Nagypéntek

A zaklatott tegnapi nap után sikerült jót aludnom, kilenc után keltem csak fel. Nem sok mindent csináltam ma, még gondolkodom egy csomó mindenen. Egyébként hülyeség ez, mert igazából jobbat tennék magamnak, ha most nem foglalkoznék ezekkel a kérdésekkel egy pár hétig. De van az a hülye tulajdonságom, hogy nem tudok lekattanni egy -egy témáról. Na majd holnap már nekiállok valamit sütni, és azzal jól elfoglalom magam. 

Roli szerencsére azóta is jól van, szépen gyógyul a sebe. 

Patrik teljes gőzzel dolgozik a munkája mellett bevállalt másik projektjén. A legjobb barátjának van vállalkozása, vendéglátás területen. Április 27-én nyitnak a Dürer kertben, még addig van bőven tennivaló. Lassan érkezik a nekik készített pizzakemence is egyenesen Olaszországból. Sokat nem is látjuk mostanában, mert vagy dolgozni van, vagy interjúztat a Dürerbe, vagy festik a raklapokat, vagy takarítják a buszt, vagy épp focimeccsen van, hokimeccsen van, barátokkal találkozik. Jól csinálja egyébként, addig kell az ilyesmit űzni, amíg van hozzá energiája és kedve. Azt nem bánnám, ha mindemellett lenne mellette valaki, aki csak úgy önmaga miatt szereti, és esetleg néha kicsit lassításra bírja, de ezt nem én fogom eldönteni helyette. Meg persze nem is így működik ez. 

Erik élvezi a tavaszi szünetet. Épp az az időszaka van, amikor nem nagyon van kedve semmihez, de azért csinálja a sulit is, amikor úgy van, akkor megy dolgozni is. Elképesztő ötletei vannak időnként, néha mintha nem is majdnem 21 éves lenne, hanem egy nagyra nőtt gyerek. 

Csütörtök

 Őszintén szólva azt sem bánnám, ha már vége lenne a napnak olyan értelemben is, hogy az ágyamban alszom, és remélhetőleg elfelejtek minden sz.rságot, ami ma csak így fogta magát és ideömlött váratlanul. 

Voltam ma az orvosoknál, ahová időpontjaim voltak. Az ortopéd orvos szenzációsan jófej volt, nagyon kedves is. Megvizsgálta mindkét lábamat jó alaposan, szerencsére fizikai elváltozás nem tapintható. Azzal külön belopta magát a szívembe, hogy azt mondta, egyáltalán nem olyan vészes ez a lúdtalp, amilyennek én gondolom, teljesen átlagos. Meg is röntgeneztette a térdeimet, csak egy kismértékű porckopás látható. Porcerősítőt ajánlott, ha nyár végéig ez nem oldja meg, és nem szűnnek meg a panaszaim, akkor újra találkozunk, és akkor egy mri vizsgálatra is elküld. 

A nőgyógyász kevésbé volt szenzációs, igaz, egészen más korosztály is a két orvos. Az egy dolog, hogy kicsit belegázolt a lelkembe egy csúnyább megjegyzéssel rögtön a vizsgálat elején. Szerencsére azért azzal is foglalkozott, amiért mentem, de mellé még azért talált olyat is, amiről nem fogok írni, és még nem is tudok vele mit kezdeni. Ő az a fajta orvos volt, attól tök függetlenül, hogy mit mondott, vagy hogyan, akin látom, hogy tök jó szakember, de egyáltalán nem bánom, ha soha többé nem találkozunk. 

Arra érkeztünk haza, hogy tuti biztos, hogy nálunk van csőtörés, a bejövő víz csöveinek összeillesztésénél. Ami remek hír, mert ugye bontani kell, a nappaliban fel kell szedni egy részen a laminált padlót, feltörni a betont. Kaptam egy kisebb idegrohamot a hírre. Főleg amikor eszembe jutott, hogy azért nem lett az a rész kicserélve, mert a nagyapám nem engedte, hogy a vizesek az ő fürdőjükben is dolgozzanak (ott jön fel ez a cső). Most legalább muszáj, és minden sokkal nehezebb így. 

És aztán hogy mindenképpen felkerüljön az i-re a pont még Balázs bankkártyáját is le kellett tiltatni. Belefutottunk egy adathalász oldalba, ami olyan tökéletesen van megcsinálva, hogy egyikünknek sem tűnt fel. Sosem szoktuk egyébként az éles kártyát használni, van paypal is, revolut is erre a célra, de most valamiért (lehet hogy a napi sokkhatások miatt) azt adta meg. Szerencsére a bankunk intelligens, és azonnal blokkolta a kártyát, és nem tudtak egy forintot sem levenni. Nagyjából háromnegyed órás telefonos várakozás után le is lett tiltva, és megigényelte az újat helyette. 

Ennyi mára. Remélem ezzel meg is volt a bűvös hármas, és nyugodtabb télies napok jönnek. Na mondjuk azon már nem is kell gondolkodnom hogy takarítsak e holnap, mert ha jövő héten betont törnek, hát akkor lesz itt por bőven. 

Szerda

 Borzasztó sz@r anyának éreztem magam, mert Roli ma délután egyedül ment foghúzásra. Mondjuk mielőtt a sárga földig lehordtam magam, emlékeztetettem magam arra, hogy egyébként egy felnőttkorú fiatalemberről beszélünk, aki talpraesett, meg minden. De azért egy foghúzás...na. hát felnőttkorban sem szívderítő élmény. Patrik elkísérte azért oda, ahová mennie kellett, de megvárni nem tudta ő sem, mert interjúztatott épp. Cserébe viszont megkérte az egyik barátját, hogy helyettünk legyen ott (ha már vagyunk ilyen balf.ok, hogy mindenki dolgozott közülünk) amikor végez, ha ne adj isten nem lenne jól, vagy valami, akkor legyen aki segít neki. Máté meg tök jó fej volt, és ott volt. 

Roli egy hős, teljesen jól viselte, nem volt megrázó élmény neki. Kihúzták, összevarrták a helyét, jövő héten pénteken kell mennie varratszedésre. Egy fogát kell majd még gyökérkezelni, és egy bölcsességfogat kell majd kiműteni valamikor, de nem sürgős. 

Ma letudtam a hét utolsó munkanapját. Nem ez volt a legpihentetőbb nap, főleg a három órás megbeszélés a főnökömmel délután. Mindig megállapítom, hogy tök jó vele együtt dolgozni, de rémesen alapos, és mindig elképesztő sok kérdése van mindenről. Emiatt aztán bőven teszünk mindig kerülő utakat a megoldás felé vezető úton.

Este még fodrásznál is voltam. 

Kedd

 Majdnem eseménytelen nap volt. De aztán megint kiadtam, amikor Roli hívott, hogy telefonáltak neki a fogorvostól. Megnézték a röntgent, de fogat húzni menjen el a Szentkirályi utcába, mert ők nem tudnak időpontot adni, azt sem tudják mikor lesz rendelés..és jövő héten kedden menjen be egy beutalóért a szájsebészetre, mert a bölcsességfogait ki kell műteni, ferdén akarnak nőni, nincs is helyük, stb stb. Hát azért nekem ez most megint az a kategória, amire azt tudom mondani, hogy na mindenki menjen a francba. Múlt héten is azért volt már ott, mert fájt a foga. Nem elviselhetetlen fájdalom, de folyamatosan jelen van. Erre egy héttel később is azt mondják, hogy menjen máshová a bajával. Én nagyon megértő tudok lenni, meg elfogadó is, és tökre értem, hogy rendszerszintű probléma van. De hogy egy orvos elküldjön egy fájdalmakkal élő embert, az gáz. Egy foghúzás legrosszabb esetben is nagyjából tíz percet vesz igénybe a fogorvos idejéből. 

Úgyhogy most majd ezért is külön fizetünk. Mert természetesen egy magánrendelésen már holnap is tudják fogadni. 

Nagy klisé, de nagyon igaz, hogy csak beteg ne legyen az ember. 

Szerintem

 Az időjárás visszafelé lapozott a naptárban. Csak így lehet, hogy április eleje van, és épp csak hat fokot mutatott a hőmérő, de még ennél is kevesebbnek tűnik olyan hideg szél fúj. Most már nagyon unom. Inkább lett volna mínusz tizensok fok decemberben és januárban, de lennénk már túl ezen. Igaz, a mínusz tizensok fokban tuti megfagytam volna. 

A munkahelyen egy hete nem megy már a fűtés, ma reggel is olyan hideg volt az irodában, hogy pillanatok alatt átfagyott mindenem. Van ugyan egy klíma, amivel lehet azért fűteni, de elmúlt már dél is, mire érezhető volt valami. Próbáltam úgy dolgozni, hogy égjen a kezem alatt a munka, hátha legalább az majd segít egy kicsit, de a fázás nem lett jobb tőle. 

Az vigasztal, hogy ezen a héten csak három napot dolgozom, ennyi bőven elég is lesz belőle szerintem. 

Itthon szinte mindenki fújja az orrát, ami nem olyan nagy csoda. Senki sem beteg igazán, de senki nincs kirobbanó formában sem. 

Még nem sikerült a húsvéti bevásárlást összeraknom fejben sem, mondjuk olyan nagyon nem is gondolkodtam rajta. Nyilván sonka, csemege hagyma és retek lesz a listán, ezen kívül nem tudom. Nem készülünk sehova, Balázs szombat délután dolgozik még. Ha esetleg jó idő lesz, akkor lehet hogy elmegyünk valahová egy kirándulásra, de nem tervezek előre. 

Meccsnap

 Ma délután meccsre mentünk. Az elmúlt hetek sikertelenségei és bosszankodásai miatt nem a megszokott lelkesedéssel vártuk az indulást, de azért mindannyiunkban ott volt a remény, hogy hátha ma majd fordul a kocka. A kocka éppen nem fordult még eléggé, de olyan élményben volt részünk, ami velem elfeledtette, hogy ma este sem sikerült otthon tartani a három pontot, mert csak döntetlent játszottunk a MOL Fehérvárral. 

Mégis...a második félidőre becserélték ifjabb Lisztes Krisztiánt. Az édesapja fiatalkorunk nagy sztárja volt a Fradiban, így már rögtön a neve miatt is szeretjük. 17 éves csupán, de ma este mindkét gólunkat neki köszönhetjük. 12 ezer ember repült vissza az időben, és énekelte újra, hogy "Lisztes Krisztián sallalala..". Én persze amilyen kis szentimentális vagyok képes voltam mindezt megkönnyezni. Mert egyébként nagyon is megható volt ez így. Tudtam, hogy az édesapja is itt van, ahogy egyébként is minden meccsen, és elképzeltem azt a mérhetetlen büszkeséget, amit érezhetett abban a pillanatban. Sokat adott ez az élmény most, hálás vagyok érte, hogy átélhettem. 

Egyébként (a képen talán nem látszik) nem aludtam túl sokat az éjjel. Lefeküdtem jó fáradtan, azt gondoltam, pár perc alatt majd már alszom is. Hát nem. Ahogy leért a fejem a párnára mintha valami másik dimenzióba kerültem volna. A fáradtság érzés huss, eltűnt, maradt a helyén a lábaim fájdalma, amitől sehogy sem találtam a helyem. Próbálkoztam én mindennel, egy óra körül aztán úgy döntöttem, inkább kiköltözök a kanapéra. Erre a döntésemre először Balázs csodálkozott rá, aki felébredt, pedig nagyon csendesen próbáltam kilopózni hónom alatt a takarómmal. Nem nagyon értett egyet ezzel, de rám hagyta. Aztán Patrik is jól rám csodálkozott, amikor fél kettőkor hazaérkezett. Ő azért szintén gyorsan túl lépett az egészen. Megbeszéltük, hogy mindent, ami rajta volt bepakol a szennyesbe, mert a bográcsozás után borzasztó szaga van a ruhájának, megosztotta velem, hogy őzdarabolás közben az ujjából is sikerült egy kicsit vágni, és aztán elment lefeküdni. 

Ezek után eszembe jutott, hogy van még itthon elvileg fájdalomcsillapító tapasz, úgyhogy előkerestem. Egyet ragasztottam a lábam legfájdalmasabb pontjára, egyet meg a derekam és a lábam találkozási pontjára. 

Még itt nem volt vége a vándorlásnak, mert kettő körül megérkezett Erik, aki orrspray-t keresett. Ő nem nagyon kommunikált, teljesen lesokkolta hogy ott vagyok a nappaliban. 

Fel háromkor még megnéztem az órát, és szamolgattam, mikor fog majd világosodni. Aztán a következő emlékem az, hogy Balázs ébreszt fél hétkor, hogy nemsokára kezdődik a forma 1, és Rolival szeretnék nézni. Betámolyogtam az ágyamba, és még aludtam fél kilencig. 

Azért remélem, hogy ma éjszaka nem ismétlődik meg ez a kálvária. 

Április

 Hát nem semmi, hogy ma már április van. Csak úgy száguld az idő, lassan felfoghatatlan ütemben. Bár pont nemrég beszélgettünk erről a könyvtárban, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy non-stop kapjuk a mindenféle információt, gyakorlatilag nincs is sem idő, sem lehetőség arra, hogy olyan igazán pihenjünk, mint ahogy még a nagyszüleink tették. Ők szerintem hírből sem ismerték a stressz fogalmát. Azt nem mondom, hogy soha semmin nem idegeskedtek, mert gondok mindig, minden időszakban voltak. Arról is meg vagyok győződve, hogy szóba korosztály annak is köszönhetően él elég hosszú életet, hogy ők még az életük legalább felét úgy élték le, hogy nem voltak agyonnyomorgatva mindenféle hírrel, fogalmuk sem volt a politikáról. Napközben foglalkoztak a saját munkájukkal, amikor besötétedett, akkor pedig már készülődtek a lefekvéshez. 

Szóval igazából szerintem az itt a legnagyobb baj a mi generációnk körül főleg, hogy mi még egy egészen ingerszegény, egyszerű világba születtünk bele. Mire felnőttek lettünk, olyan fejlődésen ment keresztül a világ, amit nem is feltétlenül voltunk képesek jól lekövetni. Alkalmazkodtunk, használjuk ezeket a csoda eszközöket, de ha nagyon komolyan végiggondoljuk, arra sem volt idő, hogy mindezt tudatosan csináljuk. Csak mentünk a világ után, nehogy lemaradjunk. Közben meg legbelül nem vagyunk erre teljesen alkalmasak. És ebből a kettőből lett szerintem ez a sokféle lelki gond, egészségügyi gond, és ez a sok frusztrált ember. 

Visszafelé ugyan már nem változik semmi, és nem is lenne az jó már. Csak remélem, hogy már tartunk ott, hogy bármi jön is, nem megyünk mélyebbre emberileg. 

Természetesen ilyen gondolatok közepette minden házimunka el lett végezve, minden ruha tisztán és illatosan a szekrényekben van, és kakaós csiga is sült délután.