Szeptember

 Ez az a nap, ami akkor is új kezdetet jelent, ha nem január van, hanem szeptember. Rengeteg kisgyerek, nagyobbacska gyerek, kiskamasz, majdnem felnőtt, és éppen felnőtt kezdett ma egy új évet valamelyik intézményben. Vannak olyan szülők is, akik éppen úgy, ahogy akár a gyerekük kezdett a bölcsiben vagy oviban, munkába álltak (vagy erre készülnek a beszoktatás időszaka után) 

Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, ahogy mindenkinek a maga gyereke a legkülönlegesebb. 

Mögöttem van nagyon sok év, amit a saját gyerekkoromban és aztán szülőként a gyerekeim kapcsán eltöltöttem a különböző oktatási intézményekben. Vannak borzasztó emlékeim, de szerencsére vannak nagyon jók is. Voltak nehéz napok, kemény időszakok, és voltak olyanok, amikor hálás voltam azokért, akik nap közben ott voltak valamelyik fiammal, és segítettek abban, hogy érdeklődő, logikusan gondolkodni tudó felnőttek legyenek majd. 

Ennyi év tapasztalattal a hátam mögött én csak egyetlen dolgot szeretnék tanácsolni mindenkinek. Legyetek lazák. Nem számít a jegy, nem számít, hogy benne van e a legjobb háromban, vagy akár az első tízben. Az számít, hogy bízzon bennünk, hogy megtanulja, nem szégyen hibázni sem, és hogy tisztában legyen a saját képességeivel. Én azt tapasztaltam a saját gyerekeim kapcsán leginkább (de másoknál is megfigyeltem), hogy ha megvan a kellő önbizalom, akkor mindenki megtalálja azt az utat, ami neki a legjobb.