Anyák napja

 Sosem volt nálunk túltolva semmilyen ünnepnap, tulajdonképpen az anyák napja is csak annyiban különbözik a többi vasárnaptól, hogy ilyenkor azért rendszerint kapok puszit is a gyerekeimtől (egyébként nem vagyunk egy puszis család). Az idén azzal is megleptek, hogy hoztak ebédet a Burger Kingből, meg kaptam egy Grecsó Krisztián könyvet is. 

Cserébe én délután csináltam nekik sportszelet sütit, meg ilyen potyogtatós meggyes sütit szénhidrát csökkentett verzióban, meggy helyett cseresznyével. 

Anyukám virágot kapott (petúniát szeretett volna az ablakaiba, a ládába, így azt). Magamnak is vettem három tő fehéret a teraszra (zöld cserépben van...), hátha nem nyírom ki. 

Koronázás és meccsnap

 Azt már régebben is említettem, hogy kicsit royalista vagyok, de ha az nem is, mindenképpen lenyűgöz a brit királyi család mindenféléje, de leginkább az a fajta hagyományőrzés, ami még mindig jellemző rájuk. Igaz, nem tudom mennyire mondható hagyományosnak, hogy két elvált ember (akik a házasságaik idején már megcsalták a házastársaikat) lett most a királyi pár, illetve Károly király az anglikán egyház feje is. Azért a koronázási szertartást végigkövettem a tévén keresztül, és minden fura ellenérzésem ellenére (a fent írtak miatt) is szájtátva néztem, és biztosan emlékezni fogok rá, amíg élek. 

Este meccsnap volt. Azzal a boldog tudattal indultunk, hogy már bajnoki címet is ünnepelhetünk. Jó sokan is voltunk, szerencsére sokan érezték úgy, hogy személyesen szeretnének ott lenni, nem csak a tévén keresztül nézni. A lelátói hangulat mat a meccs előtt is nagyon jó volt, a helyzet csak fokozódott, ahogy telt az idő. Amikor Lisztes Krisztián berúgta a második gólunkat, felrobbant az aréna. Imádom ezt a hangorkánt, és azt az energiát, ami ilyenkor felszabadul mindenkiben. Az éppen ma felnőtté váló Lisztes Krisztián pedig olyan pillanatok alatt lett mindenki kedvence, ami nem is tudom kinek sikerült ilyen hamar legutóbb. 

3-0-ra nyertünk, és ma este senki nem sietett haza. Még a lefújás után hosszú percekig ment az ünneplés. 💚 Tudom, kevesen értik mi lehet ebben olyan jó, de nagyon -nagyon jó. 

Bajnokcsapat péntek

 Az idén úgy lettünk bajnokok, hogy ezen a héten még nem is játszottunk. De ma este a Honvéd -Kecskemét meccsen a Honvéd győzött, így nekünk már meg is van a 34. bajnoki cím. Ötödször zsinórban, és nagyon jó érzés minden évben ott ünnepelni a lelátón. Ez mondjuk majd holnap lesz csak, amikor személyesen is ünnepelhetünk, de ennyit most már tudunk várni. 

Szép új körmökkel megyek majd holnap ünnepelni. 

És máris csütörtök

 Ma olyan gyorsan eltelt a nap, hogy csak néztem az előbb, hogy már mindjárt fél tíz. A munkában is így volt, igaz kettő helyett dolgoztam ma. De nem volt ezzel semmi bajom, legalább folyamatosan volt tennivaló, és nem is volt unalmas vagy monoton, pörgette az agyamat rendesen. 

Most hogy leültem, persze máris utolért a kicsit zombi érzés, de most már bőven belefér, hogy csak bámuljak magam elé, amíg bejutok a fürdőszobába a könyvemmel. 

Mai

 Ma megint érkezett olyan hír egy ismerősről, ami az embert a minden átértékelésére kényszeríti. Tegnap este lefeküdt aludni, és ma reggel már nem ébredt fel, álmában hagyta itt ezt a világot. Nem volt idős, középkorú csupán, teljesen normális, káros szenvedélyektől mentes életet élt. Sok ilyen van mostanában, sokkal több, mint amennyinek lennie kéne. És nem, nem szövök ezzel kapcsolatban semmiféle összeesküvés elméletet, továbbra is azt gondolom, az oltás szükséges volt, és mindenkit, aki ezeknek a vakcináknak a fejlesztésében, előállításában részt vett, csak és kizárólag a gyógyító szándék vezérelt. Azt is tudom, hogy a világon a legkomolyabb nyomonkövetés a gyógyszeripari termékeken van. Az egyetlen hiba (de abban a helyzetben még csak hibának sem biztos, hogy nevezhető), ami ezzel kapcsolatban történt, hogy nem volt idő arra, hogy megbizonyosodjunk arról, kinek milyen típusú vakcina lenne a leginkább való. De miután nagyjából mindannyian úgy vagyunk, hogy fogalmunk sincs a saját genetikai térképünkről, de legtöbben még a saját testünk sajátosságaival sem (gondolok csak arra, hogy pl valakinek a 110/70 vérnyomás a neki jó, másnak pedig a 130/90) , és sem idő, sem kapacitás, sem pedig túlzott igény sincs ezeknek a felderítésére, így aztán kaptuk, ami jutott. Akit a háziorvosa értesített, még csak-csak ott volt valami háttér információ a saját betegéről (mint ahogy nálunk Eriknek nem is adta be az Astra-t), az oltópontokon még ennyi sem. Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha bárki is összefüggést keres az oltások és az ilyen szomorú esetek, elhúzódó betegségek között, szerintem inkább ilyen irányban kell ezt keresni, mint leegyszerűsíteni oda, hogy mert megmérgeztek minket. 

De mindemellett ma újra felértékelődött bennem mindaz, ami van. Hálás vagyok érte, hogy ma is volt kinek enni adni, kifizetni a fogorvost, és azért is, mert ez megtörténhetett. Minden ilyen szomorú esemény után azt gondolom, hogy akkor tényleg a mának kell élni, és persze, tök jó előre tervezni, tök jó takarékoskodni későbbi célokra, de a prioritás akkor is az itt és most. Mert nem tudjuk, holnap is itt leszünk e, és pont úgy megyünk majd el, ahogy érkeztünk. Ami itt marad utánunk, az viszont legyen csupa jó, kedves emlék, amiket a jelenben tudunk megteremteni. 

Sunyi hétfő

 Ami ezúttal keddre esett. Milyen jó is volt így indulni ma reggel, hogy egy nap már el is telt s munkanapokból. Igaz, hogy egész héten időzavarban leszek miatta, de ezt ki lehet bírni, péntekre úgyis belejövök majd a napok kitalálásába. 

Voltak ma érdekes dolgok odabent, néha kételkedem abban, hogy tényleg felnőtt emberekkel dolgozom együtt, és nem egy rakás nagycsoportos óvodással. Félelmetes, hogy középkorú (velem egykorú, és akár idősebb is) emberek olyan slendrián módon végzik a munkájukat, és olyan kevés fejlődést mutatnak, hogy nem is értem néha, egyáltalán hogy maradnak életben. 

Volt egy érdekes beszélgetésem a közvetlen főnökömmel, aminek kapcsán végre kimondtam neki, amit már egy ideje kellett volna. Némi kis megkönnyebbülést jelentett, bár az érzés csak pillanatnyi, ismerve őt kicsit őrlődik majd rajta, és aztán minden így folytatódik, ahogy eddig is volt. 

De ennek a munkanapnak is vége volt háromnegyed négykor. Itthon pedig csak Erik és Roli tesztoszteron harcát kellett elviselni..amihez azért hozzászokni nem lehet, de kiváncsian várom, végül ki kerül majd ki győztesen, és mennyi ideig tart még. 

Jelen pillanatban nálunk esik az eső, és ugyan tudom, hogy a májusi eső aranyat ér, de azért nem bánnám, ha most már inkább a májusi napsütésnek örülhetnék. 

Megünnepeltem a munkát

Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy egy ponton nagyon szúr a hátam vagy a mellkasom (nem volt teljesen egyértelmű, honnan is jön ez az érzés), és a levegővétel is fáj. Gondoltam is, hogy na basszus, este megosztottam itt azt az írást, és a karma máris lecsap rám, és infarktusom van. Kimentem a mosdóba, némi pánikban, bevallom. Aztán egy köhögés után elmúlt ez a szúró érzés, és megnyugodva, hogy nem kell mentő, meg ügyelet, még aludtam is. 

Azt már tegnap eldöntöttem, hogy hacsak ma reggel nem jelentkezik valami igény arra, hogy menjünk valahová, akkor én ma bizony végre kimosom a függönyöket és megpucolom az ablakokat. Azt nem mondom, hogy nem lettem volna könnyen csábítható mondjuk a Balatonra, de maradt az eredeti terv, aminek rögtön ebéd után neki is láttam. 

Patrik tegnap és ma Sopronban volt, a többiek ebéd után elmentek a rollerekkel a környékre, úgyhogy teljes nyugalomban láttam neki a régóta halogatott műveletnek.

 Nagyjából négy órás mutatvány volt a függöny vasalásokkal együtt, az utolsó fél órában már nem volt őszinte a mosolyom, és kedvem lett volna a függönyt inkább apró cafatokra felvágni, mint vasalni, de végül erőt vettem magamon, és készen lettem a Derby kezdetére. 

Újpesten volt a meccs, úgyhogy tévéből néztük. Egy Derby mindig sokkal különlegesebb minden meccsnél, és mindig sokkal fontosabb megnyerni, mint bármelyiket. Szerencsére ez most is sikerült, Budapest ma este is zöld -fehér.