Most már erről is

 Most már hivatalos papírom is van róla, hogy a lábam bizony nem csak lúdtalpas, de el is van deformálódva. Na mondjuk ez nem olyan papír, aminek az ember örül, vagy épp büszke rá, de legalább már azt tudom, hogy nem láttam rémeket, valóban elkezdett másképp állni a lábfejem. Vám kalapácsujjam is, és hozzá egy komoly gyulladás. Még nem sarkantyú, de annak az előszobája. A terápia pihentetés, kenegetés, borogatás, torna, masszázs, és szigorúan csak akkor mehetek dolgozni, amikor már nem fáj. Mondjuk ezt egyelőre el sem tudom képzelni, hogy lesz még valaha olyan. 

Kaptam receptet talpbetétre, javaslatot saját munkavédelmi cipő viselésére. 

Nagyon kedves fiatalember volt az orvos, aki biztatott, hogy a deformitás még nem olyan mértékű, talán sikerül visszafordítani. Részemről nem bánom én, csak ne fájjon..

Kedd

 Ma reggel úgy ébredtem, hogy jé, már fel nyolc, és nekem ma egész délelőtt nincs semmi dolgom. Ez egészen addig tök jó érzés volt, amíg az ágyból nem keltem ki, mert abban a pillanatban, ahogy letettem a jobb lábamat, már nem is volt ez akkora jóság. Mindegy, azért nem dőlök a kardomba, volt már rosszabb is, és biztosan lesz még sokkal jobb is idővel. 

Délután voltam a háziorvosnál, felvett mától táppénzre, elküldött röntgenre. Szerinte sarkantyú, amire valami röntgenes terápia lesz majd igazán jó, de oda ő nem adhat beutalót. A röntgen még nem látja a csontkinövést, de ez elvileg jó hír. Írt fel egy pakolást is, ami talán segít valamit. Holnap délután megyek ortopédiára, meglátjuk ő mit mond. Reggel vérvételre megyek, ami mondjuk ettől teljesen független, de éppen időszerű már.

Azon kívül, hogy megcsináltam az ebédet, sok hasznos dolgot nem csináltam, de nem is volt ilyen terv. Most ilyen feltett lábakkal pihenős időszak van.