Brrr

 Sokkoló és borzasztó ez az áprilisi tél. Egyébként sem szeretek fázni, de ilyenkor már aztán legszívesebben a lábam sem tenném ki a lakásból, amíg nem lesz legalább húsz fok, és napsütés. 

Persze nem csak hideg van, de még a hó is esett, és a szél is fúj, csakhogy igazán sz.r legyen minden..

Ahogy néztem az előrejelzést, még napokig nem sok remény van arra hogy legalább nyomokban úgy tűnjön, nem február van, hanem április. 

Még mindig nem akadtam rá a táskára, amit szeretnék. Nincs annyi türelmem keresgélni, mint régen volt, de azért próbálkozom, hátha, mert például, ha rátalalnék, az tök jó érzés lenne, és biztos feldobna egy kicsit. 

Még szerencse

 Már tegnap este, amikor feltámadt a szél, tudtam, hogy tényleg igaz lesz az időjárás előrejelzés, és itt bizony már megint tél lesz. Kicsit sem dobott fel ez a gondolat, de sok mást nem tudok tenni, mint hogy elfogadom. 

Reggel mégis letaglózó volt, hogy alig van egy-két fok, és már megint a téli kabátot kell felvenni. 

A mai napot mégis megmentette, hogy ma megérkezett az új mosógép. Végül sikerült megegyezni, mindenki engedett egy kicsit az eredeti elképzeléséből, így lett egy elöltöltős Electrolux mosógépünk. Nem gőzmosógép, abból én engedtem, de nem is felültöltős..abból meg Balázs. 

Munka után Erikkel fel is hozták, aztán Balázs bekötötte a csöveket a helyére, kiszedte a dobrögzítőt. Egy próbamosás volt ma csak, üresen, de így is megtapasztaltuk, hogy milyen kis csendes. 

Így most már a főzőlap, a sütö, a szárítógép és a mosogatógép mellett a mosógép is ebbe a márka családba tartozik. Remélem pont olyan jól működő társ lesz, mint a márkatársai. 

Az oltás tapasztalatai

 Nem fog átalakulni a blog semmiféle vírus(oltás) okoskodássá, csak azért osztom meg a tapasztalataimat, mert ez új dolog, és lehet, hogy valakinek segítséget jelent majd. 

A Szputnyik vakcinát kaptam tegnap reggel, Erikkel együtt. Maga az oltás alig észrevehető semmiség, inkább a felfokozott lelkiállapot az, ami miatt érzékeli az ember, hogy történt valami. Délelőtt a világon semmi mást nem éreztem, mint hogy olyan furcsa, fémes íz volt a számban, ami kicsit idegesítő volt. Eriknél ez nem volt (Balázsnak viszont volt ugyanez az Astra után). Megfőztem az ebédet, és mire megebédeltünk, már kicsit kótyagos volt a fejem, olyasmi érzés volt, mint amikor egy kicsit fejbeüt valamilyen ital. Jó két órával később fájni kezdtek a végtagjaim, és fáztam, így betakaróztam az ágyon, aludtam is egy keveset. Sokkal jobb volt ez után, újabb két órára. A szám folyamatosan ki volt száradva, sokat ittam. Kicsit a vérnyomásom is felment, ez Eriknél is jelentkezett, de ő még ilyenkor is csak egy kis fáradtságra panaszkodott. 

Este még megvolt a hidegrázás, de csak egy kis hőemelkedés lett belőle, semmi több. Én ilyenkor éreztem először a karomon az oltás helyét, ezt Erik már délután mondogatta. 

Éjszaka arra ébredtem, hogy rettenetesen fázom, és nem tudom már jobban magamra tekerni a takarót. Ki kellett mennem a mosdóba is, így lázat is mértem (38,1), vettem be egy algopyrint, felvettem a köntösömet, és beburkolóztam a takarómba. Eriknek is volt éjszaka hőemelkedése. 

Reggel kicsit agyonvert érzéssel ébredtem, és nagyon fájt a karom, döbbenet volt, amikor először megmozdítottam, de úgy éreztem, lázam nincs, tudok menni dolgozni is. 

Na, ez az érzés tartott körülbelül fél tízig..akkor már nem voltam a legjobban. Fájt a fejem, kicsit kezdett rázni a hideg, éreztem, hogy nem lesz ez így jó, és nem a legjobb döntést hoztam reggel. Közben persze volt egy csomó minden, itt meg kellett csinálnom még ma..kettőkor viszont hazajöttem. Ettünk, és megint a tegnap délutáni menetrend szerint betakarózva lefeküdtem. Aludtam is, és ezúttal is jót tett, egészen kicserélve ébredtem. 

Erik is aludt délután, ő is bágyadt még.

Azt remélem, hogy ezzel túl is vagyunk mindenen, és holnapra minden visszaáll a régi kerékvágásba, de mindenképpen úgy éljük ezt meg, hogy ez jó dolog, reagál a szervezetünk, és ahogy kell, teszi a dolgát a vírus ellen. 

A magyar költészet napja

 Az mindig fájt egy kicsit a lelkemnek, hogy a három fiamból csak egyedül Patrik örökölte tőlem az irodalom, a könyvek és a versek szeretetét. A többieknek is ugyanúgy meséltem, ugyanúgy jártunk könyvtárba, és kölcsönöztek ki ők is nekik tetsző könyveket, aztán valahogy Erik is, Roland is egyre kevesebbszer akart velünk jönni, egyre kevesebb könyv került saját maguktól a kezükbe. Erik ugyan még szeret olvasni életrajzi könyveket, de csak ritkán teszi ezt. Roland épp Forma 1 és űrkutatás témában mindenevő, de ehhez bőven talál olvasnivalót az interneten, ráadásul leginkább angolul teszi ezt. Nincs ezzel baj egyébként, csak amiatt sajnálom, hogy jelen pillanatban nem jelent nekik egy-egy könyv varázsvilágot, ahová a mindennapok mocska és szennye elől lehet menekülni. A versek pedig a magyarórák miatt inkább szükséges rossznak számítanak, mint bárminek, ami lehet az önkifejezés eszköze, vigasz egy nehéz pillanatban, vagy amit csak szeretnél. 

Ettől függetlenül mindannyian tudják, hogy ma, József Attila születésének napja van, ami egyben a magyar költészet napja. Az is érdekes, hogy egymástól függetlenül mindannyian nagyon szeretjük az ő munkásságát is, ahogy Radnótiét is. 

Én Adyt végig utáltam az iskolás éveimben. Patrik volt, akinek a hatására újra olvastam pár versét, és már sokkal árnyaltabb véleményem van róla, és vannak versei, amik megérintenek, és nem ellenszenvet váltanak ki belőlem. 

Ez az egyik ilyen: 

A Szputnyik jól teljesített, némi izomfájdalom és nagyon csekély mértékű hőemelkedés csupán a kísérő jelenség. Oroszul még nem beszélünk, és a vodkát sem kívántuk meg. 

Meccsnap

 A sokadik itthonról dtukkolós meccsnap volt ma, ki számolja már, hogy mennyi..ma ráadásul egy olyan, ami egy győzelem esetén már biztossá tette volna bajnoki címet matematikailag is. Nem sikerült győzni, csak egy döntetlent hoztak össze a fiúk a Puskás Akadémia ellen. Így szokott ez lenni, ellenük valahogy mindig nehéz..de nem baj, majd a jövő héten, vagy két hét múlva már biztos lesz az a harminckettedik bajnoki arany is. 

Ezen kívül nem történt semmi különös, a szokásos itthoni dolgokat tettük csak, meg kipihentük a hetet. Erikkel hangolódunk a holnapi oltásra. Remélem, hogy mi megússzuk a lázat, és egyebeket, de majd meglátjuk. Ismerősök azt mondták, kb 12 óra múlva kezdték el érezni, hogy fáradtak, rázza őket a hideg. Na majd kiderül. 

Nincs túl sok téma, amiről tudnék írni, és nagyon kedvem sincs mostanában hozzá, de ez majd biztos változni fog, ahogy jön a jó idő, úgy lesz egyre jobb a kedvem is. 

Munka másképp

 Ma nem dolgoztunk a munkahelyünkön, mert apósom lakásában végeztek a festők, és ki kellett takarítani ahhoz, hogy ma este már ott tudjon aludni. Azt tudtuk, hogy nem egy-két órás portörlés-felmosás lesz, ezért is kértünk mindketten szabadságot. Falakat és plafont is festettek minden helyiségben, így aztán por az volt rendesen. Mondhatnám úgy is, hogy az első öt felmosás nettó szívásnak tűnt csak, mert még akkor csak ott tartottunk, hogy talán alakul valami. Pedig egyébként mindent leragasztottak az utolsó centiig a padlón, minden le volt takarva fóliával. De hiába, a glettelés-csiszolás finom porrá mindenhová betalált. 

Majdnem hat óra volt már, amikor végeztünk, de készen van minden tokkal-vonóval. Szép lett, tiszta, (és van egy zöldes fal is) 

Azt most nem akarom elképzelni sem, hogy ha nálunk festenek jövőre, akkor mi lesz itt, mert ha elképzelem, le is mondom az egészet. 

És felhívtak

 A mai borzasztó, hideg, havazós napot bearanyozta délelőtt az a telefonhívás, ami a háziorvosom asszisztensétől érkezett. Mar amikor láttam, hogy ő hív, sejtettem, hogy azért, mert végre én következem a sorban. És tényleg..érdeklődött, hogy vasárnap reggel esetleg elfogadnám e a Szputnyik vakcinát. Én meg rögtön rávágtam, hogy természetesen, bármit elfogadok, így meg is beszéltük, hogy nyolc húszra legyek ott az oltóponton. Még gyorsan rákérdeztem Erikre (tudva, hogy ott van ő is közvetlenül mögöttem a sorban), hogy ő is megkaphatja e. Az a szándék is megvolt bennem, hogy ha azt mondja, ő most nem, akkor megkérem, hogy cseréljen meg minket, neki az érettségi miatt fontosabb, hogy most oltsák. De ő is kapott időpontot, közvetlenül utánam.

Egészen eddig azon aggódtam, nehogy most kapjuk el a vírust, amikor már ilyen közel van az oltás, és vele együtt annak az ígérete is, hogy ha el.is kapjuk, a súlyos szövődményeket már megússzuk. Ez nekem pont elég, mert sosem a vírustól féltem, vagy a karanténtól, hanem azoktól a szörnyűségektől, amiken olyan sokan keresztül mentek. 

Ha minden igaz, az időjárás előrejelzés stimmel a holnapi melegedéssel kapcsolatban, ma már harmadszor fáj a fejem. Mostanra durván..