Se füle, se farka...

Lehet, hogy tényleg nem kéne Megasztárt néznem. Ma este megnéztem a tegnapi párbaj napot. Idáig ezzel még semmi baj nem is lenne, én bajom, ha vevő vagyok ilyenekre. Na de, miközben néztem, és folytak néha a könnyeim (továbbra is egy szentimentális izé vagyok, vállalom) azon kaptam magam, hogy sóvárgó irigységgel nézem azokat az énekespalántákat, akiket az apukájuk is várt a színfalak mögött. Aztán amikor valamelyik apukától azt hallottam, hogy "nem baj, nekünk akkor is Te vagy a legjobb", valami nagyot koppant bennem.
Végiggondoltam hirtelen sok-sok férfiembert az életemben, akik így vagy úgy szerettek, apaként, unokatestvérként, unokaként, barátként, szerelemként, vagy csak úgy akárhogy... Arra jutottam, hogy soha, egyik férfiember sem mondta még nekem, aki az életem része volt valahogyan, hogy valamiért is büszke lenne rám. Na oké, nincs is olyan túl sok minden, amiért akárki is büszke lehetne, na de na... hát csak találnánk valamit, ha nagyon keresnénk, nem?
Igazából nem is lenne ez egy cseppet sem fontos, ha nem úgy lennék "összerakva", ahogy. Nem tudom ezt az ahogy-ot megfogalmazni. De úgy érzem, hogy valahogy az egy komoly hiánycikk az életemben, hogy a férfiaknak nem tudok megfelelni annyira, hogy ki tudják mondani, büszkék rám.
Nem tudom mi lenne az, amivel ki tudnék törni ebből. A kitörés nem feltétlenül azt kéne, hogy jelentse, hogy csinálok valami világraszólót, amivel "kicsikarom" az elismerést, mert akár az is lehetne, hogy már nem is kéne ez.
Na, ez az a pont, ahol már bánom, hogy belementem a témába, mert kezd a magam számára is félelmetesen nagy hülyeségnek tűnni. De most már mindegy....ha leírtam, hát leírtam.

Megasztár 6.

Szerintem tudtátok Ti is nagyon jól, hogy ez a tehetségkutató sem múlhat el nélkülem. Nos, hát bevallom, hogy megpróbáltam megállni, hogy ne nézzem. És végül is a tévében nem is nézem, hanem csak a neten, amikor időm van rá. Végignéztem az összes előválogatót, ismét voltak érdekes figurák, akik el sem tudom képzelni, hogy honnan vették az ötletet, hogy jelentkezzenek, mert hangjuk a világon semmi nincs. Illetve van, de mindenkinek úgy a legjobb, ha csak beszélnek, nem pedig énekelni próbálnak. Már a válogatáson is volt egy-két pillanat, amikor könnybe szökött a szemem. Meg olyan is, hogy kirázott a hideg. Jó és rossz értelemben egyaránt. Van egy hang, amitől a hátamon borsózik a szőr, amíg csak hallom, addig jó értelemben, amikor pedig meglátom hozzá az arcot is, azonnal negatívba csap át az egész. Ráadásul bejutott... :D :D
A zsűrivel kapcsolatban komoly fenntartásaim voltak, és ez volt az egyetlen ok, amiért ki akartam maradni ebből az egészből. Mert oké, hogy újítani kellett, meg esetleg sms-kompatibilisebbé tenni az egészet, és kellett hozzá két roppant népszerű ember, akik a saját rajongótáborukat minden valószínűséggel oda fogják tapasztani a képernyők elé,és majd az ő kedvenceikre nyomják az sms-eket.
Mester Tamás az egyetlen, akivel kapcsolatban semmi rosszat nem tudok írni. Amúgy is nagyon csípem őt, azt a kissé elvont stílusát ugyanúgy, mint a zenéjét, és a kisfiús kinézetét.
Bereczki Zoltánnal kapcsolatban egy világ dőlt össze bennem. A zenéjén, az életstílusán és a szerepein keresztül egy nagyon jólelkű valakinek képzeltem, aki mindenkiben megtalálja a szépet, és minden alkalommal el is mondja neki. Hát nem ilyen.. sőt.Ebből a szempontból mindegy egyébként, hogy ez egy ilyen "megcsinált" karakter, vagy tényleg a lényéből fakad. Mert ellenszenves. A zenéje jöhet továbbra is, de ő maga most akkor már maradjon csak szépen a zsűriben.
Falusi Mariann az egyetlen nő. Nem tudom rá azt mondani, hogy minőségi csere volt Eszenyi Enikő helyére, de ha azért van ő ott, hogy megmutassa, laza nőként is lehet élni, hát akkor tökéletes választás volt. Na persze az énektudása sem épp elhanyagolható.
Bochkor Gábor, a legnagyobb rejtély. Mert oké, hogy igen népszerű a Bumeráng című műsoruk, és ő maga is, de hogy egy éneklős tehetségkutatón zsűri? Igaz, az is lehet, hogy az első két széria Bakáts Tiborját akarták visszaidézni Bocsival. Ez a rész sikerült.
Ma megnéztema tegnapi párbajos műsort. Tetszett, és egy kedvencem már van is. :) Ha majd aktuális lesz, és a jövő héten senki nem "érhet" a nyomába sem, akkor elárulom, ki is ő.

Ti, nézitek?

Egyáltalán nem utolsósorban azért még azt elmesélem, hogy a blogom fejlécében található virágokat meglepiből kaptam.:)))) Ugye milyen rendes férjem van?

Tehetségkutatók

Nem titok, hogy én bizony nézem őket. A Csillag Születik kivételével. Azt az egyet nem szerettem. De néztem az összes Megasztárt, minden szériában voltak kedvenceim, akik vagy nyertek, vagy nem. Most is nézem a Megasztárt is, meg az X-faktort is. Itt is vannak kedvenceim. Mindkét sorozatban.
Nem tudnám megmondani, mit szeretek annyira benne, mert azért vannak igazán szörnyű élmények is mire eljutunk odáig, hogy már jó. Valószínűleg leginkább a kíváncsiság hajt ezzel kapcsolatban is. De miután nagyon szeretem a zenét, így az sem elhanyagolható szempont, hogy itt aztán van zene, minden mennyiségben és minden műfajban. Balázst persze halálra idegesítem minden péntek és szombat este ezzel, hogy nézem, mert ő nem bírja. Egyrészt utálja ezt az egész show-bizniszt, ami körüllengi, másrészt az enyémnél sokkal kifinomultabb a zenei ízlése, és még jó hallása is van hozzá, úgyhogy neki akár fájdalmas is egy-egy rosszabb produkció. De ez nem gátol abban, hogy nézzem. Van a galérián is tv, és van hozzá fülhallgató. Na, nem az az enyém. :D
Igazán jó alany vagyok a tévétársaságoknak, bár szavazni még nem voltam hajlandó. De ki tudja? (mondjuk akkor országos botrány fog kitörni nálunk, ezt borítékolhatom) De jó alany vagyok abból a szempontból, hogy az alatt a pár hónap alatt, amíg tart a küzdelem, olyannyira képes vagyok a szívembe zárni versenyzőket, hogy velük együtt sírok, amikor menniük kell. Már a mostani Megasztár szériában is megsirattam Csonka Andreast, aki ugyan lehet, hogy nem a legnagyobb tehetség (de én ezt nem tudom megítélni, mert botfülem van), de annyira szimpatikus ember volt, és annyira pozitív személyiség, hogy szerintem nem lehetett nem szeretni.
Az X-faktor egyébként jobban tetszik. Kicsit igényesebb, mint a Megasztár. Bár én összegyúrnám a kettőt. És ott Tilla és Balázs lenne a két műsorvezető, Mester Tamás, Presser Gábor, Geszti Péter és Nagy Feró lenne a négy zsűritag. A versenyzők maradhatnának. Csak azt a két Nyári lányt raknám ki szerintem. Mert ők nem igazán jönnek be. És nem a hangjuk miatt, mert az valóban káprázatos.
A sok-sok adás közben óhatatlanul is eszembe jutott már, hogy hogy lehet az, hogy ennyire sokan erre teszik fel az életüket. Mert tényleg, nagyon sokan vannak közöttük, akik nagyon tehetségesek. De hogy arra tenni fel mindent, hogy ez sikerüljön? Mikor olyan nagyon kicsi az esély. Vagy nem? Az meg aztán még ennél is "magasabb", hogy lehet szülőként ilyesmire benevezni a 10-11 éves gyerekeinket? Vagy biztatni egyáltalán erre? Lehet, hogy szupertehetség, és gyönyörű is, de szerintem egy ilyen megmérettetés még nem egy ekkora gyereknek való. Mondom ezt úgy, hogy nem tudom milyen lehet az, ha ilyen tehetsége van a gyerekemnek, és szinte biztos, hogy önerőből nem tudom messzire juttatni.
Így viszont jó nézni, hogy számomra mindez csak szórakoztató pillanatok sokasága. Szeretem nézni, ahogy hétről hétre valami újat mutatnak, ahogy látványosan fejlődnek. Velük együtt izgulok minden szavazáskor, és igen, ahogy már írtam is, velük együtt tudok sírni is. A Megasztár széria minden búcsúdala megérintette amúgy is a lelkemet, úgyhogy azokon minden tét nélkül is képes vagyok sírni egyet. Az X-faktor első döntője még épp tart, úgyhogy fogalmam sincs, itt milyen lesz a végkifejlet. Épp a párbaj után vagyunk. De megvártam... nem volt búcsúdal, csak a legjobb pillanataik visszatekintésével búcsúzott Mimi és Gergő. És igen, megkönnyeztem. Sőt...
Ma este ő volt a kedvencem.



És így a végén elárulom, hogy ciki, avagy nem.. de a valóságshow-kat is néztem. :D Ez az én perverzióm. :D