33

 Majdnem pontosan ennyi ideje már annak a bizonyos első csóknak, ami aztán végül úgy tűnik, örökre megpecsételte kettőnk közös sorsát. Azért csak majdnem, mert most fél tíz múlt, 33 évvel ezelőtt meg egy órával korábban történt. Ugyanilyen nyári nap volt akkor is, csak éppen akkor a nyári szünetet élveztük. 

Nekem kezdettől fogva olyan volt ő, mint amire azt mondják, hogy hazaérkeztem. Biztosan nem hangzik hitelesnek, hiszen akkor 15 éves voltam csak, de azonnal biztos voltam benne, hogy ő lesz az, aki mellett majd megöregszem.

Tartalmas évek voltak, az biztos. Nem is biztos, hogy mindent úgy tudtunk kiélvezni, ahogy lehetett volna, mindig voltak célok, amiket el akartunk érni, és megfelelő komolysággal álltunk minden ilyenhez. 

Várhatóan azért még van egy jó harminc évünk együtt. És igazából, ha tudjuk egymást szeretni, az pont elég is lesz. Minden más jó csak ráadás.