Vasárnap

 Ma olyan igazi vasárnapot tartottunk. Nem ment a mosógép, nem főztem, nem csináltunk semmi eget rengető dolgot. Délelőtt elmentünk Balázs új szemüvegéért, ami teljesen meglepő módon egy olvasószemüveg. Nagyjából 43 éve szemüveges, de olyan még sosem volt, hogy neki külön lett volna olvasáshoz. Igaz, ajánlottak neki is a bifokális vagy multifokális lencsét, de még ő sem vállalta be, ahogy én sem. Mondtam is neki, hogy fogja fel úgy, hogy a korosztályunkban általában most kezdenek el olvasáshoz szemüveget hordani, az ő szeme is most igényli már ezt a pluszt. 

Ha már arra jártunk, akkor én meg vettem magamnak egy szabadidőruhát a Hervisben. Már tegnap megnéztem a neten, hogy milyenek vannak, nem volt nehéz dolgom. 

Ebédre hoztunk haza hamburgert. Majd aztán a fiúszakasz lecserélte a kerekeket a télire, én addig felporszívóztam. Voltunk vásárolni is, de utána már csak pihentünk, Fradi meccset néztünk (nyertünk is végre). 

Jó lenne, ha holnap is úgy kezdődne a hét, hogy nem kell dolgozni menni, de ez most nem így lesz. 

Szombat

 Ma délután Balázsnak céges "kötetlen" beszélgetős-bowlingozós programja volt. A részvétel nyilván kötelező volt, bár volt lehetőség két dátum közül választani. Nem volt nagy kedve hozzá, de mindig nehezen indul az ilyenekre, aztán végül jól érzi magát. Én mondtam neki, hogy csak menjen, és örüljön neki, hogy van ennyire fontos, hogy ilyeneken várják. Közöttünk természetesen nincs emiatt vita, vagy ellentét, de nekem nem esik jól, hogy az én esetemben csak a munkám fontos, de az ilyesmiknél már szóba sem kerülök. A tavalyi elismerés nagy dolog volt, csak aztán megkeserítette az egészet, hogy pár nap múlva olyan leb.ást kaptam, hogy a fal adta a másikat. Azóta meg a mindennapi robot van, mindig több munka, mindig nagyobb elvárások, és ennyi. Pedig egyébként nem robotok vagyunk, és jól esne időnként egy-két elismerő szó. De ebben csak annyi változás fog történni, hogy majd én is belefásulok annyira, hogy fel sem fog tűnni. 

Még mielőtt úgy jönne le, hogy csak a bajom van a munkámmal, leszögezem, hogy nem így van, alapvetően szeretem, amit csinálok, szerintem jól.ia csinálom, csak vannak dolgok, amik zavarnak. 

Ha már így alakult a nap, akkor mára beterveztem magamnak egy jó unalmas ablakpucolós-függönymosós délutánt. Kicsit rezgett a léc miatta, mert nehezen találtam kedvet hozzá, de végül persze nekiláttam, és most jó, hogy kész van. A függönyök zavartak, éreztem belőlük a porszagot. Még mindig nincs olyan függönyöm, amit ne kéne vasalni, mert még mindig kevésbé utálom a vasalást, mint a méricskélést, aztán keresgélés, neten nem jó, mert csak meg kéne tapogatni az anyagát, ha hosszú, le kell vágatni, ha anyagot veszek, be kell szegetni. Szóval, túl nagy tortúra. Ráadásul minden bizonnyal van egy kis ocd-m, mert muszáj egyformának lenni, legalabb valami szabály szerint. Pl.a két szélső utcai ablak, és a két középső egyforma.Legjobb lenne mind a négy, de ez már egyszer nem sikerült, kellett másik szabály. 

Péntek

 Nagyon nehezen aludtam el, miután majdnem fél kettőkor ágyba kerültem. Még bennem volt a csalódás érzés, amiért nem tudtam egy igazán jót szurkolni sem, felhőtlenül örülni sem. Aztán alig két óra alvás után arra ébredtem, hogy azonnal ki kell mennem a mosdóba. Próbáltam nagyon óvatosan, leginkább észrevétlenül kisurranni, mert tudtam, ha Balázs felébred, és meglátja, hogy ébren vagyok, azonnal eszébe jut, hogy akár fél is kelhetünk, és mehetünk dolgozni. Pontosan így is történt, mert természetesen nem tudtam elég észrevétlen lenni. Kértem azért még egy kis időt, mert szédültem az álmosságtól, és fájt a fejem. Végül még aludtam egy kicsit, és hatra mentünk, de borzasztóan fáradtnak éreztem magam. 

Erre az érzésre a legjobb jó sokat dolgozni, lehetőség szerint egyszerre legalább háromféle dologban benne lenni, Az vigasztalt, hogy legalább már péntek van, és ami nem lesz készen, az majd már a jövő hét problémája lesz. Nem a legkönnyebb félbe hagyni bármit is, de itthon nem dolgozom csak vészhelyzetben. 

Délután körmösnél voltam, ma csak ilyen kis egyszerűen nagyszerű körmeim lettek. 

Ma éjjel pedig kialszom magam. 

Meccsnap

 Ma igazi sz@r napom volt. Nem elég, hogy a nap nagy részében szakadt az eső, még annyi minden szakadt a nyakamba a munkában is, amiről tudtam, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Volt közöttük olyan, ami nagyon nem az én dolgom lenne, de azért landolt nálam, mert tudták, hogy én majd megcsinálom. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd este lesz egy jó meccs, ahol teljesen ki fogok kapcsolni. 

Hát ez sem jött össze, mert meccs ugyan volt, de messze nem az, amk a felhőtlen örömről és kikapcsolódásról szólt volna. Nagy szerencse, hogy egyébként nincs probléma a vérnyomásommal, mert egy-egy ilyen meccsen simán infarktust kapnék. Azt tudtam, vagyis inkább sejtettem az elmúlt hetek után, hogy győzni nem fogunk, de azért abban reménykedtem, hogy jó játékkal, küzdelemmel legalább egy pontot szerzünk. Nem sikerült. Sem a pontszerzés, sem a jó játék. 

De legalább együtt voltunk. 😉

Szerda

 Azon jókat mosolyogtam, hogy ez a tiktok dolog ekkora meglepetést okozott mindenkinek. Nem is értem, miért, főleg mert azt el sem árultam, hogy van pár olyan népszerű zenés-tancos videó, aminek hatására, ha bárhol meghallom a zenét, máris mozgok rá. Párszor már hurrogtak le miatta a gyerekeim, hogy "Anya, viselkedj már" 😁 Ez amúgy nagyon vicces, amikor ők nevelnek engem. 

Ma is igen komoly fáradtság érzés volt rajtam egész nap, kora délután voltak pillanatok, amikor szédültem is. Még mindig az oltás utóhatásának tudom be. 

Az tök jó, hogy már el is telt a hétköznapok fele, pont elég is lenne ez így minden héten. Legalább a téli időszakban. Azt hiszem, Tami írta ugyanezt, hogy milyen jó is lenne a négynapos munkahét, és nagyon egyet is tudok ezzel érteni. Ha megkérdeznék tőlem, hogy fizetésemelést szeretnék, vagy inkább a négynapos munkahetet, szemrebbenés nélkül az utóbbit választanám. 

Kedd

Azon gondolkodtam ma este, hogy miről írjak, hogy ne legyen benne az egyhangú és unalmas napom sem, az időjárás sem, meg úgy egyáltalán, lehetőleg maradjak ki belőle én. Ez utóbbi nem igazán lehetséges, mert ez itt az én blogom, az én unalmas életem, és az én mindennapjaim. Rólam szól, ahogy megélem a mindent és a semmit is. Valóban nem élem azt a fajta divatos életet, ahol mindenki önmegvalósít, önfelfedez, stb. Sosem voltam alkalmas arra, hogy magamra erőltessek olyan dolgokat, ami nem én vagyok. Voltak időszakok az életemben, amikor muszáj volt mindent magamba fojtani, amikor nem volt szabad kimutatnom semmiféle érzelmet. Nagy árat fizettem érte, és nagy utat jártam be azóta. De ez már a múltam része, emlék csupán. 

Na de...akkor ma írok arról, hogy mit is szoktam csinálni a telefonommal a kezemben. Nyilván használom telefonálásra is, elsősorban a munkámmal kapcsolatban. Ezen kívül a leggyakrabban használt alkalmazásaim a messenger, a facebook, a pinterest, a chrome böngésző, a home design nevű játékom, a skype és a tiktok. Használom még az instagramot, a myspar appot, a fradi appot, a telefonomon olvasom a leveleimet, és itt írok blogot is. Vannak letöltve más alkalmazások is, de azokat nem nagyon használom. A messengeren tartom leggyakrabban a kapcsolatot az ismerőseimmel, és napközben ide érkeznek a családi csoportba a mindenféle üzenetek a gyerekektől is. A facebookon mostanában leginkább csak a csoportok bejegyzéseit nézem, az utóbbi hetekben jellemzően a karácsonyi témájú csoportokét. Ezerféle manót csodáltam már meg, és rengeteg olyan képet, videót néztem meg, ki hogyan csinálja. Ha lenne kézügyességem, már elleptek volna minket a manók. A pinteresten gyűjtöm a recepteket, és a köröm ötleteket. A home design az a játék, ahol kikapcsolódásképpen lakberendezek, most már több éve. Voltak ezen kívül más játékok is, amikkel játszottam, de ez maradt a favorit. 

Mindenszentek

 Az évnek ezek azok a napjai, amikor sokkal gyakrabban és egészen másképp is eszünkbe jutnak azok az emberek, akiknek már csak a szívünkben maradt az emlékük. Egészen másképp gondolunk azokra, akik idős korukig velünk voltak, vagy akiknek a halálakor még mi magunk gyerekek voltunk, mint azokra, akik fiatalon hagytak itt minket. Én mindig őszintén hittem abban, hogy van másik életünk, emiatt kicsit másképp viszonyulok a temetőhöz, másképp gondolok rájuk. Van, akivel várom a viszontlátást, mert vannak befejezetlen beszélgetéseink, lettek volna még kérdéseim. Mindannyiukra emlékeztünk ma mi is, itthon is, és a temetőkben is. 

Még mindig nem vagyunk teljesen jól sem én, sem Balázs. Én ma már itt tartottam gondolatban, hogy kicsit bántam ezt a harmadik oltást, de természetesen csak azért, mert idegesít, hogy ennyire elhúzódik most ez a furcsa érzés. Még ma is minden porcikám fájt, és minden mozdulat nehezemre esett. Így aztán a délutánt sorozatnézéssel töltöttük. Jó lenne, ha holnap már legalább közel lennék a normális állapotomhoz, mert megint nem csak a saját munkámat kell majd elvégeznem, és az így nem lesz könnyű. De majd megoldom, mert muszáj lesz. 

A fiúk nincsenek feldobva a holnapi iskolakezdéstől, meg tudom őket érteni. De nemsokára lesz téli szünet.