Hát ma olyan hétfő volt megint, ami miatt lehet haragudni erre a szerencsétlen hétkezdő napra. Borús időben dolgozni menni június elsején nem a legszívderítőbb élmény. Bárhová szívesebben indultam volna ma reggel. De hiába, ez már így marad, hogy a hétköznapok csak időnként olyanok, amikor azt csinálja az ember, amihez kedve van. Jó, hát ahhoz kellenek ezek a napok, hogy azokat a jó dolgokat legyen miből finanszírozni.
Még mindig szórakozik velem a lábam, kísérleti fázisban vagyok azzal, hogy hány milligramm magnézium lesz a napi adagom. Most 750-et szedek két részletben, de úgy tűnik, kell emelném rajta. Ha tudok még egyáltalán, mert ezt is nagyon nehezen tuszkolom magamba. Lesz olyan, hogy sikerül elérni azt a szintet, amikortól lehet már csökkenteni, de ahhoz még idő és türelem kell. Idő van éppen, a türelmem azért nem a régi már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése