Dius gondol... mit is?
Ma már nem voltam olyan elnéző magamban sem az időjárással. Nem mintha ez bármit is befolyásolna, hogy én mit gondolok. Kicsit sem örültem sem az esőnek, sem a hűvösebb időnek. Értem én, hogy nagy szükség van a csapadékra, de muszáj ehhez 18 fokra lehűlni a levegőnek is? Azért vonatoztunk egyet, legalább onnan gyönyörködtünk a Balatonban.
Holnapra sem mond még semmi biztatót időjárás témában, de majd kitalálunk valamit úgyis. Legalább együtt vagyunk, pihenünk. 😊
Ma még elvileg nem mondott strandidőt, úgy terveztük, hogy akkor ma elmegyünk bobozni, majd a Hamburgerházban ebédelünk, aztán majd délután meglátjuk mihez lesz kedvünk, vagy hogy alakul.
A bobnál jó sokan voltak, másoknak is eszébe jutott ez a program. Azt már ott éreztük, hogy van olyan ereje a napnak, hogy nyugodtan strandolhatunk is egyet majd a hamburgerezés után. (És ez meg is történt)
A bobozásról most csak az a kép van, amit ott csinált a kamera, azt vettük meg, jó lesz az idei emlékes képkeretbe.
Aztán úgy alakult, hogy Patrik kitalálta, hogy ha vége lesz a délutáni meetingjének, meg a Fradi meccsnek, akkor menjünk el Lellére, mert kipróbálnák a fiúkkal a gokartozast. Hát legyen...
 |
| Születési sorrendben |
Ma reggelre ideért a hidegfront, és esett is. Már tegnap kitaláltuk, hogy ma kirándulni fogunk, bármi lesz is. Így is lett..a hajó helyett ugyan kocsival mentünk. Jól is tettük, mert még Badacsonyban esett ugyan az eső, és legnagyobb döbbenetünkre nem is nyitott ki senki (amúgy érthető, csak még nem láttunk ilyet), úgyhogy mentünk tovább Füredre. Ott megebédeltünk, sétáltunk egy kicsit, addigra az eső is elállt. Mire visszafelé megint Badacsonyba értünk, már sütött a nap. Ott szerettünk volna egyet dottózni, de nem tudtunk, nem volt ott a kisvonat. Páran kinyitottak már, de a legtöbb hely zárva maradt. Ez mondjuk akkor már, hogy ebéd után voltunk, annyira nem zavart, de fura volt.
Meg este is sétáltunk itt Bogláron is, de a parton elég erős szél fújt, nagyon nem volt mindegy, hol ülünk le. Apropó, ülés. ...a mai hosszú kocsiút kicsit kicsinálta a lábamat, már régóta nem fájt pedig. Most nem esik jól sem ülni, sem járni, de bízom benne, hogy holnapra jobb lesz.
A lassan folyó, vagy inkább csak folydogáló napokat élvezzük. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe van annak, hogy egy klímás lakásból jöttünk, itt meg nincs. Az emeleten, ahol az alvó helyek vannak. 28-33 fok között volt eddig a hőmérséklet, ami azért mindannyiunkat kicsit megvisel. Meg benne van az is, hogy most jólesik csak a strandra menni és ott a vízben lenni. Szerintem én a saját rekordomat is megdöntöttem már, ami a vízben töltött időt illeti. Ezen kívül ücsörgünk a teraszon, eszünk, beszélgetünk, hallgatjuk a csendet vagy a vonatokat (mikor melyik van épp) A fiúk a rollerekkel jó sokfelé járnak, élvezik azt a fajta szabadságot, amit nyújt nekik ez a jármű.
Biztosan lesz olyan, amikor majd nekiindulunk erre-arra, és akkor majd lesznek fényképek is.
Szó szerint csak elvagyunk, strandra járunk, ücsörgünk a teraszon, rendelünk valahonnan ebédet. Jókat beszélgetünk, néha valaki kicsit duzzog, de nem tart sohasem sokáig.
Azt hittem, az idén megúszom a kiütéseket, de sajnos nem, ma már megjelentek. De nem baj, nem érdekel, majd el fog múlni megint.
Össze kellett szednem magam, meg kicsit számolgatni is, hogy biztos lehessek benne, milyen nap is van ma. Nem véletlenül készültem annyira a szabadságra, és a kikapcsolódásra. Nagyon el volt fáradva az agyam is, a lelkem is odavan kicsit, nagyon nagy szükségem volt arra, hogy teljesen ki tudjam kapcsolni a mindennapi gondokat, el tudjam felejteni a nap mint nap előforduló lélekromboló mindenfélét. Ez nem gombnyomásra működik, de jól felkészültem, és jól megdolgoztam ezért az elmúlt hetekben mindenhol. Így most napközben valóban gondtalanul élvezem, ami megadatik, legyen az egy jó séta, egy finom ebéd, egy jó fagyi, vagy csak egy kis ücsörgés.
Az még nem az igazi, ahogy az éjszakák telnek, mert nagyon nehezen alszom el (de ez már otthon is így volt), de azt remélem, hogy ahogy telnek.a napok, úgy lesz a kevésbé tudatos gondolkodásom is egyre lazább, és ettől könnyebb az elalvás.
A naplemente ma is gyönyörű volt, a Balaton lenyűgöző, mint mindig. Nincsenek sokan, de kevesen sem. Pont jó minden.
Na ez az a hőmérséklet, ami már egy kicsit engem is megvisel. Szerencsére épp itt van egy ötperces sétára ez a nagy medence, ahol ma többször is sikerült jól átvészelni a negyven fokos hőséget. Azt továbbra is fenntartom, hogy ez a verzió még mindig a kisebb rossz ahhoz képest, ha mondjuk télen ugyanez lenne mínuszban. Azt nagyon remélem, hogy azok az emberek, akik szabad ég alatt végzik a munkájukat, ilyenkor kapnak valami segítséget a munkáltatóiktól, és ez nem merül ki egy palack vízben. A jó hír mindenkinek, aki nálam kevésbé jól tolerálja a hőséget, hogy már átlépte a határt a hidegfront, lesz egy kis enyhülés.
Azon kívül, hogy a nap nagy részét a vízben töltöttük..az ebédet házhoz rendeltük pl. Délben itt volt, mindenki evett levest, hatféle második fogásból lehetett választani, plusz járt mellé egy palacsinta. Ötünkre fizettünk 7250 ft-ot. Ennyiből otthon sem ebédeltünk volna sehol még menüt sem. És finom is volt, éppen elegendő is ebédre.
Vacsorára Patrik vendégei voltunk a Majtényi présházban. Pazar helyen van, a szőlőhegy tetején. Elképesztő kilátás volt, nagyon finom volt minden, nagyon jó emlék lesz ez is.
