Úgy adódott, hogy tegnap kaptam emailt a könyvtárból, ami figyelmeztetett, hogy lejár a könyveim kölcsönzési határideje. Ilyenkor belépek a honlapon, és meghosszabbítom őket. Volt egy, amit nem engedett hosszabbítani, mert valaki előjegyeztette, és vár rá. Csalódott voltam, mert ezt a könyvet mindenképpen el akartam olvasni, és én is tök sokáig vadásztam rá, mire bent találtam. De gondoltam, jó, semmi gond, nekiállok délután, és ki is derül, hogy milyen, lehet, hogy nem is fogom nagyon bánni, ha nem tudom végigolvasni, ha meg igen, akkor majd én is előjegyeztetem, és vissza is kapom attól, aki most elviszi.
Így is lett, amikor végeztem minden dolgommal, akkor elővettem, és nekiálltam. Pillanatok alatt beszippantott és magával ragadott, és addig nem is eresztett, amíg este tizenegykor az utolsó oldalig nem jutottam. Nagyon tetszett benne minden, ahogy a valóság és a misztikus világ keveredik egymással, ahogy kendőzetlen őszinteséggel mutat minden hétköznapi női problémát. Tetszett, hogy a hétköznapiság mellé a főszereplőnek tök különleges érdeklődése van. Maga a történet miatt lehetne egy tucat könyv, de ez a stílus, ahogy Rozi ír, annyira egyedivé teszi, hogy csak bámulni lehet.
Szerintem ez az a könyv, amit még fogok olvasni, mert egészen komoly felfrissülést jelentett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése