Minden bizonnyal

 Ami most következik, arra csak az lehet a magyarázat, hogy ez a hőmérséklet már az én agyamat is megviseli. 

Ez ma délután négy órai adat a teraszon lévő érzékelőről, amikor már több órája nem sütötte a nap. Na mindegy is, simán előfordulhat, hogy erre kell majd hosszútávon berendezkedni, és egy-két év múlva azon kapjuk magunkat, hogy bevezetik a szieszta intézményét. 

De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy most már több helyen is láttam, hogy a szülők sárkonyhát készítenek a gyerekeiknek. Nyilván amikor már kettő ilyen videót is végignéztem, akkor az algoritmus működésbe lépett, és még többet mutatott. De én meg is néztem mindegyiket, majdnemcsak sárguló irigységgel. Egész életemben kertes házban laktam, a gyerekkorom nyarai a házunk udvarában teltek a húgommal és az unokatestvéreimmel négyesben a nagymamánk felügyelete alatt. Volt homokozónk, volt rengeteg játékunk, a nagyapám épített nekünk bunkit (amikor nagyobbak lettünk, már mi is magunknak), ahová kerültek be kiszuperált polski ülések, fa rekeszek polcnak, fatuskó asztalnak, meg mindenféle,amit találtunk. Gyakorlatilag azt csináltunk, amit akartunk, kivéve a pacsálás. A kerti csap ott volt a mamáék konyhájának az ablaka alatt, ő meg vagy a konyhában volt, vagy a kertben, úgyhogy a szeme mindig a pályán volt, még csak suttyomban sem tudtunk vizet szerezni sohasem. Ha mégis megpróbáltuk, akkor a fakanállal a kezében szaladt utánunk, és általában akit kergetett, az a nevetéstől ki is lötykölte azt a kevés vizet is, amit megszerzett. A száraz homokkal nem volt szórakoztató játszani. Később az én gyerekeimnek én már megengedtem természetesen, de ő akkor is mindig  morgott velük is, velem is. A fiúk emlegetik is mindig, hogy hányszor mondta nekik, hogy "megállj, megmondlak apádnak" 

Szóval ilyen előzmények után ezek a sárkonyhák komoly élményt jelentenek nekem, olyan jó lehet ilyen helyen gyereknek lenni, ahol ilyen gondossággal készülnek arra, hogy az otthon töltött napok is élményt jelentsenek. El is raktároztam magamban, hogy ha majd egyszer lesz unokám, biztosan csinálni fogok neki, és mindenfélét fogunk ott sütni -főzni homokból, földből, kis ágacskákból, fűből. És ott, vele én is kárpótolom majd magam azokért a kimaradt dolgokért.