanem ott vagyok benne. A füredi helyszíneket láttam magam előtt, nemrég sétáltam ott, ahol a fürdőház állt, ott játszottuk a nyomozós játékunkat, ahol a Kőszínház épült. 

Mindkét könyv olyan, amivel világot váltani nem fogunk, nem lehet belőle hatalmas tanulságokat levonni, de tökéletesen alkalmas arra, hogy a mindennapi fáradtságot elűzze, és elvarázsoljon esténként. 

Csütörtök

 Na hát úgy alakult, hogy Roli ma mégsem ment suliba. Már tegnap is fújta az orrát, ma reggelre utolérte a hasfájós, wc-re rohangálós rész is, úgyhogy maradt, az a biztos. 

Eriknek már tegnap is voltak online órái, és ez így is marad a héten már, de ez náluk így is volt tervezve. 

Még ma is olyan kellemesen tavaszias idő volt, nehéz elhinni, hogy ebből nem folyamatos javulás lesz, hanem jön a hideg. 

Jövő héten szerdán lesz a temetés. Van itt mindenféle furcsaság körülötte, talán utána már majd kicsit lenyugszanak tőle a kedélyek. Mondjuk mindig tudtam, hogy ez a család több, mint furcsa, de most látszik csak igazán mennyi őszintétlenség van itt. Tök jellemző mindenkire, hogy csak félig oldja meg, intézi el a dolgait, és aztán úgy marad minden a "majdleszvalahogy" oltárára feláldozva. Szerencsére ebben is kilógok ebből a sorból, de ettől még itt élünk mindannyian, és egymás rossz döntéseinek is az elszenvedői vagyunk. Ugyan büszke vagyok rá, hogy mi ide csak hoztunk és teremtettünk, de sokszor dühít is, hogy ez a rész csak ránk marad mindig. De majd megoldjuk, amit kell. 

Szerda

 Nem sok mindenről tudok ma írni, illetve lehet, hogy tudnék, csak nincs túl sok kedvem hozzá. 

Egyébként az egész napom ilyen volt, olyan semmilyen. Lelkileg nem most vagyok a legstabilabb, valahogy nincs rám jó hatással, hogy anyukám sincs túl jó passzban. Nem beteg szerencsére, csak most látszik/érződik rajta igazán, hogy sok éve mindig valakinek valamilyen betegségét kezeli, vagy segít. 

Pedig a délutáni napsütés egyébként nagyon jó volt, olyan jóleső volt a tavaszias levegő. De tudom, tudom, vasárnapra megint havazást jósolnak

Akkor folyt.köv

 Természetesen az év első hétköznapján már dolgoztunk. Mondhatni, ott folytattuk, ahol abbahagytuk az előző év utolsó munkanapján. Nincs ezzel baj, én amúgy is jobban szeretek nyáron szabadságon lenni. Ha rajtam múlna, lenne is ilyen össznépi nyári szünet mindenkinek (aki szereti). 

Na persze azt azért elképzeltem, hogy ilyenkorra már egy elképzelhetetlenül nagy összeg birtokában leszünk, mert megnyertük a lottót, de végül ez még nem az a hétvége volt, így tovább pontosítom ezeket a terveket. 

Nekem nincs újévi fogadalmam, de természetesen van, amin szeretnék változtatni, több is. Ezekről majd be is fogok számolni, amikor úgy érzem, hogy már nem csak magamban van ezzel dolgom, vagy amikor már be tudok számolni változásról. 

Nálunk Roli csütörtökön már megy iskolába, cserébe a nyári szünetük hamarabb kezdődik majd. Rögtön azzal kezd így a téli szünet után, hogy az Igazgató úrnál kuncsorog magának három extra szabadnapot, mert Patriktól karácsonyi ajándékként ő és Erik egy AC Milan -AS Roma meccsjegyet kapott repülőjegyekkel, biztosítással, szállással. Így ők 12-én elrepülnek Milánóba és csak 16-án jönnek haza. A szülinapját is ott fogja tölteni. 

Hello,2024!

 Igazából semmi különbséget nem érzek a tegnap és a ma között, de hát közben elkezdődött egy új év, így mégiscsak lennie kell valaminek. 

Ha igaz, hogy ilyen lesz az egész év, hát megjegyezhetünk. Balázs nagyon finom ebédeket fog főzni, nekem nagyon kevés dolgom lesz a konyhában. Ezt itt már írom is alá, pont jó lesz ez így. Sokkal jobban is főz, mint én, sokkal könnyedebben is megy neki. 

Sokat fogunk sétálni is, és szép tiszta lesz a padló is, és a fürdő is. 

Egyébként van valami furcsa érzésem, amit nem tudok hova tenni, még azt sem sikerült eldöntenem, hogy jó vagy rossz a furcsaság. Mondjuk azt sem bánom, ha egyik sem.